A+ A-

Páternoszter 4. fejezet - Ház, A Lomb utcában- 1-3. rész

-1-
Az otthonunkban töltött első éjszakát sosem fogom elfelejteni.
Türelmetlenség nélkül készültünk az estére, hiszen már két éve, hogy minden álmunkat megosztottuk egymással, de ezen a napon mégis sajátos varázsa volt együttlétünknek.
A néhány szállodában töltött éjszakát leszámítva, soha sem aludtunk úgy, hogy csak magunk lettünk volna a lakásban. Szeretkezéseinknek nem volt akadálya, de mégis fékeznünk kellett magunkat. Nálunk, egy emelet választott el bennünket a szüleinktől, és ez abban az illúzióba ringathatott minket, hogy hangjaink nem zavarják a felnőtteket, de tudtuk, hogy lépéseink a födémen, úgy hangzanak, mint távoli égzengés. Ha jobban meghintáztattuk a fekhelyem, az is olyan zajt okozott, amely lehallatszott a földszintre. Zsófiéknál a szoba, amelyben aludtunk egy szinten volt a felnőttekével, és innen még a halk sóhajok is kihallatszottak a csendes éjszakában.
Nem hiszem, hogy az átlagosnál sokkal hangosabbak lettünk volna, ha eleresztjük magunkat, de mégis figyelmet kellett fordítanunk arra, hogy ne üssünk zajt. Igaz, hogy természetesnek vették, hogy szeretkezünk, de mégis zavart bennünket a tudat, hogy hangoskodásunkkal a részletekbe is beavatunk mindenkit.
Ezen a kissé ünnepélyes estén nem siettünk tehát különösebben, megadtuk a módját az ágyba bújásnak.
Először is kiélveztük a saját otthonunkban töltött első este békéjét.
Vacsora után, egy üveg szekszárdi Zweigelttel, Géza bácsi kedvenc borával kiültünk a veranda előtti teraszra, és néztük a nyári alkonyt. A rádióból Mendelssohn szólt, naná, hogy a Szent Iván éji álom, június huszadika volt, a nyári napforduló ideje.
Forgattuk a kezünkben a borospoharat, lassan fogyott csak belőle az ital. Nem szoktuk az alkoholt, és nem is állt szándékunkban rászokni, de a mai este ünnepélyességéhez nem fért kétség.
A nappali meleg után, most kellemesen langyos levegő járta át a kertet, a végében halkan suhogtak a nyárfák, a fűben madarak ugráltak, a távolból az autóút forgalma hallatszott, és valahol nagyon messze egy vonat zakatolt halkan.
A végéhez közeledett a koncertközvetítés első fele, a nászinduló hangjai tették ünnepélyessé a pillanatot. Zsófira emeltem poharam.
- Sok boldogságot az ifjú párnak!
Kiittuk borunkat, s Zsófi felállt. - Gyere! - hívott magával - Menjünk le a patakhoz!
A keskeny kerti ösvényen lesétáltunk a fák közé, és a kerítésbe vágott hátsó kapun át, kimentünk a patakocska partjára. Csendesen csordogált az alig méter széles mederben, a kristálytiszta víz. Ahhoz túl sebes, és keskeny volt, hogy akár hal, akár béka éljen benne, de a partján gyíkok rohangáltak a fűben, és innen is, onnan is tücsökciripelést hallhattunk.
Valakik nagy, lapos köveket hordtak a partra, azokra ültünk le. A nap által belétáplált meleg, még mindig szivárgott belőle, kellemesen melegítve a fenekünket. Ültünk némán, a térdünket, meg egymás vállát átfogva, és élveztük a nyugalmat. Régóta nem volt benne részünk. Rohangálás az üzletekben, csomagolás otthon, előzőleg az érettségi, meg a felvételi az egyetemre, s közben szünet nélkül munka, a Rádióban. A hátunk mögül világító Nap egyre bágyadtabban küldte sugarait, már elért bennünket a kertünk végében álló fák árnyéka, de a patak túlsó oldalán, a jó messzire álló házak ablakiban, még tükröződött a fénye.
Mindkét kezemmel átöleltem Zsófi vállát. A vékony nyári blúz alatt, nem volt melltartó, hátának sima bőre, és a kezem között az anyag csúszkálva mesélt testének minden négyzetcentiméteréről, amerre csak jártam, de aztán megsokalltam ezt a kevés akadályt is, két gombot megnyitva, tenyerembe simuló keble után nyúltam. Felém fordította a fejét, és megcsókolt. Békésen csókolóztunk néhány hosszú percig, aztán felocsúdott, és kibontakozott a karjaimból.
- Azt hallottam, hogy a rendes embereknek lakása is van, és az ilyen intim dolgaikat, ott intézik el. Miért is nincs nekünk lakásunk? - komédiázott.
- Nem is tudom. Törjünk be a hátunk mögött álló házba, és tegyünk úgy, mintha ott laknánk.
Kezemet fogva felugrott, a hanyagul nyitva hagyott blúz kitárulkozó szárnyai reppentek egyet, alóla kivillant keblének fehérsége.
- Nézzük meg azt a házat. Hátha vár bennünket ott egy üres ágy!
Megtettük a pár métert a kerítésig, aztán mikor már benn voltunk a fák és bokrok által takart udvarban, megállítottam és ismét átöleltem. A maradék gombokat is megnyitottam az ingén, és bőrét csókolva, lassan közelítettem melle halmának csúcsa, a mellbimbó felé a nyelvemmel. Elértem a célt, és most a kezemmel indultam hódító útra. Feszes rövidnadrágjának gumija alá bújva, kerek popsiját markoltam meg. Eleinte csak puhán, simogatva, de aztán kicsit keményebben, megszorítva.
Lábaival a combom közé állt, és kezével a trikóm ellen indított támadást.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.03 pont (86 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Yankie 2009. 10. 4. vasárnap 21:15
10p :)
#8 fekszipapa 2008. 08. 16. szombat 16:29

Nagyon jó
#7 Remete 2008. 06. 12. csütörtök 14:56
Kedves Lucretius!
Köszönöm az üdvözletet. Remélem, hogy a további öt rész is elnyeri tetszésedet.
Az összehasonlításod megtisztel, de nem szeretném magamra vonni Tömörkény, és Krúdy tisztelőinek a haragját. Bízom benne, megérted, hogy beérem azzal, ha, a Te szavaiddal élve önmagam maradok.
Bizony, én is örülnék, ha egyszer könyv formájában a kezembe vehetném ezt a regényt, de sajnos, nem hiszem, hogy elég hosszú lenne ahhoz az életem, hogy felkutassam azt a kiadót, aki ebben a műfajban szeretne sikereket elérni, és egy a bulvármédiában ismeretlen szerzővel is szóba áll.
Köszönöm a figyelmedet, és további jó szórakozást kívánok!
Üdvözlettel:
Remete.
#6 Lucretius 2008. 06. 12. csütörtök 09:38
Kedves Remete!
Már az első rész után üdvözöltelek. Kicsit kivártam, nem akartam elhamarkodottan ítélni.
Több (eddig az összes) rész olvasása után változatlan a véleményem, az írás profira vall.
A cselekmény érdekes önmagában is, a történet szövése klasszikus. Jól adagolt a szex, hogy az érdeklődést fenntartsa, a leírások stílusa finom, kevéssé pornográf.
Összességében számomra múlt századi, nagy mesélők hagyományát követi. Ne sértődj meg, ha Tömörkényhez, Krúdyhoz mérnek!
Többeknek igaza van, amikor kiadását javasolják. Ez a MŰ (sic) nem ide való, de örülök, hogy olvashatom. Remélem, felfigyel rá valaki, aki alkalmas megjelenést tud írásod számára biztosítani. Így tovább, a minőségből ne engedj, maradj önmagad!
#5 Remete 2008. 06. 11. szerda 15:46
Ez ilyen lett, ettől függetlenül köszönöm a véleményed, további jó olvasgatást. Remélem, a folytatás tetszeni fog.
Üdvözöllek.
#4 Mikey 2008. 06. 11. szerda 14:49
Nem, szósincs erről, lehet ebből még akármi. De hogy 1xűen fogalmazzak: az előző rész vége akkor sem volt jó 5let. :)

És nem akarok kitalálni semmit, a "tragédia" szót te írtad le a történetben.
#3 Remete 2008. 06. 11. szerda 13:34
Kedves Mikey!
Azért ne vegyél mérget arra, hogy kitaláltad a végét!
Nem szeretném vállalni a mérgezés következményeiért a felelősséget.
#2 Mikey 2008. 06. 11. szerda 01:54
Jó írás, de hiába jó, elvesztette a varázsát azzal, hogy a múltkor a tragédiát beharangoztad... :(

Az ember folyton a fejleményeket kutatja, vajon mi lesz, és már nem tud belemélyedni, nem tudja beleélni magát a történésekbe.
#1 Törté-Net 2008. 06. 11. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?