Páternoszter 4. fejezet - Ház, A Lomb utcában- 1-3. rész

Szavazás átlaga: 8.18 pont (99 szavazat)
Megjelenés: 2008. június 11.
Hossz: 109 457 karakter
Elolvasva: 3 943 alkalommal
-1-

Az otthonunkban töltött első éjszakát sosem fogom elfelejteni.
Türelmetlenség nélkül készültünk az estére, hiszen már két éve, hogy minden álmunkat megosztottuk egymással, de ezen a napon mégis sajátos varázsa volt együttlétünknek.
A néhány szállodában töltött éjszakát leszámítva, soha sem aludtunk úgy, hogy csak magunk lettünk volna a lakásban. Szeretkezéseinknek nem volt akadálya, de mégis fékeznünk kellett magunkat. Nálunk, egy emelet választott el bennünket a szüleinktől, és ez abban az illúzióba ringathatott minket, hogy hangjaink nem zavarják a felnőtteket, de tudtuk, hogy lépéseink a födémen, úgy hangzanak, mint távoli égzengés. Ha jobban meghintáztattuk a fekhelyem, az is olyan zajt okozott, amely lehallatszott a földszintre. Zsófiéknál a szoba, amelyben aludtunk egy szinten volt a felnőttekével, és innen még a halk sóhajok is kihallatszottak a csendes éjszakában.
Nem hiszem, hogy az átlagosnál sokkal hangosabbak lettünk volna, ha eleresztjük magunkat, de mégis figyelmet kellett fordítanunk arra, hogy ne üssünk zajt. Igaz, hogy természetesnek vették, hogy szeretkezünk, de mégis zavart bennünket a tudat, hogy hangoskodásunkkal a részletekbe is beavatunk mindenkit.
Ezen a kissé ünnepélyes estén nem siettünk tehát különösebben, megadtuk a módját az ágyba bújásnak.
Először is kiélveztük a saját otthonunkban töltött első este békéjét.
Vacsora után, egy üveg szekszárdi Zweigelttel, Géza bácsi kedvenc borával kiültünk a veranda előtti teraszra, és néztük a nyári alkonyt. A rádióból Mendelssohn szólt, naná, hogy a Szent Iván éji álom, június huszadika volt, a nyári napforduló ideje.
Forgattuk a kezünkben a borospoharat, lassan fogyott csak belőle az ital. Nem szoktuk az , és nem is állt szándékunkban rászokni, de a mai este ünnepélyességéhez nem fért kétség.
A nappali meleg után, most kellemesen langyos levegő járta át a kertet, a végében halkan suhogtak a nyárfák, a fűben madarak ugráltak, a távolból az autóút forgalma hallatszott, és valahol nagyon messze egy vonat zakatolt halkan.
A végéhez közeledett a koncertközvetítés első fele, a nászinduló hangjai tették ünnepélyessé a pillanatot. Zsófira emeltem poharam.
– Sok boldogságot az ifjú párnak!
Kiittuk borunkat, s Zsófi felállt. – Gyere! – hívott magával – Menjünk le a patakhoz!
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 50 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.18 pont (99 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2023. október 2. 14:28
#13
Csak dicsérni lehet a szerzőt és a fordítót is.
1
v
vasas62
2023. június 12. 13:43
#12
A rádió csillagai.
1
a
A57L
2019. március 17. 04:40
#11
Érdekes és jó történet.
1
cscsu50
2018. július 25. 08:08
#10
Jó írás
1
Yankie
2009. október 4. 21:15
#9
10p :)
1
fekszipapa
2008. augusztus 16. 16:29
#8

Nagyon jó
1
Remete
2008. június 12. 14:56
#7
Kedves Lucretius!
Köszönöm az üdvözletet. Remélem, hogy a további öt rész is elnyeri tetszésedet.
Az összehasonlításod megtisztel, de nem szeretném magamra vonni Tömörkény, és Krúdy tisztelőinek a haragját. Bízom benne, megérted, hogy beérem azzal, ha, a Te szavaiddal élve önmagam maradok.
Bizony, én is örülnék, ha egyszer könyv formájában a kezembe vehetném ezt a regényt, de sajnos, nem hiszem, hogy elég hosszú lenne ahhoz az életem, hogy felkutassam azt a kiadót, aki ebben a műfajban szeretne sikereket elérni, és egy a bulvármédiában ismeretlen szerzővel is szóba áll.
Köszönöm a figyelmedet, és további jó szórakozást kívánok!
Üdvözlettel:
Remete.
1
Lucretius
2008. június 12. 09:38
#6
Kedves Remete!
Már az első rész után üdvözöltelek. Kicsit kivártam, nem akartam elhamarkodottan ítélni.
Több (eddig az összes) rész olvasása után változatlan a véleményem, az írás profira vall.
A cselekmény érdekes önmagában is, a történet szövése klasszikus. Jól adagolt a szex, hogy az érdeklődést fenntartsa, a leírások stílusa finom, kevéssé pornográf.
Összességében számomra múlt századi, nagy mesélők hagyományát követi. Ne sértődj meg, ha Tömörkényhez, Krúdyhoz mérnek!
Többeknek igaza van, amikor kiadását javasolják. Ez a MŰ (sic) nem ide való, de örülök, hogy olvashatom. Remélem, felfigyel rá valaki, aki alkalmas megjelenést tud írásod számára biztosítani. Így tovább, a minőségből ne engedj, maradj önmagad!
1
Remete
2008. június 11. 15:46
#5
Ez ilyen lett, ettől függetlenül köszönöm a véleményed, további jó olvasgatást. Remélem, a folytatás tetszeni fog.
Üdvözöllek.
1
Mikey
2008. június 11. 14:49
#4
Nem, szósincs erről, lehet ebből még akármi. De hogy 1xűen fogalmazzak: az előző rész vége akkor sem volt jó 5let. :)

És nem akarok kitalálni semmit, a "tragédia" szót te írtad le a történetben.
1
Remete
2008. június 11. 13:34
#3
Kedves Mikey!
Azért ne vegyél mérget arra, hogy kitaláltad a végét!
Nem szeretném vállalni a mérgezés következményeiért a felelősséget.
1
Mikey
2008. június 11. 01:54
#2
Jó írás, de hiába jó, elvesztette a varázsát azzal, hogy a múltkor a tragédiát beharangoztad... :(

Az ember folyton a fejleményeket kutatja, vajon mi lesz, és már nem tud belemélyedni, nem tudja beleélni magát a történésekbe.
1
T
Törté-Net
2008. június 11. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1