A falu szolgálatában 1. rész

Róbert 37 évesen újra a nullára zuhant vissza. Húsz év karbantartói munka után a hegyek között fekvő, egykor virágzó wellness szálló bezárt, lapátra került mindenki. Azóta csak a csend maradt számára, meg az órák, amiket anyja gyógyszereinek adagolásával és apja járókeretének az öreg utáni cipelésével töltött. A szállóval együtt Róbert is bezárt emberileg. Nemcsak a munkahelye, hanem a reményei is megszűntek. Mert hiába álmodott régen másról, két idősebb testvére már régen kirepült a családi fészekből, ő meg kényszeredetten maradt a faluban, 215 fős közösségben nemigen volt semmilyen lehetősége.
A polgármesteri hivatal penészes folyosóin sem remélt semmit, amikor kopogtatott. De a falu első embere, egy fáradt, de jóindulatú férfi volt.
A polgármesteri hivatalban hűvös volt, mint mindig. Az iroda ablakán besütött a nap, de bent mégis olyan volt a levegő, mint egy elhagyott pincében. A szék nyikorgott, amikor Zala bácsi intett.
– Ülj le, Róbert – mondta a polgármester, egy hatvanas, kissé kopaszodó, de mindig tisztán borotvált férfi, akit csak Zala bácsiként ismert mindenki.
– Tudom, miért vagy itt – kezdte. – A szálló bezárása mindenkit megütött, de talán téged a legjobban. Húsz év, az nem kis idő.
– Hát, megszoktam – bólintottam. – Most meg mintha nem lenne se irány, se kapaszkodó.
– Róbert – nézett rám komolyan –, lenne egy lehetőség. Nem sokat tudok fizetni, vagyis a minimálbért és persze ami maszekba csurran-cseppen. – huncutul kacsintott. – De itt maradhatnál a szüleid mellett, nem kéne elmenni sehova.
– Miről lenne szó?
– Falugondnoki állás. Nem hivatalos rang, inkább amolyan mindenes. Az öregeket segítenéd, bevásárlás, orvoshoz fuvar, néha tűzifa behordás. A gyerekeket is vinnéd iskolába, ha épp zord idő, meghibásodás miatt kimaradna a Volánbusz, meg segítenél a rendezvények előkészítésében.
– Mint egy szállodai karbantartó, csak többféle emberrel? – próbáltam elviccelni, de a hangom rekedtes lett.
– Valahogy úgy – bólintott. – Csak most nem a jakuzzi szűrője szorul cserére, hanem Juliska néni gyógyszereit kéne kiváltani havonta, vagy vészhelyzetben elvinni a gyerekeket Zsámbékra.
– Lesz busz?
– Egy használt, de működő Ford Transit. Nem új, de elvisz A-ból B-be. És karbantartani... azt is neked kell majd.
– És be leszek jelentve?