A+ A-

Bájos Bajkeverő 8. hét

Ákos utolsó munkanapja volt a mai. Korán bement, és azt mondta, hogy estig ellesz, mert sokáig fog tartani, mire a helyére lépő kollégának elmagyaráz mindent.
Amint elment, én is kipattantam az ágyból, és készülődni kezdtem. Időben be akartam érni a bankba.
Felvettem a legjobb ruháim, hogy úgy tűnjön, van pénzem, ami igaz is, de nem akartam lebukni.
Remegve vettem ki a táskát, számoltam át ismét a pénzt, majd léptem ki az utcára.
Csípős hideg volt, a szél süvített, és a fejem felett hófelhők kavarogtak. Kicsit világvége érzésű volt az egész.
Átvágtam a tömegen, mely az utcán hömpölygött, majd megálltam a bank bejárata előtt.
Míg oda nem értem nem is izgultam. Lekötött az időjárás... ott viszont remegtem, és féltem. A szívem a torkomban zakatolt, és a dermesztő hideg ellenére izzadtam. Tudtam, hogy nem fordulhatok vissza, mert ha megteszem, elbukom a pénzt.
Odabent azt fogom mondani, hogy eladtam az örökségem, ami egy lakás volt, és a vevő készpénzben fizetett. Hitelesnek hangzott, és ha elég meggyőző leszek, akkor talán nem fognak gyanút fogni.
Mély levegőt vettem, és beléptem. Kellemes meleg volt, odabent egymás mellett sorakoztak a pultok, és minden ügyintéző rémisztően nézett ki. Rajtam kívül nem volt más, aki betévedt volna. Mind egyszerre kapták fel a fejüket, üres tekintettel bámultak meg, majd merültek el ismét a papírjaikban.
A középen elhelyezett székekhez léptem, és pont készültem leülni, mikor az egyik ügyintéző, egy fiatal srác odaszólt „Miben segíthetünk?”
Én megugrottam, úgy megijedtem. Riadt tekintettel bámultam rá, és egyszerűen leblokkoltam. Az addig fejben remekül működő tervem hirtelen röhejesnek tűnt, és nem tudtam mit mondhatnék.
- Számlát szeretnék nyitni, és pénzt elhelyezni - nyögtem ki végül remegő, elcsukló hangon.
- Kérem, üljön le - még harminc sem lehetett. A sötétkék öltöny remekül passzolt mélykék szemeihez. Rám mosolygott, én pedig kényszeredetten mosolyogtam vissza. Elkérte a papírjaim, próbált humoros lenni, amit nem bántam, mert oldotta a feszültséget. Percek alatt végzett a számlanyitással, és feltette a nagy kérdést, ami hallatán gombóc került a torkomba, és rá sem mertem nézni, mikor kimondtam - tizenhatmilliót.
- Tizenhatmilliót? - éles hangon, meglepetten kérdezett vissza- Az nem fog menni.
- Miért nem? - biztos levágta, hogy ideges vagyok. Zavartan forgattam a szemeim, és féltem. Nem értettem miért nem tehetem be a pénzt.
- Mert az túl sok - ő is zavarban volt. Látszott, hogy kellemetlen neki ezt kimondani- ekkora összeg esetén két nappal korábban jelezni kell a szándékot.
- Én jeleztem volna- vágtam rá-, de most nyitottam a számlát. Pénteken elutazom, nem tudok napokig várni.
- Ezt én értem - a szemembe nézett-de nem tehetek semmit.
- Biztos van valami megoldás - kérlelő, boci szemekkel néztem rá- kérlek, segíts! Nem leszek hálátlan.
- Hát - felcsillantak a szemei- meg nézem, mit tehetek. - felállt, és kiment. Az a pár perc, míg távol volt örökkévalóságnak tűnt. A többi ügyintézőnél közben már voltak, és a várakozók száma is egyre több lett. A biztonsági őr halál nyugodtan állt a sarokban, érdektelen arccal bámulta az embereket, és gondolatai mélyére temetkezett. Én pedig tovább paráztam. Elképzeltem, hogy a srác felhívta a rendőrséget, nem sokára megérkeznek, és bevisznek. Kiderül, hogy loptam a pénzt, és még arra is rájönnek, hogy megöltem Misit.
Már készültem felállni, és otthagyni, mikor visszajött- Van megoldás - mosolygott - Kérem, jöjjön velem hátra.
- Miért? - értetlenkedve kérdeztem. Nem akartam hátra menni, féltem, hogy a rendőrök már ott várnak, vagy esetleg bezár, amíg meg nem érkeznek.
- Hogy nyugodtan tudjuk átszámolni a pénzt - nem tűnt idegesnek, ezért vele mentem. Egy hátsó szobába vitt, ahol csupán egy asztal, és két szék volt. Elvette tőlem a táskát, az asztalra tette, és széthúzta rajta a cipzárt.
- Átszámolja? - nyugtalanul néztem rá.
- Muszáj - mosolygott- ellenőriznem kell, mielőtt felviszem a rendszerbe az összeget.
- Egyből elérhető lesz?
- Igen, de mivel nem lesz hozzá bankkártya, csak személyesen fog tudni pénzt felvenni.
- Az nem baj - vágtam rá. Nem érdekelt, csak az, hogy kiszabaduljak onnan.
- Elég sok pénz ez egy ilyen fiatal lánynak - nézett rám.
- Örököltem - azt hittem nem fog rákérdezni, de megtette.
- Örökölte? - bizalmatlanul kérdezett vissza.
- Igen - hangom elcsuklott.
- Tud róla papírt adni? Bizonyítani?
- Miért? - ismét ideges lettem. Elkezdett kukacoskodni, meg bizonyítékot kérni. Nem is gondoltam rá, hogy hozzak. Tudtam, hogy végem. Nála a pénz, én pedig nem rendelkezem semmilyen papírral. Miért nem gondoltam rá? Én hülye.
- Mert el kell számolnom a főnökeim felé.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.58 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 mif23 2014. 09. 7. vasárnap 10:54
Bízom benne, hogy ez egy új fejezet fejezet felvezetèse lesz.
#8 rockycellar 2014. 09. 3. szerda 20:27
Lehetett volna több szex de amúgy jó lett
#7 papi 2014. 09. 2. kedd 17:03
Nem rossz, várom a folytatást
#6 sztbali 2014. 09. 2. kedd 15:25
A dátumozás eltűnt és kevés szex van benne. A folytatatás is jöhet.
#5 feherfabia 2014. 09. 2. kedd 13:33
7P
#4 Rinaldo 2014. 09. 2. kedd 07:14
Elmegy.
#3 A57L 2014. 09. 2. kedd 06:25
Azért nem olyan rossz.
#2 veteran 2014. 09. 2. kedd 03:39
Gyenge
#1 Törté-Net 2014. 09. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?