Barátnőm zsugori apja

Van egy barátnőm, akinél vendégségben vagyok. Jót beszélgetünk a csajszival, zenét hallgatunk és megnézünk pár videót. Egyiken meglátunk egy ruhát, ami mindkettőnknek bejön.
– Ez annyira tetszik! – mondja Kriszti. – Kell nekem is egy ilyen. Mindjárt kérek is aputól rá pénzt.
– Kérj nekem is – könyörgök neki, amin elgondolkodik.
– Megpróbálhatok, de... Mennyibe kerül egy ilyen?
Mindjárt rákeresünk és találunk is hasonlót, a saját méretünkre valót és látjuk az árat is.
– Ez majdnem 25000! – Kiáltja Kriszti elborzadva. – Nem baj, nekem akkor is kell egy ilyen! De nem hiszem, hogy adna apu 50-et rá, bocsi. De sebaj, egy a méretünk és majd kölcsönadom neked, jó?
– Nem egészen – mondom lehangoltan. – Hát nem azt terveztük, hogy egyforma szerelésben megyünk a hétvégén buliba?
– Hát de, csak nem hittem, hogy ilyen drága ez a vacak. Azért megpróbálom – ígéri és leszalad a nappaliba, ahol apja éppen valamiféle könyvelést végezhet, mert szemráncolva számol valamit.
– Apu! Ugye tudod, hogy mostanában nem vettél nekem semmit – kezd bele Kriszti a mondókájába, amit a lépcső tetejéről hallgatok. Innen én mindkettőjüket pompásan látom, ők viszont engem csak akkor vehetnének észre, ha lépnének egyet a lépcső irányába. Tamás, barátnőm apja egyébként a kora ellenére egy nagyon jó kiállású férfi. Sokan irigykednek Kriszti anyjára. Mármint sok ismerős nő kívánkozna Tamás ágyába. A pasi viszont hűséges és megközelíthetetlen férj hírében áll, csakhogy az irigykedők nem láthatták milyen pillantásokkal méreget olykor engem Tamás.   Persze ezt még barátnőm se vette észre, ami nem is baj. Kriszti anyja szerencsére épp most ment a munkája miatt kiküldetésbe, éppen egy hete. Ezt persze a buta barátnőm nem használta ki és valóban semmit sem kért apjától.
– Kislányom, tudod mostanában nem állunk olyan jól anyagilag, hogy minden szeszélyedet teljesíteni tudjuk. De szívesen adok, ha nem kérsz lehetetlent.
– Csak egy-egy ruhát szeretnénk venni Rékával, mert hétvégén meghívtak minket egy buliba és szeretnénk egyforma ruhába menni. Már ki is néztünk magunknak egyet, ami mindkettőnknek tetszene. Na, kérlek apu!
– Oké. Mennyibe kerülne az nekem? – kérdezi Tamás rosszat sejtve.
– Csak 25ezerbe. Darabja...
– Sajnálom, de pillanatnyilag 15ezer amit tudok adni rá. Válasszatok olcsóbbat lányok.