A+ A-

Testek - Háromszögben

Eredet:
Sandár Boró: A gyönyör pillanatai című noveláiból
Nyár volt, rekkenő hőség. Vasárnap.
A lágymányosi tó fölött remegett a levegő, s a házak iz¬zadó ablakain végigfutott a nap. Valahol vonatfütty hasított a tájba.
Sándor felszállt a hetes buszra, csak úgy, céltalanul, s elin¬dult a belváros felé. Muszáj volt meglépnie hazulról, mert elviselhetetlennek érezte már a szombatok és vasárnapok nyomasztó asszonyterrorját, mely a folytonos és kötelező házimunkákból állt, amit dicső és dundi felesége péntek esténként kiszabott rá.
Valamikor szerelemből vette el Klárát, s jól emlékszik még azokra az időkre, amikor neje esküvel fogadta, hogy kellemes, meleg, békés otthont fog teremteni kettőjük számára. Arra is emlékezett, hogy az esküvő utáni nászéjszakán még maga Klá¬ri akarta, hogy reggelig szeretkezzenek, sőt, néhány évig azt is elvárta, hogy Sándor naponta "megdolgozza" bozontos, feke¬te punciját, hatalmas melleit és a test többi, titokzatos táját.
Aztán jöttek a gyerekek. Először csak egyről volt szó, de az¬tán Klára vérszemet kapott, s a nők eredendő, anyai ösztöne felszínre tört a lelke mélyéből. A második gyerek már úgy érkezett, hogy Sándor csak a harmadik hónap végén tudta meg: felesége ismét terhes. A több napig tartó viták, zokogások, fenyegetőzések után Sándor belefáradva megadta magát. így lett belőle végül is komoly, elfásult családapa. De ennek már ti¬zenöt éve, s a gyerekek azóta felnőttek.
Ahogy zötykölődött vele a hetes busz, egyszerre elfogta a vágy, hogy végre valamiféle változás álljon be az életében, eb¬ben az állandó napi robotban, a rabszolga hétvégekben, s az egyre unalmasabbá és nehezebbé váló, kötelező szexuális "megmozdulásokban".
A buszon nem voltak sokan, így végig átlátta az egész terüle¬tet. A Gellért tér felszállói között hirtelen megpillantott egy vö¬rös hajú, démonra emlékeztető nőt, egy igazi csodát, s jólesően nyugtázta, hogy a szépség épp a vele szemközti ülésre tette le láthatóan kemény, gömbölyded popsiját.
Villanásnyi volt csupán a szemek játéka, ahogyan összenéz¬tek, de Sándor úgy érezte, legalább száztíz voltos áramütés érte.
A nő alig észrevehetően elmosolyodott, majd kissé oldalra fordult, és kibámult az ablakon. A busz tovább zötyögött. A kanyar után vette csak észre, hogy a vörös szépség kreol szí¬nű térde már nem húzódik vissza eredeti állásába, hanem enyhén, alig érezhető finomsággal ellenáll az ő térdének moz-dulatára.
Sándor zavarban volt. De ösztöne, kíváncsisága és férfiúi természete arra biztatta, hogy megpróbálkozzék valamivel. A következő bukkanónál egy váratlan mozdulattal a másik lábát is előretolta, majd térdeivel hirtelen összezárta a nő kihívó térdkalácsát.
— Bocsánat, kisasszony! — szólt enyhe mosollyal, s várta a hatást. Két dolgot tudott elképzelni: vagy felháborodott kiok¬tatást kap, vagy semmit...
A vörös démon először tetőtől talpig végigmérte, arca elkomorodott, majd lassan, alig észrevehetően megenyhült, aztán visszamosolygott. A lábát nem húzta el.
Sándor már tudta, hogy amennyiben diszkréten folytatja a közeledést, talán nyert játszmája lesz. Udvarias gesztussal megszólalt:
— Meddig utazik, kisasszony?
— A végállomásig — válaszolt könnyedén a vörös, majd rögtön hozzátette: — És maga?
A férfi ettől bátorságra kapott.
— Ameddig csak ön akarja — mondta hirtelen elszántság¬gal. — Ha kell, akár a világ végére is!... De csak magával... És ha nem veszi tolakodásnak.
— Akkor jöjjön! — kacsintott pajkosan a kék szemű szép¬ség. — Talán nem fogja megbánni.
Ezek a mondatok úgy szíven ütötték Sándort, hogy a pulzu¬sa pillanatok alatt százhússzal vert.
Boldogan! — mondta majdnem felkiáltva, miközben éppen beértek a végállomásra.
Leszállásnál már fogta a nő kezét, majd udvarias modorban engedélyt kért a bemutatkozásra.
— Olga vagyok — válaszolt a vörös.
— Mégpedig a javából... hálaistennek! — szellemeskedett Sándor, majd kérdőn hozzátette: — És most merre?
— A barátnőmhöz igyekszem... itt lakik a negyedik utcá¬ban. Elkísér?
— Hogyne kísérném!... Csak hát a barátnője mit fog szól¬ni, ha velem együtt állít be?... Meghívás nélkül.
Olga hangosan felnevetett.
— Attól ne tartson!... Ő ugyanolyan modern lány, mint én vagyok. De ha meg akarja nyerni, akkor vegyen három szál virágot itt a sarki árusnál! Majd meglátja, mekkora hatással lesz.
Megvették a rózsákat, s alig öt perc múlva már az ajtóban álltak. Olga csöngetett.
— Megyek már, Cicuskám! — csacsogta bentről egy kellemes, fiatalos hang, s rövid kulcszörgés után feltárult az ajtó.
A vendégek beléptek. Olga átölelte a szőke házigazdát, mindkét oldalról megpuszilta, majd a férfira mutatott.
— Őt útközben ismertem meg. Sándornak hívják... Ugye nem haragszol, hogy elhoztam magammal?
— Ugyan már! — csacsogta a szép szőkeség, majd maga is bemutatkozott. — Éva vagyok... — Látom Olga, még mindig jó az ízlésed.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.17 pont (48 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 10. 11. péntek 04:26
Nem rossz.
#2 v-ir-a 2011. 04. 18. hétfő 22:07
maga a történet jó...de ha már modern egy nő akkor nem hiszem ,hogy lenne bozontja...ez tette kevésbé élvezhetővé számomra,ezért 6 pont jár
#1 Törté-Net 2011. 04. 13. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?