A+ A-

Beszélgetések Veronikával - avagy a világ tele van hülyékkel 1. rész

Túl voltam a harmincon, amikor ezek a dolgok történtek. Már roppant távolinak tűnik minden, amit most elmondok.
A Dunántúlra kerültem a munkámmal, mint fiatal mérnök, lakni pedig a nagybátyám házában laktam, akinek külföldi tartózkodása alatt évekig üresen állt mindene. Nagy, remek ház volt, de parányi kerttel. Sokszor ültem kinn az udvaron, a szomszédom egy 73 éves idős hölgy volt, akinek épp akkoriban halt meg a férje egy igen csúnya betegségben. Kedves öreg vidéki asszony volt, valamivel kisebb házzal és nagyobb kerttel, mint ahol én laktam. A nénivel igazi jószomszédi viszonyban voltunk, ami mindenhol ritka nálunk, de itt különösen.
Ahogy a férje meghalt - az öreggel gyakran sakkoztunk délutánonként a kertben a nagy diófa alatt - , először összeomlott, azt hittem nem éli túl, pedig rengeteget veszekedtek, mert öreg haverom olyan fösvény volt, hogy a tányérját mindig leadta a kutyának, aki aztán rendesen elnyalta, és ezzel az öreg elintézettnek vette a jószág etetését. Saci néni ezért öt éven át minden egyes napon szívósan kiverte a balhét, továbbá sutyiban adott neki egy kis kenyérhéjat, de ha az öreg észrevette, kitört a gyalázat. Vakarcs aztán alultápláltságban halálozott el egy évvel a gazdája előtt, mint Saci néni mondta: "Szerencsétlen jószág nem tudta túlélni, hogy lett volna egy kis jobb dolga is az életben. "
Kettejük évtizedekig tartó szívós sanyargatásával az öreg elérte, hogy egykori szimpla traktoros létére 18 millió forintos végszámlával távozott Szent Péter égi intézményébe zörgő csontú házőrzője és kedvenc macskája után, akivel mindig nagyon bőkezű volt, de rajta is a csont, a bőr, és a szőr nyomta igazában a súlyt. A boldog emlékezetű cicust a szomszéd farkaskutyája kapta el két nappal az öreg halála előtt, amikor az már szinte semmit nem tudott magáról meg a világról. Saci néni nem is továbbította a végzetes hírt neki, utólag megállapította, jobb, hogy így lett, "most az öreg azóta utolérte a macskát, oszt rettentően csudálkozhat és örvendezhet mind a kettő, ha meg életében tudta vóna meg, mi lett a macskával, bele is bolondult vón' az a bolond vénember. "
Hát ebben volt valami.
Saci néni milliomos lett, bár ezt senki se tudta róla biztosan, csak annyit suttogtak, hogy az öreg után sok pénznek kellett maradnia, de volt két felnőtt fiuk, lassan napirendre tértek rajta, hogy eloszlott az a pénz (bár Saci néninek "azért még biztos maradt mit aprítania a tejbe"). A kérők is elkoptak lassan, pedig ugyancsak sürögtek az öreg daliák, mert a ház meg a préda megtette a hatását, és Saci néninek kemény harcába került megőriznie egy új férjtől az örökségét, meg a függetlenségét. A szomszéd utcából olyan kérője is volt, akinek a felesége még élt, de mivel rákos - mondta a tata - úgyse éri meg a jövő évet, jobb, ha az ember előre gondolkozik, addig, ha főzne neki, beszegődne kosztosnak, nem ingyen kívánná. Saci azonban inkább egyedül maradt, pedig hát micsoda kecsegtető ajánlatokkal jöttek a kérők!
Maradt.
Maradt, és gazdálkodott. Sokkal több volt az öröksége, mint gondolták. Viszont se férje, se fiai, Pesten élt mind a kettő, a ház körül meg ugye teendők vannak, amelyek közül némelyikkel már neki nem tanácsos behatóan foglalkozni, mint pl. a gyümölcsök szedése. A szomszédban meg, ahol az öreg csipás macskája aknára lépett, lakott egy házaspár, tőlem messze, én át se láttam az ő telkükre, csak Saci néni révén tudtam, hogy kik laknak ott.
Tehetősnek néztek ki kívülről, óriási udvar, melléképületek, felújított, mutatós, nagy ház, de a férj itt is irdatlan nagy úr volt, majd húsz évvel fiatalabb feleséggel, két gyerekkel és egy kamionnal, mellyel szokás szerint többet volt úton, mint otthon.
Saci néni hol ezzel, hol azzal dolgoztatott, ha olyan munka akadt, aztán lassan rájött, hogy "ez a szegény asszonyka" - a szomszéd felesége - ügyes, szépen dolgozik, tisztelettudó, pénze meg sosincs, mert "az a szarevő, fukar ura", akinek mindig tömve a pénztárcája, nem ad neki. Amikor nincs otthon, éljen ahogy tud.
Saci néni ezért ifjú sorstársát látta az asszonykában, és mérhetetlen jóindulattal és megértéssel hallgatta annak panaszait, azoknak meg vége nem volt, beindult a konjunktúra. Az asszonykának meg csurrant - cseppent, hol barackot, hol szőlőt, hol körtét kapott a munkáért a kertben, amit kiegészített egy - egy kis pénzzel is. Egyikük se járt rosszul, és az asszonyka odaszokott, gyakran dolgozott odaát, de én soha nem láttam, csak hallottam, amikor a nénivel beszéltem. Veronika gyakori beszédtéma lett, én meg untam nagyon, de az ember ezt nem mutatja.
Saci néni dicsérte, mint cigány a lovát. Rendes asszony volt ő, volt amihez esze is akadt, de azért eléggé a sor végén állhatott, amikor osztották, mert könnyű volt megtéveszteni. Az asszonyka - ahogy a helyiek mondták - "meg is vezette" rendesen, ha arra került a sor.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.76 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Ulysses 2015. 08. 17. hétfő 11:46
Minden sorát megérte elolvasni! Egyedi, szórakoztató, izgalmas. Nem ragozom...
#10 tiborg 2014. 11. 15. szombat 06:24
Kar, hogy nem lehet ujra pontozni!!!
#9 tiborg 2014. 11. 15. szombat 06:22
Kituno, jol es helyesen megirt erotica.....ELVEZTEM....Koszi
#8 zsuzsika 2014. 10. 26. vasárnap 06:01
Jó.
#7 hairy_pussy 2013. 10. 14. hétfő 07:06
10p
#6 A57L 2013. 10. 14. hétfő 04:25
Nem rossz.
#5 genius33 2013. 01. 8. kedd 12:18
Jól megírt, kellemes. Zsír! nyes
#4 tiborg 2012. 02. 25. szombat 06:20
Orulok ennek a jol megirt,kituno erotikanak. Annak is,hogy ujra "tollat" fogtal, valtozatlan stilussal.
#3 papi 2010. 01. 29. péntek 03:29
csatlakozom az előttem szólóhoz, amielöbbi viszontlátás reményében
#2 pisti47 2010. 01. 28. csütörtök 05:34
Ó!! Régi nyarak, szerelmek. Újra itt? Nagy örömöt szereztél sok jóérzésű olvasónak. Régen nem nevettem ezen az oldalon, csak sírni lett volna kedvem a sok sivár olvasmányon. Némelyik írója a magyar nyelvet is megerőszakolta. Örülök, hogy ismét olvashatunk (remélem, egyre többet) a Te stílusoddal nem tudsz rosszat kiadni a kezedből. Hogyan biztassalak még? Írjál és írjál minél többet. Kevesen vagytok ilyen tehetséggel sajnos. Köszönöm és üdvözöllek, pisti47
#1 Törté-Net 2010. 01. 28. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?