Behúztam anyámat! 1. rész

Sziasztok! A történetem nem most kezdődött, hanem egy éve, 14 éves koromban.
Anyám egyedül nevelt már több mint egy éve, elvált szülők gyereke voltam. A válás után apámmal nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, nem igényelte Ő sem, és nekünk se hiányzott. Anyám próbálkozott különböző pasikkal, de egyik hülyébb volt, mint a másik, ezért vagy egy fél éve egyedül volt már. Én nem nagyon foglalkoztam a lányokkal inkább az Xbox és a Nintendo foglalkoztatott, érdekeltek a lányok és már maszturbáltam is, de nem fektettem még rájuk nagy energiát. Szívesebben játszottam a haverokkal online, mint mentem el a csajokkal moziba. Volt, hogy a neten pucér csajokat nézegettem és a képükre maszturbáltam, de igazi élményem még nem volt egy szál sem. A haveroknak is hasonló érdeklődési körük volt, úgyhogy nem lógtam ki a sorból. Néha megbeszéltük kinek ki jön be, és ilyenkor anyám is előkerült. Szép arca volt és a hosszú hullámos barna hajával bejött a srácoknak. Sokszor kérdezték milyen a teste ruha nélkül, de én még soha nem láttam. Mindig vigyázott rá, hogy ne legyen előttem meztelen. Volt, hogy bugyiban és melltartóban láttam, de pucéran soha. Mostanában amikor a srácok anyámról beszéltek egyre többször gondoltam rá, hogy meglesem, mindezek ellenére mégis csak egy kocka gyerek voltam. ( semmi tapasztalat, sok fantázia és visszahúzódó természet )
Szóval ekkor történt, hogy hazaértem a suliból és anyám a szobámban várt.
– Szia!
– Szia Anya!
– Volt valami a suliba?
– Semmi csak a szokásos, és veled mi van?
– Nagyon egyedül vagyok. Tudod rossz nekem egyedül, férfi nélkül.
– Gondolom, de csak szólj, ha valamiben segíteni kell, megcsinálom. Bármit megcsinálok, amit mondasz.
– Tudom én azt, csak nekem egy férfi hiányzik.
– Próbálkoztál, de tudod egyik bénább volt, mint a másik, még ha nem is mondtam neked.
– Igaz, de már egy fél éve senkim sincs.
– Itt vagyok én neked. Mond, mire vágysz és megteszem.
Anyán nagyon letörtnek látszott és szomorúak voltak a szemei. Nagyon megsajnáltam, amúgy is szerettem, de most igazán sajnáltam. Szerettem volna felvidítani és bármit megettem volna neki, hogy mosolyogni lássam, nem volt bennem akkor, és ott semmi hátsó szándék. Ott álltam előtte alapvetően még gyermeki tisztasággal és ártatlansággal.
– Egy ölelésre.
– Az menni fog, mondtam és mosolyogva megöleltem és hozzábújtam. Jó így?
– Erősebben.
– OK, így jó lesz?