Visszaemlékezés 1. rész
Tanárnő vagyok, Erzsébet, Erzsi, Bözsike. Kinek-kinek élményei szerint. Már hatvan is elmúltam.. Régen tanár voltam, most már csak a Saját Kft. – m ügyvezetője, a várva várt nyugdíjig, de kezdem az elején.
Az „átkosban” születtem. Aki nem élt benne, nem is tudja, hogy volt benne rendszer. Volt rend, volt lakás, volt munkahely. Volt Trabant is, bár várni kellett rá hét évet. Volt víkendház is, meg kulcs a nyakban. Nem volt mobil, de volt bizalom. A gyerek jött, ment, de azt tudta, ha felgyulladtak az utcai lámpák, akkor iszkiri haza! Mert ha nem, hát jött apám szíja, és az nem kérdezett, csak csattant. Úgy is hívtuk „a néma szó”.
Az iskolában sem simogattak. Matyó néni például nem körmölőrúddal dolgozott, hanem egy fém élű T-vonalzóval. Mérnöki precizitással okozott fájdalmat, ha pimasz voltál. Körmösnek hívtuk.
Pali bácsi, az osztályfőnökünk, egyszer valakit fülön csípett, hogy cigizik. Másodszorra már nem volt „figyelmeztetés”, hanem egyenesen kirúgták a nebulót. „Pokol kulcscsomója” mondta mindig, amikor dühös volt. Azt sem tudtuk, mit jelent, de rettegtünk tőle. Rajta a sok kulcs gyorsan repült felénk, az sem volt baj, ha fejen talált, felvettük és visszavittük.
Lindenberger tanár néni, aki matekot tanított, nem tett különbséget fiú és lány között. Ha nem figyeltél az órán, hát megragadta a pajeszodat, és úgy húzta, hogy könnyezve néztél vissza a számokra. De nem volt panaszkodás. Nem volt árulkodás. Mert ha árulkodtál, otthon is kaptál. A szégyent nem bocsátotta meg senki „Minket ismerjen meg a nevelőtanács? Mit képzelsz, édes lányom? ”
És akkor ott volt az a bizonyos „szexuális felvilágosítás” óra. Egyetlen egyszer volt. Egy tanácstalan védőnő, egy ábrával, meg sok motyogással. Ondósejtek, petesejtek, ovuláció, menstruáció... Nem értettem semmit belőle, csak annyit fogtam fel, hogy a lány testében valami történik majd, és az ciki. Aztán megjött. Akkoriban nem volt még betét, csak vatta. „Csomagold be lányom, és dobd a szemétbe. A vécébe soha! ” hallom anyám hangját a mai napig, amikor menstruálok. Bár ma már nem menstruálok. A testem elhalkult.
Tizenhárom voltam, amikor először csókolóztam. A szomszéd sráccal, Attilával. Jó volt.
Az „átkosban” születtem. Aki nem élt benne, nem is tudja, hogy volt benne rendszer. Volt rend, volt lakás, volt munkahely. Volt Trabant is, bár várni kellett rá hét évet. Volt víkendház is, meg kulcs a nyakban. Nem volt mobil, de volt bizalom. A gyerek jött, ment, de azt tudta, ha felgyulladtak az utcai lámpák, akkor iszkiri haza! Mert ha nem, hát jött apám szíja, és az nem kérdezett, csak csattant. Úgy is hívtuk „a néma szó”.
Az iskolában sem simogattak. Matyó néni például nem körmölőrúddal dolgozott, hanem egy fém élű T-vonalzóval. Mérnöki precizitással okozott fájdalmat, ha pimasz voltál. Körmösnek hívtuk.
Pali bácsi, az osztályfőnökünk, egyszer valakit fülön csípett, hogy cigizik. Másodszorra már nem volt „figyelmeztetés”, hanem egyenesen kirúgták a nebulót. „Pokol kulcscsomója” mondta mindig, amikor dühös volt. Azt sem tudtuk, mit jelent, de rettegtünk tőle. Rajta a sok kulcs gyorsan repült felénk, az sem volt baj, ha fejen talált, felvettük és visszavittük.
Lindenberger tanár néni, aki matekot tanított, nem tett különbséget fiú és lány között. Ha nem figyeltél az órán, hát megragadta a pajeszodat, és úgy húzta, hogy könnyezve néztél vissza a számokra. De nem volt panaszkodás. Nem volt árulkodás. Mert ha árulkodtál, otthon is kaptál. A szégyent nem bocsátotta meg senki „Minket ismerjen meg a nevelőtanács? Mit képzelsz, édes lányom? ”
És akkor ott volt az a bizonyos „szexuális felvilágosítás” óra. Egyetlen egyszer volt. Egy tanácstalan védőnő, egy ábrával, meg sok motyogással. Ondósejtek, petesejtek, ovuláció, menstruáció... Nem értettem semmit belőle, csak annyit fogtam fel, hogy a lány testében valami történik majd, és az ciki. Aztán megjött. Akkoriban nem volt még betét, csak vatta. „Csomagold be lányom, és dobd a szemétbe. A vécébe soha! ” hallom anyám hangját a mai napig, amikor menstruálok. Bár ma már nem menstruálok. A testem elhalkult.
Tizenhárom voltam, amikor először csókolóztam. A szomszéd sráccal, Attilával. Jó volt.
Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Tiltakozó77
ma 00:45
#2
Egy roppant őszinte sorozat megszületésének lehetünk tanúi: Egy élet tükét fogjuk olvasni, gondolom. 10 p
1
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1