A+ A-

Egy unalmas ködös őszi nap másnapja

Marika másnap nem jött dolgozni. Ez valahogy nem stimmelt.
Tudni kell Róla, hogy imádta a munkáját ezért komoly ok nélkül még soha nem hiányzott. Az órákat hozzá lehetett igazítani, mert a késés szó hiányzott a szókincséböl. Ehhez azért nagy segítséget jelentett, hogy a szemben lévö házban lakott. Saját bevallása szerint azért választotta ezt a munkahelyet, mert nem kellett utaznia. Megbízható munkaerőként kivívta munkatársai elismerését, csak a külöcködése okozott konfliktusokat. Egyszer (jóval késöbb) azt mondta nekem, hogy az lllésék róla mintázták a “Bolond lány” cimű dalukat. Hát ez akár igaz is lehetett.
Aggodalom lett úrrá rajtam a tegnap történtek miatt, de ezt gondosan palástoltam. Siettettem volna az időt, alig vártam a munkaidö végét. Átmentem a szemközti házba és a lakók jegyzékén megkerestem az édesanyja nevét. 3.emelet 4-es ajtó. Kettesével szedtem a lépcsöket és a körfolyosón hamar rátaláltam a 4-es számra.
Szivem a torkomban zakatolt amikor megnyomtam a csengőt. Arra készültem, hogy anyja nyit ajtót és valami szörnyü hírrel fogad. Vagy senki sem nyit ajtót mert tragédia történt. Minden bizonnyal még további rémképek is átsuhantak volna lelki szemeim elött ha fel nem riaszt a rozsdás zárban megforduló kulcs fülsértő csikorgása.
Kinyílt az ajtó és egy nevetős szemű barnásvöröses rövidhajú fiatal lány állt elöttem.
“Miben lehetek a segítségére fiatalember” kérdezte csilingelő hangon. Hümm .. nem is tudtam, hogy Marikának van egy ikertestvére, pedig azt hittem, hogy mindet tudok Róla, villant át az agyamon.
“Bocsánat a zavarásért, én Marika munkatársa vagyok és azért jöttem, mert Ő ma nem jött dolgozni ami Nála szokatlan. Csak azt szeretném megtudni, hogy minden rendben van-e?” makogtam egy jókora gombóccal a torkomban.
“Semmi baj”, mondta a lány mosolyogva, és hangjában volt valami pajkosság. “Jöjjön beljebb”, invitált kedvesen.
“Nem, nem szeretnék alkalmatlankodni, csak , azt szeretném” .... meg sem várta a mondat végét, szeliden de határozottam megfogta a csuklóm és szinte behúzott a lakásba, majd becsukta az ajtót mögöttem. Hallottam a rozsdás zár iméntröl már ismert csikorgását.
“Jöjjön már ne kéresse magát, nem harap a néni”, incselkedett és ringatózó mozgással belibbent elöttem az útcai szobába. Nem tudtam levenni a szememet formás alakjáról, ami hasonlított Marikáéra.
“Meséljen, hogyan ismeri Marikát” kérdezte miközben egy elegáns mozdulattal hellyel kínált, majd választ sem várva tovább folytatta.
“Egy kávéval megkínálhatom, vagy valami mást szeretne?” kérdezte olyan provokatív hangsúllyal, hogy erre minden normális férfinak ugyanaz jutott volna eszébe. Azt hiszem, hogy elakadt a lélegzetem, amit Ö azonnal lereagált egy hangos kacajjal és láthatóan élvezte a helyzet komikumát. Valami azt sugalta, hogy én itt egy ördögi játékba estem bele. Elöször megnyalta a felsö szája szélét, hosszan és olyan erotikusan hogy le nem tudtam venni a tekintetemet a nyelvéről. Azután hirtelen odalépett hozzám és a még mindig kint levő nyelve hegyével megnyalta a számat mielőtt el tudtam volna mozdulni előle. Ha egyáltalán el akartam volna mozdulni!?! Levegőt alig kaptam a meglepetettségtől és ezt kihasználva szájon csókolt. Majd kacéran arrébb libbent és komolykodva megszólalt.
“Marika tegnap olyan boldogsággal az arcán jött haza a munkából, hogy csak a bolond nem látta rajta, itt valami csodálatos dologban volt része. Biztos voltam benne, hogy ha ma nem ment be dolgozni akkor ennek a boldogságnak a másik résztvevője munka után feljön érdeklődni. Csak ki kellett várni.” mondta, és egy balerinát megszégyenítő derékmozgás kíséretében körbefordult a tengelye körül. A forgásban éppen előttem állt meg szemembe nézett és azt mondta: “Ez a férfi Te voltál, az biztos” és választ sem várva ismét szájon csókolt. Annak ellenére, hogy én nem viszonoztam a két csókot mégis kezdtem magam bűnősnek érezni, hiszen alig huszonnégy órája fosztottam meg Marikát leányságától és most a huga szája tapadt az enyémre.
Zavaromban csak annyit tudtam kinyögni, hogy “Bocsánat de én most szeretnék elmenni” ami egy pillanat alatt kiderült, hogy nem volt a legszerencsésebb szóválasztás. A lány odasúgta sokat sejtetően : “ebben én nagyon szivesen segitek” és ismét megcsókolt miközben én kőszoborrá meredve tehetetlenkedtem a szoba közepén.
Kihasználva zavaromat kilibbent a szobából és egy perc múlva visszatért egy kis tálcát egyensúlyozva a tenyerén mint egy jó pincer. “Voala, a kávé két cukorral kedves Szerető. Mi mással édesithetem meg a délutánját?” mondta most már leplezetlen szemtelenséggel a hangjában.
“Tudod, mi mindent megosztunk Marikával ezért biztosan nem bánja ha én is kipróbálom a tehetségedet” és trillázva nevetgélt, természetesen az én káromra. Most már kezdett bosszantani a dolog, hiszen az biztos, hogy a bolondját járatja velem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.9 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 sunyilo 2016. 08. 22. hétfő 10:42
Magyarázat nélkül is jó, de jöhet a magyarázat!
#9 feherfabia 2016. 03. 8. kedd 06:29
Hol a magyarázat!?
#8 cscsu50 2016. 02. 2. kedd 19:12
jöhet a magyarázat!!!
#7 sunyilo 2016. 02. 2. kedd 19:04
Nagyon tetszik.
#6 zsuzsika 2016. 02. 2. kedd 09:56
Jó írás.
#5 Andreas6 2016. 02. 1. hétfő 15:08
Aki pedig türelmetlen, az megtalálja a mellesleg történetekben.
#4 papi 2016. 02. 1. hétfő 08:11
Várom a "magyarázatot"
#3 listike 2016. 02. 1. hétfő 07:13
Nagyon tetszett, csak így tovább.
#2 A57L 2016. 02. 1. hétfő 04:42
Érzelmes kis írás.
#1 Törté-Net 2016. 02. 1. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?