Egy nem mindennapi házasság 8. rész

Másnap reggel Kitti nem szólt semmit. De a tekintete nem volt semleges. Nem volt dühös, inkább metsző. Mint aki pontosan tudja, mi történt, de nem érdekli, hogy elmondod-e. Csak figyel.
– Jó volt az este? – kérdezte végül.
Megálltam egy pillanatra. A pohár a kezemben megmozdult. Tudtam, hogy ez nem egy kíváncsiságból feltett kérdés.
– Miért kérdezed?
– Mert hallottam valamit. Lehet, hogy csak a képzeletem. De túl ritmikusan nyögtél.
A levegő kiszökött a tüdőmből.
– Nem kellett volna...
– Nem kellett volna elhallgatnod – vágott közbe. – Mert azt még elviseltem volna, hogy mással vagy. De azt nem, hogy titokban.
Zita is ott volt. A szoba túlsó végében állt, meztelen lábakkal, a reggeli fényben. Ő sem szólt semmit. Csak várt.
Kitti átlépett a nappalin. Egyik kezében kávé, másikban a telefonja. Letette a poharat, felnézett Zitára, aztán rám.
– Te azt hitted, hogy csak úgy elmismásolhatod? – kérdezte. – Hogy eljátszod velem, amit valójában ketten akartatok?
Zita megmozdult.
– Kitti, nem így volt...
– Tényleg? És hogy volt? Én nem haragszom, hogy lefeküdtél vele. Tudod, miért? Mert már korábban is megkaptad. Csak akkor még titkoltad. Most meg már... már beengedted a harmadik férfit is. Velem mi lesz?
– Nem érted – mondtam halkan.
– De. Most már mindent értek. És figyelj rám, nagyon figyelj: én nem kérek engedélyt többé. Ha ti így játszotok, akkor én is játszani fogok.  
Zita előrelépett.
– Ez nem verseny, Kitti...
– Dehogynem – vágta rá. – Csak nem ugyanazt akarjuk elérni.
– Szóval, most én jövök – mondta Kitti.
– Mire gondolsz? – kérdeztem óvatosan.
– Arra, hogy én is kérek egy estét. Egy éjszakát. Egy lehetőséget. De nem veletek. Nem ott. És nem úgy. Hanem ahogy én akarom.
Zita feszülten nézte. A keze ökölbe szorult, de az arca semleges maradt.
– Kitti, mi nem...
– Ne mondd, hogy nem játszotok – vágott közbe. – Mert az, hogy Zita egy másik férfit kívánt, és te hagytad... az játék. És én is szeretek játszani. Csak nálam a szabályok mások.
– Kit akarsz? – kérdeztem.
– Egyelőre nem számít. De ne aggódj, nem valami ismeretlen. Talán már beszéltem is vele rólad.
Zita felkapta a fejét. A hangja csendes volt, mégis pengeéles.
– Mit akarsz ezzel elérni?
– Semmit. Csak egyensúlyt.
– Vagy bosszút?