A+ A-

Bájos bajkeverő 3. hét

Egész délelőtt azon agyaltam, hogy mit mondjak Zsófinak? Azt tudtam, hogy mit akarok. Ákost, aki az üzimre már nem válaszolt. Reméltem, hogy Zsófi fog segíteni. Szar érzés, mikor az egyetlen esélyed a legnagyobb ellenséged marad. Még nem tudtam mit kéne kitalálnom. Az agyam ezerrel járt, de egy épkézláb ötletem sem támadt. Olyan kell, ami hihető, amit Ákos is elhisz. Aztán végül eszembe jutott egy ötlet. Imádok fotózni, a suli alatt rengeteg versenyen indultam, amik közül a legtöbbet meg is nyertem. Bár az utóbbi pár hétben nem volt időm a szenvedélyemnek élni, mert rengeteg egyéb elintéznivalóm akadt. Imádom a természetet járni, különös pillanatokat megörökíteni. Talán a fotózás az egyetlen, amit legalább annyira élvezek, mint egy jó dugást. A szex, az orgazmus a legfantasztikusabb érzés az egész világon. Tuti ezért is lettem a rabja, és függő. A fotózás is nagyon jó érzés. Felszabadít, kikapcsol, megszűnnek körülöttem a problémák, és csak a pillanat marad. Pont, mint a szexnél. Fura, hogy mennyire hasonlít a kettő. Persze lehet, hogy csak én látom így.
Ebédre bedobtam egy szendvicset kakaóval, és elindultam a felső tói parkba. Oda beszéltük meg Zsófival a talit. Viszonylag nyugodt, és eldugott hely. Nyáron tele van élettel, de ilyenkor csak páran vannak. Futók, kutyát sétáltatók, biciklisek, és egy két romantikázó fiatal. A park meseszép. A város szélén van, egy tóval a közepén, ami nem túl nagy, de gyönyörű. Fűzfák lógnak a vízébe, a háttérben ott a nagydomb, amit gyerekkoromban imádtam megmászni. Az egész park fákkal, ösvényekkel borított, de mégis rendezett. Sárga térkővel van kirakva az ösvény, mely mellet végig padok vannak, és az egész kicsit olyan, mint egy labirintus. Állítólag az egész ösvény hossza, az összes kisebb, nagyobb utat is számolva 4,6km hosszú. Érdemes az egészet bejárni, mert minden szakaszon található kihagyhatatlan látnivaló.
Igazi csípős hideg fogadott odakint. Az ég borult volt, és úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban leszakadhat. A park egy kilométerre van a lakásunktól, laza sétával negyed óra. Míg odaértem az agyam egy pillanatra sem állt le. Járt ezerrel, és dolgozott egy hiteles sztorin. Zsófi az első padnál várt. Állt mellette, a telefonját birizgálta. Láttam rajta, hogy nem szívesen talizik velem, de eljött, ami reményt adott számomra. Nem haverkodtunk, én egyből a lényegre tértem. Meséltem neki Ákosról, arról, hogy mi történt, és, hogy ő az egyetlen, aki segíthet. A tervem az, hogy igazából vele voltam péntek este, és nem randin. Azt csak azért találtam ki, mert mindenki tudja, hogy mennyire utáljuk egymást, nem akartuk, hogy megtudják, együtt voltunk. És miért voltunk együtt? Mert neki kellett a segítségem. Szeretett volna pár képek magáról, egy modell ügynökség pályázatához, mert modell szeretne lenni, de egy jó képe sem volt hozzá, és akiknek szólt, ők sem tudtak jókat készíteni, a profik pedig túl sok pénzt kértek. Én viszont ingyen melózom, és úgy gondolta tartozom neki ennyivel, én pedig nem akartam, de végül meggyőzött, és segítettem. Egész éjjel dolgoztunk a fotókon, hogy a lehető legjobbakat hozzuk össze. Azért éjjel, mert nem akarta, hogy a szülei megtudják, mire készül. Ők pedig mindig korán fekszenek le aludni, és olyan mélyen alszanak, hogy zavartalanul lehet képeket gyártani. Zsófi elképedve hallgatta a sztorit, de bele ment. Megkértem, hogy keresse meg Ákost, és beszéljen vele, mondja, hogy ez titok, nem beszélhet róla, és, hogy csak azért mondja el neki, mert nem akar nekem gondot. Miután ezt megbeszéltük el is váltak útjaink. A pénteki est valós eseményeit fel sem hoztuk. Tudtuk, hogy felesleges lenne. Megtörtént, és nem lehet rajta változtatni. A pénzhez azóta sem nyúltam. Nem tudom, mit kezdjek vele, hülyeségre nem akarom elkölteni, talán a legjobb, ha az angliai útra teszem félre. Abból már futja.
Hazafele még bementem a boltba pár apróságért anyunak, aztán az ágyamba dőltem, és vártam. Zsófi azt ígérte, hogy hazaérés után egyből ír neki. Reméltem, hogy hinni is fog Zsófinak. A várakozás teljesen kicsinált. Idegőrlő volt, és az idő nem akart telni. Másodpercenként néztem az órát, a chatről ki sem léptem. Vártam, hogy fellépjen, mert akkor tudtam, hogy megkapja a csajszi üzenetét, és akkor hinni fog nekem. Tudom, hogy hazudok, hogy ebből még gond lehet, de az igazságot nem mondhatom el. Azt sosem tudhatja meg. Szar érzés hazudni annak, akit szeretek, de más lehetőség nem maradt.
Miközben vártam Márk nyitott be a szobámba. Márk, sóhajtottam fel. Szinte el is feledtem, hogy létezik. Az öcskös megint barátnőért ment, ő meg úgy döntött itt várja meg. Tudtam, hogy ez mit jelent. Nem volt kedvem hozzá, de őt ez nem érdekelte. Betette maga mögött az ajtót, és az ágyamhoz lépett, megállt mellette, és legnagyobb meglepetésemre gondolkodás, kérdezés, kérés nélkül letolta a nadrágját. Farka a fejemtől pár centire ágaskodott.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.07 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2014. 12. 5. péntek 06:53
Jó a történet.
#7 veteran 2014. 08. 4. hétfő 11:50
Jó.
#6 Rinaldo 2014. 07. 29. kedd 11:33
jó.
#5 papi 2014. 07. 23. szerda 22:45
Nekem tetszik,várom a folytaást.
#4 rockycellar 2014. 07. 23. szerda 20:09
Egész jó lett lehet folytatni nyugodtan
#3 sztbali 2014. 07. 23. szerda 13:52
Nagyon jó.
#2 zsuzsika 2014. 07. 23. szerda 07:31
Közepes.
#1 Törté-Net 2014. 07. 23. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?