A család az első 1. rész

Ray Henson hosszan, elégedetten sóhajtott miközben kinézett új otthona udvarára és kortyolgatta a hideg sörét. Hosszú nap volt ez a kicsomagolással, válogatással, rendezgetéssel és takarítással. Még sok volt a tennivaló, de üres háza kezdett jobban hasonlítani egy otthonra, mint amikor a költöztető furgonok megérkeztek aznap reggel.
A felesége, Diane, mögé lépett és a vállára hajtotta a fejét.
– Azt hiszem, ez a hely tényleg otthon lesz – mondta.
– Én is – felelte, átkarolta a vállát és meleg ölelésbe vonta. Másik kezét a kerek, terhes pocakjára tette abban a reményben, hogy rúgást érez.
Ray és Diane középiskolás szerelmesek voltak. Együtt jártak egyetemre is ahol Ray számítástechnikából jeleskedett, míg Diane a kreatív energiáit stúdióművészeti diplomára összpontosította. A diploma megszerzése után nem sokkal összeházasodtak és Diane egy éven belül terhes lett az első gyermekükkel, Johnnal.
Ray jól fizető állást talált az IT szektorban, míg Diane otthon maradt és gondoskodott az újszülöttjükről. Három évvel később Diane ismét babát várt. Mivel úgy döntöttek, hogy a kétszobás lakásuk már így is elég zsúfolt volt, itt az ideje megtenni a következő nagy lépést és megvásárolni az első igazi otthonukat.
Kinéztek új kertjükre, Diane elmosolyodott és összefonta az ujjait Ray-ével. Hosszú pillanatokig csendben álltak és elképzelték az összes boldog emléket amelyeket együtt szerezhetnek új otthonukban. Ray már terveket szőtt, hogy egy játékkészletet épít a ház hátsó részébe John-nak és a meg nem született lányuknak. Diane azon gondolkodott, hogy mit fog ültetni az új kertjébe.
Meglepetten ugrottak fel amikor a telefon hangos csörgése felrázta őket ábrándozásukból.
– Az első telefonhívásunk! – kiáltotta Diane. Izgatott vigyor terült szét az arcán.
– Henson rezidencia! – mondta, miután felvette a kagylót. – Szia, Mary!... Igen, a mi telefonvonalaink is működnek... Várj egy percet, megkérdezem Rayt.
– Eltakarta a kagylót a kezével.
– Mary és Tim tudni akarják, hogy átjönnénk-e egy pizzára – mondta.
– Jól hangzik – felelte. – Hadd vegyem fel a cipőmet.
Ray felment az emeletre, hogy megbizonyosodjon arról, John mélyen alszik, és ellenőrizte, hogy a babaőr megfelelően működik-e.