A+ A-

Bűnbe esve 4. rész

Mire felkeltem, a szoba üres volt. Kissé kábán, miként reggelente az ember legtöbb sarja bámultam egy darabig a plafont, és szelektáltam a feltörő emlékek között, jobb karomat felemelve, majd a homlokomra fektetve. Enyhe fejfájás kerülgetett, de úgy különösképpen nem éreztem magam másnaposnak. Az álmon töprengtem, vigyorogva megcsóválva a fejem. Vigyázni kell az abszinttal, régen is drognak tartották, mert hallucinációkat okozott.
Nagy nehezen felültem, és összevontam a szemöldökömet, körbepillantva a szobában. Elmésen megállapítottam magamban, hogy ez nem a vendégszoba. Az este eseményei hirtelen valószerűtlen élességgel rajzolódtak ki előttem, és éreztem, ahogy a pánik végigsöpör rajtam. Szinte letéptem a csípőmet takaró szaténlepedőt, és felnyögtem csupasz ágyékom láttán. Nemiszervem kókadtan lógott, de ez sem akadályozta meg, hogy lássam a rajta fellelhető, megszáradt, fehéres nedveket.
- Baszd meg - nyögtem kétségbeesetten, szinte kipattanva az ágyból. Megszédültem, és közben egyre-másra jöttek az újabb bizonyítékok: elhasznál papírzsebkendő az ágy mellett, foltok a takarón, az egész ágy összetúrva...
Odakintről beszélgetés szűrődött be. Vacogva a bűntudattól léptem az ajtóhoz, majd pislantottam ki rajta, mielőtt kiléptem volna a nappaliba. A kanapéhoz osonva felvettem otthagyott boxeremet, majd bizonytalan léptekkel a konyhába indultam, ahonnan a beszélgetést hallottam. Megállva az ajtóban hunyorogva néztem be, majd dőltem az ajtófélfának. Nem volt mese, a tegnap este megtörtént.
Zsolti a pultnak támaszkodott, boxeralsóban, Kati pedig egy széken ült az asztalnál, homlokát tenyerében nyugtatva. Úgy sejtettem, hogy sír, és amikor felpillantott, ez beigazolódni látszott. Vádló tűz égett a szemében, arca mész fehér volt, esti sminkjét könnyek csíkozták. Minden volt, csak nem szép. Mindketten engem néztek, mintha az én hibám lett volna a tegnap este. A csend ráereszkedett a konyhára, amit Zsolti tört meg, fejével a konyhapult felé biccentve.
- Ott van kávé.
Motyogva valamit beljebb léptem, úgy kerülve meg Katit, mintha a pokol tüze lángolna körülötte. Lesunyt fejjel ültem le, és töltöttem kávét magamnak, majd gyújtottam rá egy cigire. A számban ott égett a másnaposság pállot íze, muszáj volt valamivel eltüntetni. Percek teltek el, mire meg tudtam szólalni.
- És most?
Mivel nem kaptam választ, felnéztem. Kati mereven az asztalt bámulta, Zsolti meg maga elé meredt, amíg én meg nem mozdultam. Akkor rám nézett, majd megvonta a vállát.
- Ami megtörtént, megtörtént. Katival abban maradtunk, hogy ezt nem tudhatja meg senki.
- Ez nyilvánvaló - bólogottam.
- Főleg nem Feri.
- Még jó. Kati mégis csak a nővérünk.
- Nem.
Kati hangja olyan keményen csattant, hogy összerezzentem.
- Nem vagyok a nővéretek. Soha nem is voltam. A mostohatestvéretek vagyok.
Hallgattunk, amíg folytatta, egyre jobban belelendülve.
- Egy férjes asszony, aki szereti a férjét. Ehhez tartsátok magatokat! Felejtsétek el, ami tegnap este történt, és én is megpróbálom elfelejteni... és...
Szája elé kapta a kezét, és felpattant. Ahogy a mosdó felé igyekezett, arra tudtam csak gondolni, hogy hányni megy.
- Elmegyek letusolni - morogta Zsolti, ellökve magát a pulttól, és ő is elhagyta a konyhát. Szerettem volna vele beszélni, hogy most mégis hogyan tovább, hiszen nyilvánvaló, hogy ez az ügy nem maradhat ilyen könnyen ennyiben, ahogy próbáljuk beállítani, de mire idáig jutottam volna, már távozott. Én is úgy döntöttem, legalábbis fogat mosok és megtisztálkodok, ezért a másik fürdőszobába mentem. Beálltam a zuhanytálca alá, és magamra engedtem a vizet. Perceken át csak álltam, mire a tusfürdő után nyúltam volna. Jó negyed óráig csak enerváltan mostam magam, majd elzárva a zuhanyt léptem ki a fürdőszobába.
Most, hogy megszűnt a vízcsobogás, nem kerülte el a figyelmem a kintről beszűrődő vita.
- Soha nem leszel a nővérünk!
- Te tiszta hülye vagy...
- Nem! Ha itt kettőnk közül valaki hülye, az te vagy!
- Szeretem a férjemet!
- Azért dugattad meg magad a két öcséddel, mi?
Csattanás. Egészen úgy hangzott, mint egy pofon.
Az ajtóhoz óvakodva résnyire nyitottam, és belém szorult a levegő. Zsolti a szoba közepén állt, félrefordított fejjel, mint aki tényleg most kapott egy pofont. Kati égővörös arccal, dühtől szikrázó szemmel állt előtte, azoknak a nőknek a pózában, akik elhamarkodottan kiosztanak egy felháborodott taslit. Hogy tényleg ez történt, arra utalt a lassan pirosodó tenyérnyom bátyám markáns arcán. Zsolti lassan visszafordította a fejét, és égő tekintetét Katira vetette.
- Válogasd meg a szavaidat! - sziszegte Kati. Gyönyörű volt így kócos hajjal, egy szál törülközőben, meztelen vállakkal, dühtől szikrázó szemekkel, pirosan a haragtól. A következő pillanatban Zsolti előre lendült, ujjai Kati nyakára fogtak, és nekivágta a szekrénynek.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9 pont (145 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2013. 12. 11. szerda 06:23
Egész jó.
#5 franceska 2012. 10. 30. kedd 16:36
Ez is nagyon jó.
#4 Kaszkadör 2011. 12. 23. péntek 14:22
Sorozat minden része 10 pontot kapott smile
#3 tiborg 2011. 10. 29. szombat 06:32
kituno, de rovid......
#2 blabla91 2011. 08. 9. kedd 02:34
nagyon tetszett a sorozat minden része. De főleg az ahogy összeválogattad a szavakat, nagyon kreativ és élvezhető történet, de még felemelőbb dolog számomra, hogy végre valaki normálisan, átláthatóan tudott fogalmazni. Csak gratulálni tudok. Ha lehetőségem lenne rá 1000szer is megadnám a 10 pontot! Csak igy tovább!! smile
#1 Törté-Net 2011. 07. 18. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?