Beszélgetések Veronikával - avagy a világ tele van hülyékkel 4. rész

Majdnem egy héttel a fenti mégiscsak sikerült találka után az egyik nap úgy délután öt óra tájban, ahogy az udvarról bementem, mit látok, ott áll nekem háttal, szoknyában és egy vastag pulóverben, épp a gázsütőt próbálta begyújtani. Szép csendben osontam mögé, talán sikerül neki is meglepődnie. Odakinn már sötét volt, ma már nem vártam senkit, csak a gyönyörű lábait láttam, tündéri ívelésű vádlijait, melyektől mindig elakadt a lélegzetem, annyira szeretem a vékony, karcsú testeket. Amikor mögé értem, lehajoltam, hátul leheletfinoman megérintettem térdhajlatának érzékeny bőrét, és egy villámgyors futtatással combja belső oldalán suhanva finom kis ágyéka felé hüvelykemet a bugyi csíkja. mellett a farpofák közé csúsztattam, négy ujjammal pedig átfogtam bal combjának belső oldalát. Akkorát rántott magán, mint a rúgós ló.
– Ha nem tudtam volna, hogy csak te lehetsz, nagyon megijedtem, volna – nézett vissza rám feddőleg, és elengedte a gázsütő gombját.
– Hoztam neked... egy kis... tököt. – nyögte elhaló hangon, mert ez a gyenge érintés nagy zavarokat okozott vételi rendszerében, Úgy látszik, ennyi idő neki is sok volt, mert reszketve kereste a helyet, ahol leroskadhatunk, de én ott mindjárt lerántottam minden keresést mellőzve.
– Az enyémet nem kéred?
A kérdést elengedte szelektív fülecskéje mellett.
Határozottan sokat tökölt a tökkel meg a sütővel, úgy tűnt, nincs konstruktív napja, nem is tudtam nézni sokáig, ahogy ott szerencsétlenkedik, bár a látvány kellemes volt, hiszen falatnyi szoknyácskája egyáltalán nem szenvedett anyagtúltengésben, ahhoz pedig, hogy a sütővel valamire jusson, le kellett guggolnia, úgyhogy én nagyon jól elszórakoztam, teste élesen kiütköző szépségein, fenekének, csípőjének, rajzolatán, combjainak látványán, de aztán meguntam.
Amikor hozzáléptem, feje óhatatlanul egy vonalba került érte sóvárgó testrészemmel, melynek mintha érezte volna kisugárzását, azonnal abba is hagyta a tökölést, kicsit kurvásan rám villantva mosolyát.
– Talán ezzel a másik tökkel kellene inkább foglalkoznom?
Mivel a válasz benne rejlett a kérdésben, nem is töltöttem az időt felesleges csevegéssel. Arckifejezéséből azt olvastam ki, a dolgoknak efféle közönséges fordulatával eleve számolt, és már készítette is egyébként csábító ajkait, hogy a számára oly közönségesnek tűnő szerelmi szolgálatra adja át.