A+ A-

Egy naplóból 8. rész

Sziasztok. Most abban a helyzetben vagyok, hogy ha vékony seggre támad kedvem megyek Andi bébihez, ha teltebbre, akkor meg a Diá -val csináljuk, persze óvatosan, le ne bukjak az asszony előtt. Tovább olvastam a naplót, és elég kemény részhez értem. Meglehetősen perverz és mocskos, én el is határolódom tőle, csak erős gyomrúaknak, saját felelőségre ajánlott. Szóval? Lássuk: miután a szép úrinőt kitettem Anglolhon -ban, úgy éreztem ideje módos hajósgazdaként élnem, világot látni stb. Immár egy normál vitorlás hajóval Kanadába indultam. Érdekeltek a hatalmas erdőségei. Nyugodt utam volt, semmi kalóz támadás, vagy vihar. Ottaváig hajóztam, onnan lóval folytattam az utam, majd a nagy vadonba gyalogszerre váltottam. Medveölő nehéz muskéta volt nálam, és két revolver. Életem legsötétebb, legbujább és romlottabb testi élménye akkor kezdődött, amikor a több napos barangolást megunva visszaindultam Ottavába. A medvék mellett a favágóktól is tartani lehetett, ha úgy volt, könnyen rablóba mentek át. Ezért mindig igyekeztem az éjjeli menedékemnek szolgáló, magammal hozott vitorlavásznat a bozót egy megközelíthetetlen részén sátornak felállítani. Épp ilyen helyet kerestem, amikor hirtelen a bozótban gázolva egy kis barlangot láttam meg. Valaha egy medvéé lehetett, de már több éve kihalhatott belőle, aztán benőtte a méteres gaz. Itt töltöttem az éjszakát. Másnap reggel elindultam tovább, amikor az ösvény egy sarkán bekanyarodva egy középkorú vörös hajú nőbe, és 15-16 éves forma szőke kislányába ütköztem. Megijedtek nagyon.
- Kérem uram, ne bántson minket!
- Nem, nem dehogyis, mondtam.
Ettől megnyugodott a nő. A nevem Adél, a kislányom Marion. Kérem uram, adjon ennünk, két napja nem ettünk.
- mi történt? Kérdeztem.
- Franciaországból jöttünk, én, a férjem Berger, és az öccse Raul. Ottavába tartottunk, de a hajónk viharba került, jó száz mérfölddel elsodort minket a heves áramlás, a kapitány meg kirakott minket a fövenyre, mert ő neki időre kell menni tovább más kikötőkbe. Elindultunk a partvonalán lefelé, sokáig nem is volt gond, de aztán ez rakás favágó ránk támadt, a zűrzavarban én és a kislányom elmenekültünk, de mindenünk oda lett, Berger és Raul meghaltak. Bármire hajlandó vagyok az ételért.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.16 pont (79 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 zsuzsika 2016. 08. 25. csütörtök 07:03
Még mindig jó
#9 feherfabia 2014. 10. 9. csütörtök 06:24
10P
#8 deajk2008 2014. 06. 4. szerda 08:47
#7 listike 2014. 03. 23. vasárnap 11:01
Még mindíg tetszik.
#6 papi 2013. 12. 21. szombat 11:17
Nem rossz
#5 gyuri0926 2012. 03. 28. szerda 08:29
Igen , hogy ez mennyire jó azt csak az tudja , aki volt felnöttként tini pinában , csodás , nincs hozzá fogható.
#4 sboy 2010. 09. 12. vasárnap 20:21
Folytatás az kicsit később Szimonov, kösz az elismerést.
#3 szimonov 2010. 09. 7. kedd 16:17
Üdv! Eddig még nem sokat jártam itt fent. Elég izgalmas írásokkal találkoztam, de ez a napló sorozat a kedvencem ez idáig. Várom a mielőbbi folytatást.
#2 sboy 2010. 08. 27. péntek 19:37
A szerző rég halott tengerész tiborg, én csak leírtam, amit ő.
#1 Törté-Net 2010. 08. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?