A+ A-

Nagylány kalandjai 12. rész - A látogatás

Készült 2011. május
Éltem életemet a fővárosban, sokat tanultam és dolgoztam, alkalmanként pedig buliztam. Most sem volt állandó társam, őriztem szingli életem előnyeit. Az elmúlt majd két évben csak egyszer jártam a Városban, Zita és Sanyi esküvőjére ugrottam le de csak az anyakönyvvezetői szertartásra futotta az időmből, vissza kellett mennem, indult a gépem.
Most hivatalból jöttem a régi helyre, úgy szerveztem hogy ez péntekre essen és majd hétfőn korán megyek vissza, addig Zitáék fogadnak be. Délutánra végeztem és utána találkoztunk. Vacsoráztunk hármasban egyik régi helyemen, majd náluk későig folyt a csevely meg a közös élmények felidézése amíg engem el nem nyomott az álmosság és lefeküdtem a nekem kiutalt szobában. Reggel már csak Sanyi volt otthon mert szombat lévén a barátnőmnek be kellett mennie fodrászkodni a kuncsaftoknak és majd délután jön utánunk. Volt egy parasztházuk, amit pihenésre használtak. Egyórányira esett a Várostól egy elnéptelenedő faluban, erdőcskékkel és zöldellő mezőkkel borított dombok között. Szép volt a táj, egyszer ki is szálltunk sétálni és jólesett a csend, a természet zaja, erre mindig fogékony voltam. Tegnap este már végigvettük az ismerősöket és mind megvoltak, tartott a csapat barátsága, továbbra is voltak közös programjaik, Sanyi be is szervezte a fiúkat erre a hétvégére mondván hogy kedveskedni akar nekem. Menetközben be is próbálkozott nálam, de úgy gondoltam, hogy van még erre idő a hosszú hétvégén. Csendes volt a falu, a házuk hosszú parasztház volt szépen rendbe téve, az udvar füves, a kertben pedig szőlőlugas burjánzott. Alig láttunk embert, mindkét szomszéd ház lakatlan volt, sok házat pedig már csak városiak használtak alkalmankénti pihenésre. Belülről is gusztusos volt a ház, a hosszú tornácról külön nyílt a vendégszoba, és a fürdőszoba, a másik szobából pedig nappali- konyha és onnan pedig átjáró a "hátsó házhoz". Ez régen ístálló meg gazdasági tároló volt, de Ők felújították és azóta egy macskányi állat sem járt ott: szabadidősnek használták, teljesen felújított fa padlózat, hozzá illő bútorokkal és díszletnek egy szénabála amiből áradt a természet illata. A hátsó részben fagerendákkal elválasztott fakkok, amiben a régmúltban lovakat tartottak, most pedig az egyikben hálóhely, a többiben pedig ilyen-olyan cuccok, fabútorok voltak. Gyorsan becuccoltunk, azután pedig Sanyi udvarolt egy sort. Mondta hogy haragszik, mert nagyon elhanyagoltam Őket, pedig milyen jól megvoltunk anno. Felidézte a fenekelős estémet és beígérte hogy most is meg leszek büntetve, de most alaposabban mint annak idején. Flörtölgettünk még egy darabig, azután beleegyeztem a játékba mert hát nem voltak rossz emlékeim arról a régi kalandról.
Hátravitt a fakkokhoz, derékmagasságban fagrudak voltak az elválasztók, amiket gerenda lábak tartottak. Levétette velem az amúgy is lenge nyári ruhámat és a fehérneműket is, majd rá kellett hajolnom a rúdra. Terpeszbe paskolta combjaimat és bokáimat szorosan kikötötte az falábakon lévő bőrszíjakkal. Mélyen előrehajoltatva - majdnem bokafogással-, két csuklómat a lábaimhoz szíjazta. Közben ágaskodnom kellett, így amikor végezvén visszaereszkedtem mindenem megfeszült, nem sokat ficánkolhattam. Testsúlyom a derekamon volt, szerencsére a rúdra előtte rádobott egy pokrócot, így az legalább nem nyomott. Sanyi eltűnt én pedig csak vártam hogy mi fog történni. Nem volt egy kényelmes helyzet ennyire előredőlve, szinte kétrét hajolva de azért így kiszolgáltatva a puncim elkezdett nedvesedni a rám várókra gondolva. Lábaim között hátranézve láttam hogy jön vissza a Sanyi, kezében méteres vesszőt lóbálva. Meglengette néhányszor, veszedelmesen suhogott. "A frissen vágott mogyoróvessző az igazi, jól hajlik, kellően csíp és frissíti a vérkeringést, úgy 15 elég is lesz neked belőle"- világosított fel a fiú. Ajaj, mi lesz ebből gondoltam, lehet hogy most rosszul döntöttem. A vessző végigsimított a résemen, megtapogatta frissen borotvált szemérmemet, majd oldalról lecsapott védtelen fenekemre. Felsikoltottam, nagyon fájt. Gyorsan jött a következő, majd a harmadik is elcsattant mire tiltakozni tudtam. "Csak maradj csendben, mondtam hogy most nagyon kikapsz" - jött a válasz, ezután pedig számolta az ütéseket: 5, 6, 7, 8. Én már sírtam, könnyeim omlottak és kértem hogy hagyja abba, elég volt nekem ennyi. Az ütések abbamaradtak de éreztem, hogy a számba benyomul egy gumigolyó amit hátulról a buksimhoz kötözött. Kiköpni nem tudtam, sikoltozni és beszélni sem tudtam, csak a nyálam és a könnyeim folytak. "Még nyolcat kapsz és akkor vége", jött a kéretlen tájékoztatás. Tiltakoztam volna, hogy már csak 7, de csak nyöszörgés jött ki a számból. Megint suhogott a vessző és jöttek a számok: 1, 2, 3. Most lassan kaptam a verést, hosszasan rángott a fenekem a következő csapás előtt. 4, 5, 6, 7 és 8, lett vége a fenyítésemnek, amit azt hittem hogy nem lehet kibírni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.43 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 04. 21. hétfő 09:13
Azért nem olyan rossz.
#2 gyuri0926 2011. 05. 25. szerda 08:38
Nagyon ßar.
#1 Törté-Net 2011. 05. 25. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?