A+ A-

Beszélgetések Veronikával - avagy a világ tele van hülyékkel 3. rész

Hová esett volna az első pillantásom, amikor kissé zákányosan felébredtem, mint Saci néni kerítésére, de oda ugyan hiába leshettem, Veronika nem volt sehol. Olyan tökéletesen eltűnt korahajnalban, hogy azt hittem, az életben sem kerül elő többé. Aztán kezdtem belátni, hogy alighanem úgy is van. Ennyi volt hát a mi románcunk?
Egy hónapon át hírét sem hallottam, nyomát nem láttam, se ő, se a gyerekek. A férje néha tűnt fel olykor tőlem már távoli udvarukban. Csak az történhetett, hogy lebukott, és a férje rémesen megverte, ha éppen agyon nem.
Eszembe jutott, mennyire félt tőle, én pedig mennyire nem vettem komolyan.
- Mi van a szomszédasszonnyal, nem jön most segíteni? - kérdeztem közömbösen Saci nénitől, de ő sem látta, nem is tudott róla.
- Fura egy asszonyka ez szomszéd, úgy eltűnt, mint akit a föld nyelt el.
Egy szóval se mondtam, hogy én is valami ilyesmitől tartok, de érdeklődésemet beszüntettem, nehogy feltűnjön fifikás szomszédasszonyomnak, s még jobban begazoltam. Mi történhetett, mint hogy a "barom" végzett vele, meg a gyerekekkel is, csak azt nem tudom, engem miért hagyott le a listáról? Valahogy levegőnek vett.
Témáztam magamban, névtelen feljelentést kellene tenni a rendőrségen. Végül is betelefonáltam, hogy a környéken rég nem látjuk az itt meg itt lakó fiatalasszonykát, meg a gyerekeit se, nézzenek utána, mi lehet vele.
Saci újságolta is másnap, kinn voltak a rendőrök a szomszédban, ott valami nem jól van, ezek már az asszonykát keresték, de aztán elmentek, és semmi. Teltek a napok, és minden ment a régiben, Veronika sehol, a rendőrök nem jöttek többé. Valamivel a kamionos megetette őket. S persze jó lesz vigyáznom - gondoltam - , mert a "barom" az én esetemben óvatosságból kivár, aztán egyszer majd hopp!
Kicseréltettem a zárakat, és szereztem egy jó kutyát, a szobát pedig teleraktam használható védelmi eszközökkel, mint amilyen a borotvaéles lengyel tőröm.
Nem egyszer visszaidéztem esténként azt az éjszakát, láttam Veronikát amint a heverőn szélesre nyitja bűnbe sodró, csinos kis lábait, láttam a piszén ágaskodó felkeményedett mellbimbókat, az ágyékán ásító hatalmas vágást, melyből meglepően szoros hüvelye nyílt, a kéjes szúrásoktól vonagló karcsú testet, és nagyon rosszul éreztem magam. Ez rettenetes. És a gyerekek is. A "barom" nyilván fel fog keresni előbb - utóbb engem is. Már láttam, amin szegény kutyám szájában a levágott fejemmel szaladgál kinn reggel az udvaron, ha nem valami annál is rosszabbal. Azon kezdtem gondolkozni, talán jobb lesz, ha egy este a fejszével átruccanok, és kinyírom ezt a fertelmes "barmot", de minél előbb, mielőtt ő teszi velem ugyanezt velem. Azért minden nap makacsul vártam a hírt, hogy a rendőrség mégis kiszállt, felásták a portát s megtalálták a szörnyűségeket, de nem.
Aztán egy nap - mint azóta is annyiszor - cseng a telefon, és megszólal benne a drága Veronika. Képletesen hanyatt vágódtam, és nem hittem a fülemnek. De ez ő.
- Halló fiatalúr! Hogy s mint?
- Hát te élsz Veronika? Nem kapok levegőt!
- Szegénykém, majd pumpálok a szádba, ha hazamentem, hogy meg ne fulladj valamiképpen.
- Ezt a pumpálást inkább mégis inkább rám kellene hagynod, ha van levegőd, ha nincs. - Kezdtem felfogni, hogy mégis él - Majd én lélegeztetlek, hidd el, attól nekem is jobb lesz, mintha csak én kapnám!
- És hogyan fogsz lélegeztetni?
- Hát - kezdtem körülményesen - van egy nagy csövem, ne ijedj meg, finom, kellemes anyaga van, ez nem olyan, mint amit a próbareggelinél nyomnak le az embernek, és annyira mélyre nem is kell.
- Igen? - viháncolt a vonal végén.
- Igen. Ezt letoljuk neked, és mehet.
- És ezt muszáj a torkomba? Mi lesz, ha megfulladok?
- Hát ez nagyon ritkán fordulhat elő, mert még nem hallottam róla, hogy valakivel megesett volna, hiszen épp az a lényeg, hogy jó mélyeket szívhasson, akinek ledugják. De azért lehet ezt máshova is, fő, hogy jó alaposan be legyen tolva, és aztán hadd jöjjön az az áldott oxigén..
- Hát ilyen készülékem még nem volt, de már nagyon erős légszomjam van - csicseregte - önfeledten. És az oxigén már tényleg jöhetne akárhová. Szívesen lennék nálad megint tyúkanyó, ha pár tojást alám tudnál rakni, amin üldögélhetnék.
- Alád fogom rakni az összest, ami csak van - biztosítottam félreérthetetlen zöngékkel a hangomban - , csak azt mondd meg, hová lettél? Azt hittem agyonvert a kamionos.
- Jánosra gondolsz?
- Róla beszélek, de rád gondolok, másra nem is vagyok képes, gondolatban itt ezerszer elfütyültem neked már azt az enyhén vad melódiát, amire a heverőmön ringatóztunk, de a felidézett csúnyaságok rosszul hatottak rám, és majdnem búkórba estem. Most már nagyon kellene egy kis édes felejtés. Fel vannak borzolva az idegeim. Veronika, hol vagy?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.54 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 tiborg 2014. 11. 16. vasárnap 03:55
Elfelejtettem miert teszett majd 3 eve ennyire eredetileg. Fordulatos,vicceses total erotikus tortenetek. Sic itur...
#8 papi 2014. 03. 25. kedd 08:39
Tetszik
#7 A57L 2013. 10. 14. hétfő 04:26
Nagyon jó.
#6 genius33 2013. 01. 8. kedd 12:20
Triplán tök tuti smile
#5 tiborg 2012. 02. 26. vasárnap 08:26
Isteni!! Duplan elveztem - a sztory futtatasat es a sex bonyodalmat.
#4 Kian 2010. 06. 16. szerda 23:42
Izgalmas es nagyon jo lenne, ha nem lenne ennyire tulciradazva...
#3 pisti47 2010. 02. 3. szerda 21:42
Méghogy nevetgéltem. Hangosan röhögtem végig az egészet. Te vagy az unikum Vadász és köszönöm. pisti47
#2 Teknősbika 2010. 02. 3. szerda 00:45
nagyon jó, gyorsan folytatást
#1 Törté-Net 2010. 02. 3. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?