A+ A-

Bájos Bajkeverő - Utolsó hét

Talán a boldogság utáni vágy, talán maga a puszta lényem okozta mindezt. Nem tudom. Minden egyszerre távolinak tűnt, ott álltam vele szemben, és tudtam, hogy mindennek vége.
Azt hittem a szerelem, Ákos mindent megold, de nem így lett. Saját magam végzete lettem, és tudtam, hogy nem menekülhetek. A tetteim utol értek, ő ott állt velem szemben, és az évek alatt feltett kérdéseim hirtelen mind választ kaptak.
Mikor megláttam, a pohár kiesett a kezemből, lassított felvételként hullt a padlóra, pattant vissza, majd tört darabokra. Nekem pedig már csak annyi időm maradt, hogy lepergessem magam előtt az életem.
Eszembe jutott az első nap az óvodában, amikor először küzdöttem meg egy babáért, löktem fel Ágit, aki később az egyik legjobb barátnőm lett.
Aztán az első nap az iskolában, amikor a lányok kigúnyoltak a foltos szoknyám miatt, én pedig zokogva borultam a padomra, és azt hittem meghalok szégyenemben. És akkor odajött Bálint, leült mellém, megölelt, és azt mondta ne sírjak. Emlékszem a tekintetére, a mosolyára... ő lett életem első szerelme, és az egész suli alatt jó barátok voltunk. Állandóan szívattunk mindenkit, és igazi nyerő párost alkottunk. Valahogy mindig jobban vonzódtam a férfiakhoz, mint a nőkhöz, és szinte csak pasi barátaim voltak, akik persze később mind meg is dugtak.
Korán elvesztettem a szüzességem, és mire észbe kaptam, már az egész város átment rajtam. Sosem vágytam erre az életre, sosem akartam az lenni, aki végül mégis lettem. Ez az egész azonban eltörpül amellett, ami igazán a lényeg. Az, ami ilyenkor a leginkább számít. Ákos. A férfi, aki miatt meg akartam változni. A férfi, akit sokáig ellöktem, úgy néztem rá, mint egy hülyére, és sokszor rosszul voltam tőle... miközben ő végig szeretett. Mindig ott volt, bár néha eltűnt. Mikor az irántam érzett érzései eluralkodtak rajta, a szerelme reménytelenebbnek tűnt, mint máskor, olyankor napokig nem jelentkezett. Aztán ismét írt, én pedig válaszoltam, aztán megtörtént. Bele szerettem abba a férfiba, akiről soha nem hittem volna, hogy képes lehet ilyen érzést kiváltani belőlem. Soha nem volt az esetem, fel sem figyeltem rá, Boginak is mindig mondtam, hogy őt nem, soha... aztán mégis. Beleszerettem egy olyan srácba, aki nem volt menő, nem volt pénze, nem volt szinte semmije sem, amit mindig kerestem egy pasiban. Hogy akkor mégis miért? Mert ő volt az első, aki valóban szeretett, aki nem megdugni akart, hanem velem lenni. Velem aludni, mellettem ébredni, és olyankor is elviselni, mikor más nem tenné.
Az élet furcsa, kemény, és kifürkészhetetlen. A sorsunk előre meg van írva, és tehetünk bármit, nem tudunk rajta változtatni. Azt az utat kell végig járnunk, ami előre meg volt írva... és nekem ez volt megírva.
Azt hittem több jut majd. Azt hittem, hogy a szerelem majd segít, megváltozom, és minden tökéletes lesz... és az is lett. A szerelem segített, én megváltoztam, és az életem olyan lett, amilyenre mindig is vágytam. Én pedig életemben először voltam igazán boldog... voltam... ostobaság... hisz még mindig vagyok... de ez az egész már késő. Túlkésőn jött a szerelem, és én már menthetetlen lettem. Az utolsó gondolatom ő volt. Hogy szeretem, hogy mindennél, mindenkinél jobban szeretem... aztán előtörtek a könnyeim. Egymás után hulltak alá a lábam előtt elterülő szilánkokra, miközben ő rezzenéstelen arccal bámult, és ez az egész egy pillanatra sem hatotta meg. Az egész testem remegett, szívem a torkomban dobogott, és vártam, hogy megtegye.
- Sajnálom - nyögte ki végül, és közelebb lépett.
- Tudod sosem hittem volna- rebegtem.
- Hidd el, hogy én sem - sóhajtott mélyet-, de nem adtál más lehetőséget.
- Ő küldött?
- Nem. Misi meghalt. Az küldött, akinek a pénzét lenyúltad. Ha nem teszed, akkor nincs ez az egész.
- Akkor fogd a pénzt, és vidd. Nekem nem kell.
- Ez nem ilyen egyszerű. Ezt nem lehet ilyen könnyen elintézni.
- Te végeztél Zsófival is? - tudtam, hogy ő volt. Pár nappal az után, hogy megérkeztünk jött a hír, hogy Zsófit megölték. Két golyót kapott a fejébe. Kivégzés volt. Azóta vártam, hogy értem is eljöjjenek. Ahogy teltek a napok kezdtem azt hinni, hogy talán mégis megúszom. Talán ő vitte el a balhét, rá fogták, és engem már senki sem keres. Tévedtem. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna-, hogy vagy erre képes?
- Ez a munkám - ahogy kimondta, éreztem, hogy ez most számára is más. Olyannal kell most végeznie, akihez érzelmileg kötődik, akit szeret, és aki viszont szereti. Eddig is hittem, hogy az élet tud igazi meglepetéseket okozni, de azt még álmomban sem hittem volna, hogy pont azzal kell farkasszemet néznem, az fog rám pisztolyt szegezni, akit szeretek. Akiről azt hittem, hogy óvni fog, szeretni, és vigyázni rám. Ehelyett most ott állt velem szemben, és élete legnehezebb feladatát kellett végrehajtania.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.94 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2016. 08. 31. szerda 20:28
Levél a túlvilágról. Melyik postára mentél kísértet képében feladni? Marhaság.
#5 zsuzsika 2014. 12. 4. csütörtök 08:13
Közepes.
#4 feherfabia 2014. 12. 4. csütörtök 06:02
6P
#3 sztbali 2014. 12. 3. szerda 18:11
Ez a rész egy külön epizód. A többi rész tényleg jobb volt.
#2 Rinaldo 2014. 12. 3. szerda 12:47
Nem ezt vártam.
#1 Törté-Net 2014. 12. 3. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?