A dögös mostoha

Vonzó, a harmincas évei elején járó nőként eddig kiemelkedően szórakoztató és – egyesek szerint – vad életet éltem. Az egyetemi éveim az ivás, a bulizás és a gyakorlatilag megállás nélküli szex ködében teltek férfiak garmadájával, és alkalmanként egy-egy lánnyal. A baráti köröm vad, kanos dögökből állt, akik állandóan a következő jó dugásra vadásztak, így a húszas éveim alatt szinte pornófilmbe illő tudásra tettem szert a szex terén. Felfedeztem a szexualitásom minden aspektusát: benne voltam édeshármasokban, anális szexben, gangbangekben és jó néhány durvább dologban is, amiket felsorolni is évekbe telne. Imádom a szexet, és sokáig több mint boldog voltam, hogy srácról srácra jártam, és a dögös, szexi farkak végtelen folyamát szoptam és kúrtam. Ahogy azonban idősödtünk és komolyodtunk, a barátnőim kezdtek tartós kapcsolatokba bonyolódni és családot alapítani. Végignéztem, ahogy egytől egyig csapdába ejti őket az anyaság csábítása, de én nagyjából ugyanaz az ember maradtam, aki mindig is voltam. A szexuális étvágyam továbbra is fékezhetetlen volt, és soha nem fogyott el a fiatal férfiakból álló utánpótlás, akik egy idősebb nővel akartak lefeküdni. Segített, hogy a hosszú, piszkos szőke hajam és a nagy melleim még mindig kiváló állapotban voltak. Ezzel együtt, azt hiszem, mindig is annyira féltékeny voltam a barátnőimre és a férjeikre, hogy hiába imádtam a szingli életet, azon kaptam magam, hogy vágyom arra, amim nincs – egy társra. Tudod, mit mondanak: a szomszéd kertje mindig zöldebb, stb. Szóval eltöltöttem egy kis időt azzal, hogy keressek egy férfit, aki megfelel az amúgy elég rövid listámon szereplő összes pontnak. Valójában az egyetlen valódi kritérium az volt, hogy legyen gazdag, legyen méretes farka, és tudjon nekem elképesztő orgazmusokat okozni. Elég annyit mondanom, hogy megtaláltam a tökéletes pasit, akit Krisztiánnak hívtak! Valami nagy multinacionális cég ügyvezető igazgatója volt. Egyszer mesélt a munkájáról, de nekem az egyik fülemen be, a másikon meg ki. Mindenesetre a munkája miatt beutazta az egész világot, ami azt jelentette, hogy ritkán volt otthon. A háza egy dicsőséges, modernista kúria volt fent a dombokon, egy feszített víztükrű medencével, ami elkerülte a városra nyíló csodálatos kilátást, és a látóhatáron egyesült az óceánnal.