A+ A-

Laura kalandjai 104. fejezet


Írta: Miranda Mars
Fordította: Pavlov (pavlov@primposta.hu)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>

Laura éppen bevásárolt a Macy's-ben, mikor meglátta Rinát. A meglepetéstől majdnem elejtette a ruhát, amit a kezében tartott. Istenem! Lehetséges?
Tudta, hogy az emberek néha hasolítanak egymásra, de ez valami más volt. Ez a nő biztosan Rina. Mintha felszedett volna két-három kilót, de az angyali arc, a gyönyörű test...
Laura tudta, hogy illetlenül bámulja, de nem bírta abbahagyni. Úgy tűnt, a nő nem veszi észre. A ruhákat válogatta, akárcsak Laura, pár méterre tőle. Laurát közelebb vitték a lábai. Ez ő! De hát ez nem lehet!
Végül a nő észrevette, hogy Laura bámulja, és elindult. De még mindig nem nézett Laura szemébe.
Beszélnem kell vele, nem számít, mibe kerül, gondolta Laura. Mikor a nő kiment a liftek felé, Laura diszkrét távolságból követte. Egy emelettel lejjebb a nő megállt, és pár bőröndöt vizsgálgatott. Laura a parfümös pulthoz ment, és csak óvatosan pillantgatott a nőre.
Végül összeszedte minden bátorságát és odament hozzá. Nem engedhetem el, gondolta. Lehet, hogy ez az utolsó esélyem.
Minél közelebb ment, a nő annál jobban hasonlított Rinára. Laura szíve a torkában dobogott, mint mindig, mikor Rinát, a gyönyörű Rinát látta.
- Elnézést - köszörülte meg a torkát, miközben a feje búbjáig végigfutott rajta a hideg.
A nő felnézett, egy kicsit talán bosszúsan. De olyan csinos volt, szívszorítóan csinos, hogy Laura alig tudta folytatni.
- Igen?
- Ismer... ismert valaha egy Rina Washington nevű lányt? - kérdezte remegve.
A nő arcán ekkor kíváncsiság futott végig.
- Miért akarja tudni?
Laura megint megremegett. Tudta, hogy tűzpiros lehet az arca.
- Én... én ismertem őt, a... barátja voltam.
A nő nem mosolygott. Pókerarccal tárta szét a kezét.
- Az ikertestvére vagyok, Trina. Rina és Trina, hát nem aranyos? De már nem vagyok Washington. Férjhez mentem. A nevem Townsend. Trina Towsend.
- Laura. Laura Robbins - szorította meg Laura gyöngéden a kezét.
- Rina barátja? Ugye tudja, hogy ő már meghalt?
- Igen, tudom - felelte Laura, részvéttel a hangjában. - Maga... pont úgy néz ki, mint ő. Ez megrázott kissé.
A nő mosolygott. Laura is megpróbálkozott valami mosolyfélével.
- Igen, hasonlítottunk egymásra. Mint két tojás.
- Meghívhatnám... tudja, egy kávéra, vagy ilyesmire? - bármire, csak ne sétálj ki az életemből?
- Sajnálom, nincs időm. El kell mennem a kislányomért.
- Valamikor máskor? Én.. szóval nagyon hiányzik Rina. Jó lenne beszélgetni önnel. Ő és én... nagyon közel álltunk egymáshoz.
Ajjaj. Laura érezte, hogy ezekkel a szavakkal egy kissé messzire ment.
- Igazán? - kérdezte Trina színtelen, kifejezéstelen hangon.
- Igen.
- Talán majd egyszer - mondta a nő mindenféle lelkesedés nélkül.
- Megadhatom a számom? Ha lesz egy szabad perce, szívesen meghívom egy kávéra vagy bármire. Beszélgethetnénk.
- Jó. Rendben.
Laura felírta a számát a névjegye hátára, és Trinának adta, aki gyorsan a retiküljébe dugta. Mi van, ha elveszíti? ijedt meg Laura.
- Ön is megadja az önét? - kérdezte, és igyekezett, hogy a hangja ne tűnjön kétségbeesettnek. Trina úgy nézett rá, mintha nem venné komolyan.
- Ne aggódjon. Majd hívom - mondta. - Amikor ráérek. Ne aggódjon.
- Ó. Persze.
Ott maradt, az érzelmek viharában, miközben Trina elment, valószínűleg örökre. De aztán eszébe jutott: Townsend. Talán benne van a telefonkönyvben!
Manapság már szinte senki sincs benne. Laura majdnem kitörte a lábát, úgy rohant a telefonfülke felé. De megtalálta: Trina Townsend. Laura gyorsan lefirkantotta a számot. Aztán gondosan a melltartójába rejtette, nehogy elveszítse.
A nap többi része álomszerűen telt. Még akkor is ábrándozott, mikor munka után összefutott Barbarával. A nő áthívta hozzá, és Laura beleegyezett. El akarta terelni a gondolatait Trináról, és Barbara tökéletes volt a célra. Tökéletes szexgép volt, akárcsak Laura, szinte kielégíthetetlen vággyal. Ezenkívül hosszú ideje nem szeretkezett már Barbarával, hetek, talán hónapok óta, és már kezdett hiányozni.
Az álomhangulat rögtön elszállt, mikor Barbara lakásába lépett. A nőn rövid szoknya volt, ami gyönyörűen kiemelte a lábait.
Laura bezárta az ajtót, aztán megfordult.
- Mostmár kimodhatom - mosolygott a nőre. - Micsoda gyönyörű lábak! Végig akarom csókolni őket!
Barbara mosolygott, és egy piruettet csinált.
- Tetszenek? Vicces, más is mondta már.
- Ki? - féltékenykedett Laura. - Csak nem Rhonda, az a boszorkány?
- Hát nem. Lisa Cartwright. Ismered? Bob Fultonnak dolgozik, nem? Rajtakaptam, hogy engem bámul. Aztán azt mondta, hogy ezek a leggyönöyrűbb lábak, amiket valaha is látott. El tudod hinni? Gondolod, hogy meg akar... tudod?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.9 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 A57L 2017. 03. 23. csütörtök 04:25
Élvezetes lett.
#11 deajk2008 2014. 11. 21. péntek 11:33
lehetne ezt még folytatni, mert van még benne lehetőség
#10 deajk2008 2014. 11. 21. péntek 11:32
így nekem csak sajnos 9,5p lett, mert még kellett volna egy kis hosszabbítás
#9 deajk2008 2014. 11. 21. péntek 11:31
a gond talán csak a karakterek hossza, de ehhez elég lett volna e karakter szám felét még hozzá toldani
#8 deajk2008 2014. 11. 21. péntek 11:29
tetszik e mű, mert nagyon is összeszedett, jó a helyesírás is
#7 deajk2008 2014. 11. 21. péntek 11:28
nekem mindig tetszik sőt izgat a leszbiség, azaz ahogy két vagy több lány szeretkezik
#6 papi 2013. 05. 16. csütörtök 07:38
Tetszik
#5 genius33 2013. 02. 21. csütörtök 07:56
Nagyon tuti smile
#4 Pavlov 2007. 07. 27. péntek 21:25
Kedves Olvasók!

Mivel úgy tapasztaltam, hogy a primposta nem nagyon működik egy ideje, létrehoztam egy új e-mail-címet:

pavlov.urasag@gmail.com

Továbbra is örömmel várom leveleiteket, hozzászólásaitokat!
#3 Pavlov 2005. 12. 15. csütörtök 20:14
Köszike! Örülök, hogy tetszett.
#2 medver 2005. 04. 16. szombat 04:36
Hogy stílszerű legye a nicknevedhez,
wau,wau.Szíp vót.(mielőtt belekötnek,
tudok hejesen írni)
#1 Törté-Net 2004. 04. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?