A cserediák 2. rész

Hogy miként hatott rám a Jürgennel átélt autós kaland? Hogy őszinte legyek, elég sokféle érzés kavargott bennem az azt követő napokban. Egyrészt kifejezetten büszke voltam magamra és boldoggá tett, hogy így fel tudtam izgatni és ilyen heves szeretővé tudtam tenni egy, nálam 25 évvel fiatalabb, pont a lányommal egy idős – alig 20 éves – fiút. Mi tagadás, alaposan megnőtt az önbizalmam és ez alighanem meg is látszott a viselkedésemen. Úgy éreztem, mintha megfiatalodtam volna attól, hogy Jürgen – hát igen, ne finomkodjunk: – jó alaposan megbaszott és ezt teljesen úgy tette, mint ha egy vele egykorú kis fruska lennék. Másrészt viszont szégyelltem is magam, sokszor gondoltam arra, hogy bármennyire is jó volt – talán a legjobb, legizgalmasabb kefélése egész addigi életemnek – nem lett volna szabad megtörténnie. Aztán persze rögtön elkezdett duruzsolni a fülembe az a fránya kis kéjsóvár ördögöcske, aki rávitt arra, hogy elcsábítsam Jürgent, illetve, hogy engedjem, hogy ott, az autóban szabad utat engedjen az irántam érzett vágyainak (na meg a spermájának egyenesen a számba. ). Az ördögöcske pedig azt suttogta a fülembe, hogy „Tedd meg újra! Ha jó volt, ha élvezted, akkor miért ne tennéd meg még egyszer? Miért lennél önmagad ellensége? ” És újra elkezdődött az az idegtépő, ám mégis izgalmas tusa a jobbik és a „rosszabbik” énem között, mely az első együttlétünk előtt már egyszer lejátszódott az agyamban, miután a kilátóban észrevettem, hogy Jürgennek feláll tőlem az a csodás, fenségesen nagy szerszámja, amivel aztán az autóban a gyönyör csúcsára repített.

Mondanom sem kell, hogy Jürgen irányomban tanúsított viselkedése is alaposan megváltozott. A korábban udvarias, megilletődött „kisfiú” felnőttesen laza, sőt: már-már kifejezetten szemtelen magatartást vett fel velem szemben. Éreztette velem, hogy prédájának tekint, akit megszerzett és aki most már az övé is. Minden alkalmat kihasznált, hogy ezt a tudtomra adja: kereste a társaságomat, gátlástalanul szemezett velem, feltűnően bámulta a lábamat és a mellemet, amikor ettünk, a lába az asztal alatt mindig az én lábamat kereste, s egy alkalmat sem mulasztott el, hogy valahogyan hozzám érjen. Ilyenkor mindig úgy éreztem magam, mint ha a kurvájának tekintene – szerintem ez is volt a célja –, ezért igyekeztem elkerülni, hogy kettesben maradjak vele és próbáltam természetesen viselkedni, mintha nem történt volna köztünk semmi.