Kölcsönösség

Álltam az ablaknál és láttam, amint az öcsém éppen hazatér a randevúról.
Már megint Brendával volt, azzal a mocskos szukával. Minden alkalommal alaposan felhúzza az a szemét, azután pedig úgy is hagyja. Útálom ezeket a hülye, kis szűzkurvákat. Látszólag engednek mindent. Csók, cici masszázs, még a bugyiba is beengedik a fickókat, egész addig, amíg nekik minden oké, azután hirtelen "eszükbe jut", hogy most már aztán sürgősen haza kell érniük és a hapsikám "úgy marad kifeszülve". Brenda meg egész "fiú-háremet" alakított ki magának, a tapasztalatlan serdülőkből. Nagyon útálom ezt a ribit, mert az öcsémmel is ezt műveli. Danny igazán nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele – meg persze érthetően elfogult is vagyok vele, hisz' az édes öcsém. Jó, lehet, hogy nem ő a legmenőbb a gimiben. Talán néha kicsit mulya is, de alapvetően egy kedves fickó, aki a világért sem bántana meg másokat, segítőkész, udvarias. Tényleg nem érdemli meg, hogy olyan aljasul ingereljék. Most is láttam, hogy a nadrágjának az első része majd' széjjelszakad és lógó orral lépked fölfelé a lépcsőkön. Hallgattam, ahogy lassan kinyitja az ajtót. Óvatosan, jön fel a szobájához vezető lépcsőn, hogy fel ne ébressze, a szülőket s halkan magára csukja az ajtót. Minden randi után ugyanaz a koreográfia. Rövid, pár perces csönd után, hallom a lihegését, sóhajtozását, amint maszturbál.
Na, gondoltam, mielőtt elkezdené, bemegyek hozzá és felvilágosítom. Elmondok neki mindent, amit Brendáról tudok. Nehogy már az a piszok kis tyúk teljesen tönkre tegye! Jó, lehet, hogy ez elsőre rosszul fog neki esni, talán dühös és csalódott lesz, de legalább véget vetek ennek az áldatlan állapotnak s talán keres magának valakit, aki jobban bánik vele.
Ahogy becsukódott az ajtaja, gyorsan át akartam surranni hozzá, hogy ne hozzam esetleg zavarba őt, azonban apu is éppen akkor ment ki a WC-re s e miatt várnom kellett egy keveset. Apu rövidesen végzett s visszament a saját szobájukba. Halkan csuktam az ajtómat s már be is nyitottam a testvérem szobájába – kopogtatni nem lehetett a zajkeltés miatt és nem akartam volna magyarázkodni apuéknak, "hogy, ugyan mit is akarok én éjfél után az öcskös szobájában". Szóval, kopogás nélkül benyitottam.
Ült az ágyon és vérvörös arccal egy párnát igyekezett az ölébe kapni, amivel eltakarhatta magát és persze a megkezdett tevékenység nyomát. Döbbent tekintettel nézett rám, mintegy, a szemével kérdezve: "Merci, mi a fenét keresel itt? "