A+ A-

Laura története 106. fejezet

Fordítás
Írta: Miranda Mars
Eredeti történet
Fordította: Jutcsi
Laura szegény segglyuka, habár megsérült attól a kalapálástól , amit Eriktől kapott, gyorsabban meggyógyult mint várta. - Istenem kezdek elhasználódni - gondolta. Többször voltam együtt férfival az elmúlt három héten - Robbal és Erikkel, mint összesen egész életemben. A puncim és a fenekem úgy érzi magát, mintha megszondázták és kifosztották volna trillió alkalommal. Soha nem hittem volna, hogy bárki el tud élvezni ennyiszer, mint az a kölyök.
És még nem volt két vagy három napja, hogy az emléke annak, ami közte és Trina között történt, hogy olyan éles fájdalmat okozott neki, hogy egyik éjjel könnyektől nedves arccal ébredt. Nem tudta, hogy Rina vagy Trina volt az , aki után az álmában vágyakozott. Ketten együtt olyan megfejthetetlenül szövevényesnek tűntek számára. Valahogy tudta, hogy Rina ugyanazt a dolgot mondta volna neki, mint Trina.
Lehangoló depresszió hatalmasodott el rajta napokig, hetekig, habár fejjel előre belevetette magát a munkába és az ágyba Yvette - tel és Sholandra - val is ismételten, de nem tudta lerázni magáról. Aztán a legmegrázóbb dolog történt. Trina egyik este felhívta telefonon.
- Bocsánatot akartam kérni azért, amit mondtam neked. - mondta csendesen. Én... nem úgy értettem.
- De igen. Úgy értetted. - mondta Laura nyugodtan.
- Akkor, talán. Gondolkodtam. Tudom, hogy érdekelted őt. Nem tette volna máskülönben.
- Köszönöm. - mondta Laura hűvösen. Máskülönben nem hagyta volna magát.
- Nézd, talán összejöhetnénk újra. Csak beszélgetni, tudod?
Laura egy éles lüktető fájdalmat érzett a gyomorszájánál. Nem hiszem, hogy elviselnék még egy elutasítást tőle - ébredt rá. De ellenállni sem tudott, nem tudott lemondani a lehetőségről.
- Oké.
- Mit szólnál... tudod, most?
Most? Péntek este nyolc óra volt.
- A gyerek a nagyszüleinél van. Semmi dolgom sincs.
- Nekem sem. - mondta Laura - érezte ahogy pulzusa kissé felgyorsul. - Át akarsz jönni hozzám?
Aztán rájött hogy Trina szemében ő egy „leszbikus”. Trina nem akar majd eljönni az ő lakásába.
- Persze. - mondta. Hol laksz?
Laura döbbent volt. Igazán? Tényleg át akarsz ide jönni?
- 427D West Farrington Ave - mondta Laura. Tudod merre van?
- Megtalálom.
- Csak csöngess fel és én beengedlek.
- Néhány perc múlva találkozunk.
Oh, istenem! - gondolta Laura, ahogy letette a telefont. Ezt nem hiszem el.
Rájött, hogy a szexuális vágya Trina iránt, összekavar mindent , de felmentés is, hogy képes lesz újra látni őt. Akarta őt, de nem akarta, hogy ez látszódjék a felszínen. Ez éppen az volt, amitől Trina tart, és ez elijesztené.
Laura éppen csak rendezte magában érzéseit, amikor a földszinti berregő csengő megszólalt. Lement a lifttel és ő maga engedte be Trinát a főbejáraton.
- Szia. - mondta, ragyogva, - mosolygott, próbált nem túl hamisnak látszani.
- Hallottad a csöngést? - kérdezte Trina.
- Óh, persze. De én magam akartalak beengedni. Csak örülök, hogy látlak, azt hiszem. Örülök neked... tudom, még mindig azt érzed velem kapcsolatban.
Trina látványosan mutatott, ahogy Laura tartott is tőle, hogy így lesz. Feszes farmert és szűk piros pulóvert viselt, nagyon nagy arany karika fülbevalót, és csízmát. Szívdöglesztő - ébredt rá Laura. Még soha nem láttam senkit, aki ilyen gyönyörű lenne, kivéve a nővérét. - gondolta. Laura ráébredt, hogy gyorsan ver a pulzusa.
Nagyon ideges volt.
- Szeretnél inni valamit? Vagy kérsz valami harapni valót? Azt hiszem van valahol perecem is, vagy keksz és sajt.
Most először, mióta Laura ismerte őt, Trina egy őszinte, széles ragadós vigyorban tört ki. - Bulit fogunk rendezni? - viccelődött. Csak te meg én?
- Úgy sejtem. - dadogta Laura idegesen. Vagy elmehetnénk valahova.
Még mindig úgy gondolta, hogy Trina azt hiszi, hogy Laura érdeklődést mutathat iránta bármelyik pillanatban.
- Van Scotch - od? - kérdezte Trina csillogó szemmel.
- Attól tartok nincs. De van vodkám. És tonik vagy Seven - Up.
- Tudnék inni egy vodkát és Seven - Up - ot.
- Jó.
Követte Laurát a konyhába. A sablon túl sok volt Laurának, aki remegni kezdett és vett néhány mély lélegzetet. A konyha, ugyanaz a konyha volt, ahol Rina elvágta a kezét a borospohárral, és Laura kiszívta a meleg, ömlő vért, és végül kikötöttek.... összekuszálódva és nyögdécselve Laura ágyában.
A feje kavargott a gondolatoktól, vére lüktetett. De nagy nehezen kontrollálta magát. Elkészítette mindkettejük italát és visszamentek a nappaliba.
Itt laktál, amikor te és Rina.... tudod? - kérdezte Trina mellékesen, körülnézve.
- Amikor ismertem őt? - kérdezte félreérthetetlen nyomatékkal, elterelve a szexuális célzást Trina kérdéséből. Igen, itt. Rengeteg időt töltött itt, igen.
Most először Trina keményen nézett rá, de aztán idegesen félrenézett, mint aki kényelmetlennek érzi, hogy úgy tűnik, mintha érdekelné mit csinált itt Laura és Rina.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.33 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2013. 12. 4. szerda 06:01
Egész jó.
#7 Jutcsi 2013. 04. 30. kedd 18:35
stendhal! Örülök,hogy ezt mondod.Úgy èrzem ìgy volt èrtelme lefordítani. smile
#6 stendhal 2013. 04. 30. kedd 15:35
Minden téren megfogott... köszönöm!
#5 gaborthefirst 2013. 04. 30. kedd 07:19
Nagyon jó! A stílus és a sztori is. smile
#4 Rinaldo 2013. 04. 30. kedd 06:23
Elmegy.
#3 Jutcsi 2013. 04. 30. kedd 05:38
A törtènet folytatàsàt is lefordítottam ès feltöltöttem.Gondolom majd felrakjàk.
#2 papi 2013. 04. 30. kedd 05:05
Teccik, folytasd
#1 Törté-Net 2013. 04. 30. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?