Márti 4. rész - Anikó

Napokig nem tudtam kiverni kispéter fejéből Juditot és azt a napot a Berényi strandon. Még kedvenc íróm könyve fölött is elkalandoztak a gondolataim. Kisétáltam a kert hátsó végébe. A gyümölcsfák után volt egy sövénnyel elkerített kis tisztás, ahol a szomszédban játszó gyerekek nem zavarhattak nagyon, mert én sem láttam, hogyan pancsolnak a kerti medencében, csak a hangjukat hallottam néha. Vittem magammal egy széket, de inkább a pokrócra heveredtem, és elkezdtem olvasni. Észre se vettem, hogy mikor tévedt a kezem a fürdőnadrágomba, csak arra eszméltem, hogy egyre szorosabban vág a csípőmön. Körülnéztem, de senkit sem láttam a délutáni árnyékok között. Biztosan pihennek – gondoltam. Márti a barátnőjénél volt, mióta megjöttek, egyre gyakrabban. Felültem, és lehúzkodtam a nadrágom. Furcsa érzés volt, hogy otthon meztelenül vagyok, bár tudtam, hogy még a nagyi se ájulna el, ha meglátna, de hát már régen volt, amikor együtt nyaraltunk a házában... Mindenesetre közelebb húztam a törülközőt, hogy kéznél legyen vis major esetén. Olvasás közben szórakozottan igazgattam néha a farkam, csak hogy el ne felejtsem a pucérságom, de aztán leborítottam a könyvet, és arra gondoltam, mikor voltam utoljára nővel.

Elég hülye helyzet volt, mert egy parkban jött ránk a Gellérthegyen, ahol a vizsgaidőszakban készültünk korai magyar irodalomból. Ide jöttünk kínunkban, mert mindketten nagyon untuk már a bezártságot. Egy tankörbe jártunk, de nem volt köztünk semmi komoly. Néha eljött a fiúcsapattal moziba, és mindketten ugyanabba az antikváriumba jártunk. Főleg délelőtt voltunk együtt, de ez még az első év volt, az órák után mindenki húzott haza, vagy a koleszba tanulni. Felsétáltunk a hegyre, és letelepedtünk a fűbe, amin a korai napsütés már felszárította a harmatot. Az első órában még lelkesen tanultunk, Anikó is kötelességtudóan citálta a nyelvemlékeket, az ismert alkotókat és az idézeteket. Néha lopva az arcára néztem. Jólesett figyelni a száját hosszú világosbarna hajzuhatagán keresztül. Néha, mikor elfelejtett valamit, lebiccentette a fejét és felütötte a jegyzetet. Most vettem először észre, hogy milyen helyes. Néha elmosolyodtam magamban, ha nem nézett rám. Egy könnyű nyári ing volt rajta, amin már ismertem a mellbimbója fellelési helyét, és mivel sütött a nap, de mindig volt egy kis szellő, nem is kellett nagyon kutakodnom utánuk. Egyszer megállt a felolvasásban, és rám nézett.