A+ A-

Irodai pillangók 3. rész - Elemcsere

Amikor beléptem a céghez, nem gondoltam volna, hogy hetekre el fogok majd veszni az iktatások, jegyzések és ellenjegyzések, széljegyzékek és láttamoztatások világában. A hosszú, unalmas kulimunkát csak néha dobta fel egy - egy pajzán kacsintás Bonnie - tól, még csak beszélgetni sem nagyon volt időnk. Pedig szívesen utánajártam volna, hogy mégis mióta tudott arról a párocskáról, akiket pár hete kettesben kifigyeltünk túlóra közben. Arra is kíváncsi lettem volna, mi izgatja őt ebben ennyire, meg arra is, hogy vajon mivel tudnám én felizgatni.
De hát nem nagyon haladtak a dolgok, legalábbis nem úgy, ahogy én szerettem volna. Volt vagy két vállalati buli, amin a nagyfőnökök elmondták, milyen nagyszerűen alakul minden, és mennyire szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy egy ilyen rátermett és és elhivatott teamben dolgozhatunk. És ilyenkor a nagy beszédek után mindig volt egy kis eszem - iszom - szórakozás az épületben, pár percre össze tudtam simulni Bonnie - val, de ettől eltekintve nem kerültem közelebb hozzá.
A túlórák egyszer tönkretesznek. Nem is igazán az esti munkavégzés a gond, hanem inkább a tétlen ücsörgés, amíg várni kell, hogy a japánok a világ túlsó felén felébredjenek, és válaszoljanak az e - mail - ekre.
Így telt az az este is, amikor már az egész irodaház kihalt, csak én húztam benn az igát. Vagy legalábbis azt hittem. Beállítottam valami Internetes rádiót, fülembe dugtam a fülhallgatót, és kényelmesen hátradőltem az ergonómiailag kialakított székemben. Végiggondoltam, mi vár rám otthon, mit kéne venni egy jóféle vacsorához, hogy aztán reggelre is maradjon belőle, és többé - kevésbé éber állapotba hozzon a másnapi munkakezdéshez. A rádióban éppen egy réges - régi Beatles - sláger ment, amikor zajt hallottam.
Bonnie lépett az irodámba, kis fekete miniszoknyájában és térdig érő csizmájában. Kissé piros volt az arca, és a háta mögött tartott valamit. Letéptem fejemről a fülhallgatót.
- Sejtettem, hogy benn vagy ma éjjel - mondta mosolyogva. - Az ingatlanszerződés - tervezetre várod a választ?
- Igen, és közben remekül szórakozok. Gondolhatod...
- Aha - mosolygott. - Figyu, tudnál segíteni egy kicsit? Jól jönne most a híres műszaki érzéked... - Egy kicsit közelebb lépett az asztalomhoz, de a keze még mindig a háta mögött volt.
- Na miről lenne szó?
- Hát... szóval... ki kéne cserélni az elemet ebben, de nem szeretném, ha kiröhögnél...
- Adjad... - sóhajtottam fáradtan. - Essünk túl rajta.
- Jól van, de tényleg ne röhögj ki! És nem is mondhatod el senkinek! - mondta szigorúan, és miután bólintottam, elővette háta mögül a készüléket.
És hát nagyon meglepődtem. Mert a kedves kis Bonnie, az ingatlanosok gyöngye, a fekete hajú tündér egy rózsaszínű vibrátort tartott a tenyerében. Nem is akármilyet! Elég nagynak tűnt, a felületén még az igazi fallosz ereit is megmintázták. A vége kissé elgörbült, és egy jókora makk virított rajta. Vigyorogva átvettem.
- Nem is tudtam, hogy ezek ilyen puhák... - méregettem.
- Szilikonos... - mondta Bonnie égővörös arccal. Aztán amikor már őt kezdtem méregetni, kitört belőle: - Most mit nézel így? Tudtam, hogy nem kellett volna idehoznom...
- Dehogynem, jól tetted! - nyugtatgattam. - Csak megpróbáltam elképzelni, ahogy válogatsz a szexshopban a műfaszok között...
- Nem az enyém, nagyokos!
- Hát kié?
- Clarissáé!
Ettől aztán elöntötte a vér az agyamat. Vagy inkább a farkamat? Clarissa ugyanis kegyetlenül jó nő volt. Azt, hogy mit dolgozott, nem tudta senki. Csak úgy megjelent valami papírral, odaadta az illetőnek, aki hebegve - habogva átvette, megpróbált elnyomni a csajnak valami kínos poént, de Clarissa addigra máris felszívódott, köd előtte, köd utána. Nem úgy tűnt, hogy bármelyik férfi lenyűgözné. Hosszú, szőke haja volt, vastag ajkai, szigorú szeme, és csodás alakja. Nem voltak óriási idomai, inkább kis feneke és melle, de minden nagyon formás, nagyon gömbölyű. Mindezt tudta magáról, úgyhogy még ki is emelte, fekete, mintás harisnyákban mutogatta nekünk hosszú lábait, néha ezt még megdobta egy miniszoknyával is. Az irodában mindenki őt bámulta, a férfiak elismerően és kanosan, a nők pedig kissé irigyen és elítélően. Még azt is előre tudtuk, ha az emeletünkre jött: "Clarissa 8 óránál" írtuk egymásnak a neten, és a szerencsések kocsonyán lógó szemmel várták a csajt.
Így hát nem csoda, hogy beindultam a hírtől. Elvégre Clarissa vibrátorát tartottam a kezemben!
- Hát ő is szép látvány lehetett a boltban a kis miniszoknyájában a műfaszok között... - vigyorogtam, de Bonnie leintett.
- A neten rendelte. Csak pár dollár volt. De kicseréled benne az elemeket vagy nem?
- Kicserélem, persze - bólogattam. A szerszám alján volt egy kis fedél, azt kicsavartam, és kiszedtem belőle az elemeket.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.5 pont (70 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Sierra 2014. 03. 25. kedd 16:28
Alakul, alakul smile
#6 Pavlov 2013. 10. 11. péntek 07:45
Köszi!
#5 A57L 2013. 10. 9. szerda 04:32
Nem rossz.
#4 Pavlov 2013. 02. 18. hétfő 06:56
Örülök, hogy tetszett az olvasóknak!
#3 Kaszkadör 2012. 02. 22. szerda 16:03
nyes
#2 pisti47 2009. 02. 26. csütörtök 04:18
Ügyes vagy, jól fogalmazol, érdemes lenne kipróbálnod magad a többi műfajban is (mondjuk a homót kivéve)10-es.
#1 Törté-Net 2009. 02. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?