A+ A-

Páternoszter 5. fejezet - Gyermekek - 1-3. rész

- 1 -
Huszadszor olvastam a levelet, amelyet az ebédlő asztalon hagyott nekem Zsófi.
"Drága Zsolt!
Azért írom ezt a levelet, mert nem tudom, mennyi erőm lesz ahhoz, hogy mindent elmondjak abból, amit búcsúzóul Neked szántam.
Lehet, hogy sose bocsátasz meg nekem, talán meg is fogom érdemelni.
Nem hiszem, hogy lenne ember, aki mindig biztosan tudja, mi a helyes teendő. Én most az látom jónak a jövő szempontjából, amit teszünk, és remélem, hogy igazam lesz. Hidd el, hogy a szeretet vezérli a cselekedeteimet!
Megajándékozhattuk egymást még egy szerelmes reggellel, és én erre fogok emlékezni ebből napból, nem arra a keserűségre, amit neked és magamnak okoztam azzal, hogy elhagytalak.
Nem kérem tőled azt, hogy felejts el, éppen ellenkezőleg, azt szeretném, ha bátran mernénk emlékezni mind a ketten arra, amit egymásnak adtunk, míg együtt éltünk. Nem kitörölni akarom az életünkből az eltelt tíz esztendőt, hanem lezárni békében. Mások ilyenkor, még csak hányódnak a világban, első szerelmüket már régen elfeledték, és még mindig keresik az igazit. Mi, most veszítettük el egymást, lehet, hogy sosem találunk mást, akit igazinak nevezhetnénk, de meg kell próbálnunk! Meg kell keresned Neked is azt a nőt, akitől majd gyerekeid lehetnek!
Nem tudom, hogy mikor leszek képes elfogadni egy férfi ölelését, és mikor fogok tudni úgy csókolni valakit, hogy ne Veled hasonlítsam össze, és azt sem tudom, hogy mikor fogsz majd visszafordulni egyszer az utcán, és visszamosolyogni egy nőre, aki megnéz magának, de remélem, hogy mind a ketten túl jutunk ezen a krízisen, mert különben nem volt értelme annak, hogy eljöttem tőled.
Azt szeretném, hogy amikor a gyerekeinknek, - mert lesznek gyerekeink - a fiatal korunkról mesélünk, anélkül gondolnánk egymásra szeretettel, hogy lélekben megcsalnánk azt, aki a gyermekekkel megajándékoz majd bennünket.
Ugyan abban a szakmában dolgozunk mindketten, egy kis országban. Nem fogjuk tudni elkerülni egymást, és én nem is akarom, hogy többé sose találkozzunk. Óhatatlanul egymásba fogunk ütközni sajtótájékoztatókon, és fontosabb közéleti eseményeken, vagy konferenciákon. Remélem, hogy ilyenkor harag nélkül tudunk egymás szemébe nézni, köszönni egymásnak, és sem lelkifurdalást, sem féltékenységet nem fogunk érezni.
A ruháim egy része velem van, de könyvekért, lemezekért, a többi ruháért, meg más személyes holmikért vissza fogok menni a Lomb utcai házba, amikor már meg merem tenni, mert most, még magam sem vagyok olyan biztos a dolgomban, mint az mutatni szeretném. Félek, ha egy-két napon belül odamegyek, többé sosem jövök el onnan, és akkor nem oldjuk meg a problémáinkat, csak nyűgölődünk majd, egymást rágva, civakodva, megkeserítve az életünket.
A közös vagyontárgyaink felőli intézkedést Rád bízom, tudom, jó kezekben lesz minden tulajdonunk. Ha ott akarsz élni, tedd azt, én az ottani bútorok között nem tudnék mást szeretni, és azt hiszem, Neked sem lesz könnyű ott egy másik nőt megölelni. Ha el akarod adni a házunk, tedd azt! Pénzem van bőven, emiatt ne fájjon a fejed. Bár ennek lennénk szűkében, mert a gyerekeink öltöztetésére és nyaraltatására kell spórolnunk.
Ölellek!
Bocsáss meg!
Zsófi"
Nem tudtam mitévő legyek. Járkáltam a lakásban, pedig menekülni akartam az emlékeke elől, de mindenhol ott találtam azokat.
Több mint fél tucat évet éltünk ebben a házban ketten, az emlékek kiabálnak rám mindenhonnan, a kert legtávolabbi zugából, vagy a kis pincéből, hiszen ott is ölelkeztünk, amikor lementünk oda a kazánt megigazítani, vagy festéket keverni a kertkapuhoz, amelynek halk nyikorgását oly sokszor figyeltem, jön-e már.
Délben fejfájást hazudtam anyáméknak, és lemondtam az ebédet, de tudtam, hogy Zsófinak igaza van. Sajnos mindig igaza van. Nem fogom tudni elkerülni, hogy elmondjam nekik az egészet.
Délután, italt kerestem, hogy életemben először leigyam magam, de amikor nekivágtam a vedelésnek, hamar rájöttem, hogy ez nem nekem való, és abbahagytam. Kicsit azért elkókadtam a kezdetnek elfogyasztott konyaktól, és így legalább éjszaka sikerült aludnom, ha nem is kellemesen, de megszakítás nélkül.
Másnap komoran mentem dolgozni. Mogorvaságom mindenkinek feltűnt, és Zsák figyelmét sem kerülte el sötét hangulatom. Bejött az irodámba.
- Mi a baj Zsolt. Zsófi?
Igent bólintottam.
- Beteg?
- Nem Zsák. Elhagyott.
El kellett magyaráznom mindent.
- Sajnálom Zsolt, de lehet, hogy igaza van. - mondta - A nők gyakran jobban eltalálják a helyes megoldást az élet nehéz kérdéseire, mint mi, férfiak.
Ezen elgondolkodtam, és feltételesen, igazat adtam neki. Bizony, megesett, hogy Zsófi, az anyám, vagy az ő anyja előre tudta mi a helyes, és sokszor azt is előre kitalálta, én mit szeretnék.
Kavargott bennem minden, összekuszálódott az egész életem, és egyelőre sehol sem láttam annak a jeleit, hogy egyszer rendbe is jönnek a dolgaim.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.31 pont (100 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2013. 08. 24. szombat 04:41
Nagyon jó.
#9 Bikmakkocska 2012. 12. 28. péntek 21:29
Klassz vagy, Remete!
#8 faszimádóanyuka 2008. 08. 22. péntek 08:32
Azért a sok lelki mellett néha dugni sem árt , elöbb-utóbb öregedtek Ti is.
#7 fekszipapa 2008. 08. 18. hétfő 10:53
jó-
#6 sihupapa 2008. 07. 21. hétfő 00:23
noorm. ha nem érted a történet
lényegét, akkor az életedben
még soha nem szeretkeztél.
#5 noorm 2008. 07. 14. hétfő 22:11
ez már annnyira vontatott mint egy Argentin szappanopera,és asszem úgy teszek mint amikor az ment a TV ben...gyorsan továbblapozok...
#4 Remete 2008. 06. 29. vasárnap 17:10
Szegény nagyi is hiába figyelmeztetett, most aztán szenvedhetek a hátfájásommal. Ő megmondta, hogy gerincsorvadást fogok kapni, ha nem hagyom abba. Jó Neked, hogy sosem lesz lumbágód.
#3 tuskó hopkins 2008. 06. 29. vasárnap 15:23
Írták egy páran , hogy dugni is kéne , nem csak masztizni és rádiozni, hát így jártál
#2 Olvasó 2008. 06. 25. szerda 21:22
Kezdünk kilábalni a drámából?:)
Csütörtökre vártam a folytatást,de itt ragadtam(majdnem le is ,maradtam az első két gólról) :D

És ismét nyomok rá egy 10-est.:)
#1 Törté-Net 2008. 06. 25. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?