A+ A-

Ria 3. rész

Már félig - meddig felnőttként megértettem, hogy Ria ezt a kellemes kis együttlétünket csak egy egyszeri alkalomnak tekinti és nem óhajt ebből rendszert csinálni. A "szakítás" már csak azért is ment könnyen, mert még a nyáron összejöttem egy rámenős lánnyal, akivel felfedeztük egymás testét és a szex minden kellemes fortélyát. Ez a kapcsolat még a gimi végéig kitartott, de én egy másik város főiskolájára kerültem. És ahogy az ilyenkor lenni szokott én is megismerkedtem mással, de őt sem kellett félteni, megtalálta a következő nagy szerelmét. A főiskolán nem találtam olyan lányt, akit el tudtam volna képzelni magamnak egy életre, így inkább csak egy - két hónapra korlátoztam a kapcsolataimat...
Ezalatt Riának alaposan megváltozott az élete. Pista bátyám egy szerencsétlen baleset következtében meghalt, Andi a fővárosba került egyetemre és közben ott férjhez is ment. Ria eladta szép családi házukat és egy másfélszobás belvárosi lakásba költözött. A család először azt hitte, hogy nem tudja túltenni magát a veszteségen, hiszen még bőven negyven alatt volt és nem keresett magának társat. Nem is tudtunk senkiről, akivel közelebbi viszonyt folytatott volna. Ám ő megnyugtatott mindenkit, hogy semmi baja, csak éppen inkább a munkájára akar csak összpontosítani. (hááát, egy iskola gazdasági vezetőjének lenni nem egy nagy kihívás...)
Nekem az iskola végeztével otthon sikerült egy jó állást szereznem, ami azzal is járt, hogy sokat voltam vidéken és külföldön is. Ez persze azt is jelentette, hogy nem volt időm nőkre, ami már néha igen kellemetlen volt számomra. A vidéki kiruccanások kis kalandjai csak a fizikai szükségleteimet elégítették ki.
Már jó egy éve dolgoztam, amikor a cégem kanadai központjában tölthettem több, mint egy hónapot. Ez ugyan feledhetetlen élmény volt számomra, ám november végén tértem csak haza, így lemaradtam Ria (Mariann) névnapjáról. Mivel mindig is köszöntöttük egymást a nevesebb ünnepeken, úgy éreztem, hogy ha utólag is, de illik tiszteletem tenni a nénémnél. Péntek estére jelentkeztem be hozzá, hiszen az szélső nap és persze különben sem kell hazasietnem, nem vár engem otthon senki.
Nem vittem túlzásba az ajándékot, csak egy csokor virágot és egy kis parfümöt vittem. (ez utóbbit még a vámmentes boltban vettem a reptéren. :) Késő ősz lévén mire odaértem, már teljesen sötét volt és örültem, hogy a csúnya szeles időből fedett helyre kerülhetek. Ria már várt. Csinos volt és fiatalos. Egy bordó ruha volt rajta, szép karcsúsított fazon, ami jól kiemelte alakját. A ruha jól illett a hajához is, amit mostanában vörösre festetett. Szép volt. Érdekes módon nem az öt évvel ezelőtti reggelünk jutott eszembe, hanem egy főiskolás barátnőmre emlékeztetett.
- Szia. - törtem meg a csended.
- Szia, gyere be! Vesd le a kabátod! Ó, de gyönyörű csokor! Kellemes figyelmesség ez ilyenkor télvíz idején. - és a mosolya most felért egy forró csókkal. A parfümnek is nagyon örült, és szerencsére illett is Ria karakteréhez.
A finom vacsorát egy kis pezsgőzés követett, amitől még oldottabb lett a hangulatunk. Kifaggatott, hogy mint vagyok, hogy vagyok, mit csinálok, és persze, hogy milyen volt Kanada.
- Miért nem fogtál ott magadnak valami kislányt?! Vagy talán van már végre valakid? - na ezek azok a kellemetlen kérdések, amire nehéz válaszolni.
- Kanadában nem volt nekem időm semmire. Ott csak dolgoztam, meg tanultam. Hidd el, nagyon hasznos volt számomra.
- Ne tereld el a szót! Miért nem keresel már magadnak egy párt. Benne vagy a korban, maholnap a huszonötöt is betöltöd.
- No, azért az még kicsit odébb van! - próbáltam leszerelni és erről a témáról elterelni a beszédünket. Elég baj volt nekem, hogy nem volt rá időm, akikkel meg összehozott a sors, nem tetszettek hosszú távra. Lehet, hogy bennem volt a hiba, de néha úgy éreztem, hogy már - már görcsösen keresem az "igazit".
- Jól van na! Mi a gondod, meséld el! - aztán elmondtam, hogy nem gond ez, csak még keresek, keresgélek. De látszott, hogy ne igazán hiszi, amit mondok.
- Tudod Ria, nehéz ez így. Feleljek meg a munkahelyemen is, meg próbáljak időt szakítani udvarlásra is, ez nem megy. Ha összejövök egy lánnyal, akkor az általában nem akar belemenni abba, hogy majd akkor találkozunk, amikor éppen ráérek. Aki meg így is vállalta volna, az meg nekem nem tetszett. Nehéz ez így.
- Nekem sem könnyű. Csupa nő vesz körül az iskolában. A tanári karban is összesen két férfi van, ha őket még annak lehet mondani. Egyiknek három, a másiknak csak egy éve van a nyugdíjig. Szórakozóhelyre meg én nem megyek. A kolléganőim egyszer össze akartak ismertetni egy pasival, de az meg egy megrögzött vénlegény volt. Már én akartam ágyba cipelni, de azt mondta: "még korai!" Hát otthagytam ezt a féleszűt, inkább vettem egy vibrátort. Most azzal úgy - ahogy elvagyok. - csak lestem, talán a pezsgő beszél belőle, de nem tudtam megszólalni. Nem is tehettem volna, mert egy rövid hatásszünet után folytatta.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.84 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas1953 2016. 09. 30. péntek 08:50
Kellemes olvasmány, folytatást kíván!
#5 feherfabia 2016. 03. 24. csütörtök 07:30
Nagyon jò!
#4 A57L 2016. 03. 24. csütörtök 03:18
Kár hogy vége,még olvastam volna.
#3 genius33 2013. 02. 26. kedd 07:10
Naggggyon tuti. Kéne egy folytatás is.
#2 kefe 2002. 10. 17. csütörtök 11:36
Nagggyon jó!!! Folyt. köv.!!!
#1 Törté-Net 2002. 10. 16. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?