Egy bárónő naplójából 1. rész

Csúnya, esős tavaszi nap volt, amikor az anyakönyvvezetőtől hazafelé indultunk. Mindez azonban nem hangolt le engem, mert egyáltalán nem voltam ünnepi hangulatban! Aki rám és a mellettem álló férjemre nézett, mindent meg is értett! Körülbelül egy éve kerültem vissza a szülői házhoz úgy, hogy az első férjem, a hitelezői elől menekülve, úgy hagyott el, hogy asszonnyá sem tett. Hiába az érdekházasságokban ilyesmi előfordulhat.
Azelőtt zárdában voltam, ott érettségiztem. A zárdából kikerülve rögtön fülig szerelmes is lettem, de nem a leendő férjembe. Hozzá a szüleim unszolására mentem. Meg is lett az eredménye. Az esküvő után a férjem közölte velem, csak a pénzemért vett el és nem akar velem semmiféle kapcsolatot. Magával hozta a házvezetőnőjét is, akiről pár nap után kiderült, hogy a régi szeretője és minden éjszakát együtt töltenek.
Ezt viszont nem voltam hajlandó eltűrni és közöltem velük, másnap a nőnek mennie kell. Ekkor megtudtam, hogy másnap reggel több hitelezője is jönni fog. Reggel amikor felébredtem, a személyzet közölte velem, hogy a férjem és a nője, kora hajnalban eltűntek.
Hazamentem én is a szüleimhez. Otthon viszont kiderült, hogy a szüleim anyagi helyzete vészesen leromlott. A férjemnek kifizetett hozomány végleg tönkre tette őket. Nem is lázadoztam, amikor apám az újabb házasság ötletével elém állt. Azonban amikor az új férj jelölt nevét megtudtam, teljesen elképedtem. Az öreg báró volt az, aki már tizenöt éve járt hozzánk, mint apám üzlettársa. Gyerekkoromban nagyon szerettem, mert mindig hozott nekem valamit és gyakran lovagoltatott a térdén. De mint férj? Nem tudtam elképzelni. Az egész lényem tiltakozott ellene. Azonban amikor belenéztem az apám elkínzott és a válaszomtól rettegő szemébe, visszanyeltem a könnyeim és igent mondtam.
A válás után egy héttel, azon a csúnya, esős tavaszi napon a báró állt mellettem és az ő kocsiján mentünk a nem messze lévő kastélyába. Éppen a hatvanadik születésnapján volt az esküvőnk. Én pedig két hét múlva lettem húsz éves. Arra gondoltam, hogy azért van a dolognak jó oldala is. Megmentettem a szüleimet és bárónő lettem! Ez is valami!
Tulajdonképen nem is kis dolog!
A kastélyhoz érve az egész személyzet a hosszú kocsifeljárón állt és már várt minket.