A+ A-

Bűnbe esve 5. rész

Hetek teltek el azóta az este és a másnap reggel óta. Én és Zsolti visszamentünk az egyetemre, és az események egyre valószerűtlenebbül éltek emlékeim között, de túl élénken ahhoz, hogy átverhessem magam. Sokszor álmodtam a történtekről, és valami kínzó szomjúság mardosott, amelyet nem csillapított semmilyen folyadék. Egyre nyilvánvalóbb volt számomra, hogy ezt a fajta szomjúságot csak mostohanővérem testének íze tudja feledtetni.
Éppen ezért titkos reményeket fűztem a közeledő családi hétvégéhez. Kati apjának volt születésnapja, amelyet otthon, a családi házban tartottunk. Én és Zsolti már az előző nap délutánján megérkeztünk, de míg én hozzám szokatlan módon ideges voltam és nem találtam a helyemet, Zsolti a thai harcosok nyugalmával heverészett a kanapén és nézte a tévét. Akkor csaptam el az agyam, amikor nekiült sakkozni Kati apjával. Azzal a férfival, akinek megdugta a lányát, akit évek óta az apjának tekintett, és akinek én a szemébe se tudtam nézni. Reszketve vártam a pillanatot, amikor majd belép az ajtón Kati.
Hamarosan rájöttem, hogy nem emiatt félek. Attól féltem, hogy a férje is jön.
Azonban amikor ez megtörtént, és Kati és Feri megérkeztek másnap délelőtt, semmi különös nem történt. Zsolti átölelte a nővérünket, puszi-puszi, Ferivel leparolázott, megölelte... engem szinte a hideg rázott, amikor rám került a sor. Feri összevont szemöldökkel méregetett.
- Jól vagy, kölyök?
- Persze - motyogtam.
- Nagyon sápadt vagy, Ákoskám. Gyere, egyél egy kis aludtejet. Biztos elcsaptad a gyomrod tegnap - lépett mellém anyám, hűvös tenyerét a homlokomra fektetve. - Nincs lázad - állapította meg.
Zsolti egy órával később elkapott a teraszon, amikor kimentem rágyújtani.
- Mi bajod? - förmedt rám ingerülten, sebhelyes arcán fojtott harag vibrált.
- Feri - nyögtem.
- Jézusom - forgatta meg a szemeit.
- Ez nem helyes, Zsolti. Amit tettünk...
- Amit tettünk, megtörtént! Te sem ellenkeztél!
- Jó, de...
- Nincs de. Felejtsd el! Figyelj - hajolt közelebb. Eddig is halkan beszélgettünk, de most még jobban lehalkította a hangját. - Beszéltem Katival.
- Miről?
Úgy éreztem a saját hangomat, mintha elvékonyították volna a hangszálaimat. Féltem a választól, és a félelmem beigazolódni látszott.
- Este találkozunk vele a fészerben.
- Mi!? Tisztára hülyék vagytok, hát...
- Halkabban!
- Tisztára hülyék vagytok - ismételtem meg lehalkított hangon. - Itt a férje! - sziszegtem.
- Igen. Én is ezt kérdeztem, de ő akarja. Azt mondta, Feri fél óránál tovább sosem bírja, és utána rögtön elalszik. Utána kilopódzik.
- Jézusom! Le fogunk bukni!
Higgadt, szürkés szemeit mélyen a tekintetembe fúrta, aztán váratlanul előrehajolt, és meglendítette a kezét. A pofon hideg zuhanyként ért, nagyot csattant, biztosra vettem, hogy odabenn is meghallják. A gondolataim azonban kitisztultak, a rettegés felhői elúsztak, mintha e pofonnal a rossz gondolatokat tette volna helyre, amelyek elbódítják az elmét.
- Rendben vagy? - kérdezte hűvösen.
- Igen. Kösz.
- Szedd össze magad, öcskös - állt fel, megpaskolva a térdemet.
Az ebéd nagycsaládi körben telt el, derűs hangulatban. Olyan húszan gyűltünk össze, a két család mindkét vonalából érkeztek. Próbáltam nem Kati és Feri felé nézni, mert éreztem, hogy a korábbi félelmem csírái még ott kapaszkodnak lelkem táptalajába erős gyökereikkel, és az a pofon nem metszette el az összes gyökeret. Káprázatosan gyorsan telt a délután, talán túl gyorsan is, mint ahogy akkor szokott, amikor valami olyan közelít, amit a lelkünk mélyén akarunk, de nem érezzük magunkat elég felkészültnek a történések megvalósulásához. Közönséges szavakkal azt is mondhatnám, hogy mire kettőt pislogtam, már este lett.
A rokonság szépen lassan szállingózott el, mostohaapánk öccse maradt utoljára. Én már este tíz órakor fejfájásra hivatkozva gyerekkori szobánkba menekültem titkon remélve, hogy túl ményen elalszom majd, amikor eljön az idő. Azonban nem csak, hogy nem aludtam el, de még csak álom sem jött a szememre. Hevertem az ágyamban, bámultam a plafont még akkor is, amikor Zsolti bejött, és leheveredett az ágyára. Az elkövetkezőkön gondolkoztam, és azon kaptam magam, hogy boxeremben türelmetlenül ágaskodik a vágy, és mereven ágaskodok. Mintha a sötétség űzte volna el jobbik énemet, és hívta volna előtérbe azt, aki meg akarta dugni újra és újra a mostohanővérét, bűnbe esve vele.
Tudtam, hogy helytelen amit teszünk. Próbáltam arra gondolni, hogy Kati a testvérem, de ez abszurd módon csak még inkább felajzott. Egyre-másra jöttek az erotikus képek, ahogy Kati a fészerben fekszik meztelenül, széttárt lábakkal, és Zsolti meg én felváltva a magunkévá tesszük, miközben a férje és a szüleink a házban aludnak. Fantáziám megugrott, már arról képzelődtem, hogy nem is a fészerben, hanem a nappaliban keféljük meg. Aztán Feri felébred, és ő is becsatlakozik...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.94 pont (106 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 zoltan611230 2014. 02. 4. kedd 07:15
No
#8 tomi19 2014. 01. 13. hétfő 11:08
Egész jó bár sokat ront rajta hogy hiányzik a befejező rész :(
#7 A57L 2013. 12. 11. szerda 06:23
Nem rossz.
#6 Kaszkadör 2011. 12. 23. péntek 14:25
Nekem tetszett a sorozat minden része várom a fojtatást smile
#5 tiborg 2011. 10. 29. szombat 07:19
Nagyontetszett. kituno jol megirt, elmenyteli es elvezetes tortenet az egesz sorozat.....de nem hiszem,hogy lesz folytatas,mert a vege tul remenykelto!
#4 sanyi0227 2011. 10. 10. hétfő 19:45
nekem tetszett , várom a fojt.
#3 czellerarpad 2011. 10. 10. hétfő 09:07
Már volt! kbgysz
#2 Shavo 2011. 10. 10. hétfő 08:55
Egynek elmegy.
#1 Törté-Net 2011. 10. 10. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?