Apró botlásom Virággal

Áááhhhhh, gyerünk. Ne hagyd abba, nem hagyhatod abba!... Aahhh, aaahhh. Dugj meg keményen! Kúrjál szét!... Áááhhh, áhhh, mindjárt szétrepedek de nagyon jóóóóó... – ezt kiáltotta Virág, szinte önkívületben és közben artikulálatlan hangokat adott ki magából. Nem gondoltam volna, hogy ebből a vékony, törékeny 20 éves lányból ilyen hangok szakadhatnak ki. Te jó ég...
De állj, kicsit előre szaladtunk. Egy történetet általában nem illik a közepén kezdeni, de annyira kellemes ez az emlék. Muszáj volt ezt ide szúrni.
Akkor kezdjük az elején.

Sziasztok, Ákos vagyok, és egy másik történetemet szeretném megosztani veletek, amire nem feltétlenül vagyok büszke, de nem is bántam meg. A jelenlegi esemény két évvel a korábbi történetem után játszódik és, ahogy a címből kiderült, a főszereplője az egyik családtagom lesz.
Újra nyár volt és, mint minden nyáron, repült a szívem. Szerencsére a munkám akkor már nagyobb szabadságot engedett, ezért nem kellett szigorúan csak rövid hétvégéket tervezni. Így adódott az a lehetőség, hogy kis családom tagjai kitalálták, hogy töltsünk el egy közös hosszú hétvégét a Tisza partján. Ki is néztünk egy házat, ami közvetlenül a vízparton volt, és elég nagy területen helyezkedett el, ahhoz, hogy a szomszédok ne zavarjanak minket. A szállást hónapokkal az időpont előtt lefoglaltuk és elterveztük, hogy mit fogunk főzni és, hogy milyen programok lesznek. A kiruccanás előtti héten mindenki maximális izgalomban vásárolt be a hétvégére és persze, mint mindig, most is túlszámoltuk magunkat minden téren.
Néztünk is egymásra, amikor oda értünk, és mindenki kirakta a teraszon lévő asztalra, az , amit hozott. De sebaj inkább több legyen, mint kevesebb. Azt biztos volt, hogy van mindenünk a hétvégére. Étel, ital és töretlen jókedv. Már csak jó idő kellett.
Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk és kellemes 30-32 fok volt. Nagyon jól éreztük magunkat. Fürödtünk, iszogattunk, kirándultunk, élveztük az életet. Imádok a családommal lenni, soha nincs egyetlen egy unalmas perc sem. Egy dolog azonban hiányzott. Nagyjából már 2 hónapja nem voltam senkivel, és bizony ki voltam már éhezve valami kis kalandra, de ezen a hétvégén ez szóba sem jöhetett.