A+ A-

Beszélgetések Veronikával - avagy a világ tele van hülyékkel 2. rész

Már délutánba hajlott a nap, amikor halk zörejt hallottam a kert felől, és persze azonnal kinéztem, nem vendég érkezett - e. Odakinn Saci néni kertjének hátsó részén Veronika tett - vett nagy serényen, holott eddig sose dolgozott azon a részen.
Óvatosan arra mentem, láttam, hogy figyel, "ferdén felfele nézve," mint Achilleusz, ha gonosz szándéka van, csak épp neki nem volt. Azért nézett így, mert azt akarta, hogy a feje távolról lefelé hajlónak látsszon.
Szorosan a kerítéshez állt.
- Az öreglány elment a piacra - mondta pajkosan.
- Gyere közelebb - csalogattam a kerítés felé.
Ő megsimogatta a fejem, amikor odaért, én viszont nem tudtam megállni, hogy térde táján a szoknya alá csúsztatva a kezem, végig ne tapogassam a combjait, lassan haladva felfelé a szerelem fészke irányába.
- Hányszor mondjam még, hogy gyere át? - kapkodtam a levegőt mind gyorsabban. Lassan úgy festett, mintha futóedzésen hajszolnánk magunkat. Az ujjaim már a combja tövén motoszkáltak, az ő keze meg sebesen járt a nadrágomban. Egy pillanat alatt benn volt, és megmarkolta az ágaskodó vesszőt.
- Nem fogsz úgy járni, mint a múltkor - sutyorogta a fülembe, miközben engem végtelenül felizgatott a combjai tövén feszülő bársonyos bőr, melyet hol itt, hol ott érintett a kezem. Láttam őt is kerülgeti a hideglelés.
- Honnan tudsz te ilyeneket? - kérdezte csukott szemmel élvezve az ágyékát érő apró ingereket.
Engem meglepett, hogy neki ez újdonság, de nem szóltam semmit. Csak nem fogom leleplezni magam, hogy nem is tudok én olyan sokat a szerelemben, csupán amit az ösztöneim diktálnak!
- Csak türelem - suttogtam vissza - ne siess, ne foglalkozz semmivel, csak arra figyelj, mi neked a jó, mitől veszted el a fejed.
- Hiszen épp attól félek.
- Mitől? Hogy elveszted?
- Igen.
- Nem sokszor fordul elő veled?
- Nem - mondta csendesen.
- No, gyere csak, és veszítsd el, majd megkeressük a végén.
Ellökte a kezem.
- Ne csináld! - mondta majdnem kiáltva, s én értetlenül néztem rá.
- Valami baj van?
- Nem szabad, nagyon felizgulok, és most nincs olyan nyugalom, mint a múltkor. Bármikor történhet valami.
- Gyere át! - vesztettem el a türelmem, de ő csak rázta a fejét nagyon határozottan.
- Nem.
- Így semmire se jutunk.
- Nem.
- Csak pár perc az egész, hiszen...
- Nem.
- Ne vágj a szavamba! - kiáltottam dühösen, s erre csend támadt.
- Inkább mesélj valamit. - csendesedett el. - Nem kell nekünk feltétlenül szerelmeskedni.
- Mesélj te.
- Én? Mit meséljek én?
- Mióta vagy férjnél?
- Öt éve. De nem idevalósi vagyok.
A szomszéd község nevét mondta.
- Hogy kerültél össze vele?
- Van pénze.
- És?
- Gondoltam, jó lesz.
- És jó?
Nem jó, alig van otthon, más nője is van, és durva. Pénzt csak akkor ad, amikor ő gondolja. Nekem csinált két gyereket, én akkor nem is bántam, de most, hogy már van neki egy harmadik is mástól, most már bánom, hogy hagytam.
- Meg tudtad volna akadályozni?
- Nem tudom - hajtotta le a fejét. - Ő az erősebb.
- Ne mondd, hogy elkap, és akkor jön a gyerek!
- Hát szerencsére nem mindig sikerül.
- Nem védekezel?
- Nincs pénzem rá.
- Kapsz tőlem rá. Ne engedd magad megpakolni!
- De orvoshoz kellene menni, és megtudja.
- És akkor?
Szégyenlősen lehajtotta a fejét.
- Most nem kérdezed meg, mit szeretnék csinálni, ha nem volna köztünk ez a kerítés?
- Most nem.
- És miért nem?
- Mert tudom - mosolyodott el.
- Gyere - súgtam neki - gyere ide háttal, és dőlj a kerítésnek!
- Mit akarsz?... Na... Mi a fene ez?
A kezem átment a lécek között, átmarkoltam a térdét, aztán átcsúsztattam ujjaimat a térd fölötti hajlatba, onnan pedig lassan fel. Síráshoz hasonló hangok jöttek fentről tőle, de nem foglalkoztam vele. Lassan elértem a veszélyzónát, s miután bugyi pereménél beköszöntem a nyirkos mélyedés felé, rászálltam feneke kemény cipóira.
- Nyugtalanul figyelt, mi lesz ebből, de már nem volt teljesen ura magának. Ez a nő a fasznak már a gondolatára is hipnotikus állapotba került, bár ezt eddig maga sem tudta.
Jól megmarkoltam a seggét, és a cipócskák közti hasadékba kezdtem bepofátlankodni, ő azonban elrántotta magát, az utolsó pillanatban épphogy sikerült megállítanom.
- Mi a francot akarsz a seggemmel? - förmedt rám - Tisztességes ember nem nyúlkál ilyen helyekre.
- Ki mondta, hogy én tisztességes vagyok?
- Azt hittem.
- Ugyan, felejtsd el - lihegtem a kerítés lécének vetve a homlokom. - Gyere át, és akkor megmutatom, mit akartam.
- Most már csak azért se! - sziszegte dühösen, de hirtelen benne akadt a szó, mint mikor elszakad a film.
A középső ujjam, a felderítő betalált a szűk kis lyukba, amelyet talán nem is kell megnevezni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.76 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 tiborg 2014. 11. 15. szombat 07:10
Koszi....ujra elveztem.....
#7 papi 2014. 05. 18. vasárnap 09:13
Nagyon jó
#6 A57L 2013. 10. 14. hétfő 04:25
Jó írás.
#5 genius33 2013. 01. 8. kedd 12:19
Királyságos történetecske nyes
#4 tiborg 2012. 02. 25. szombat 07:27
Kituno...izgato...vicces...szepen leirt...majdnem hibatlan...AAAARRGGHH
#3 Olvasó 2010. 02. 1. hétfő 16:15
Élmény volt olvasni.:-)
#2 pisti47 2010. 02. 1. hétfő 09:30
Ezt angolul lehetne írni ilyen szépen? Vagy akár más nyelven? Hát nem. Ezt az olvasmányt kötelezővé kéne tenni a középiskolákban. Én bizonyára azt tenném. Hát példát lehetne venni a mestertől. Így kell magyarul beszélni, írni. Üdvözöllek Vadász. pisti47
#1 Törté-Net 2010. 02. 1. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?