Ismerkedés 10. rész

Nilla:

Ezután többször összefutottunk Evelinnel, Vincével és Lillával. Egy alkalommal elmentünk Andrásékhoz is. Érdekes volt eleve őt újra látnom, de ahogy a két srác egymás mellett állt, akkora volt a hasonlóság, mintha ikrek lettek volna. András felesége Évi egy nagyon szép és kedves kis nő volt. Tőlem alacsonyabb és kerekebb, de nagyon fiatal arccal. Ha nem tudtam volna a korát 18-nál nem néztem volna többnek, ha csak az arcát nézem. Egész jól összebarátkoztunk vele, így megengedhettem magamnak ezt a viccet is vele.
– Tudod, jó neked Évi. Amikor eljön Vince akár két fiút is csókolgathatsz, anélkül, hogy tudnád mikor melyiket – nevettem – Ne mondd, hogy nem szoktad összekeverni őket?
– Igen, megtehetném – kacsintott rám kedvesen – De nem, nem lehet őket összekeverni. Más az illatuk és csak a párom tudja úgy felhúzni a bal szemöldökét amikor csodálkozik vagy rosszall valamit. Emellett másként nevetnek egy kicsit. Szerintem Eve is észrevette, mert ő se keverte össze őket egyszer sem.
Mosolygott Évi és folytatta a vacsora készítést, amibe mi lányok is besegítettünk.
– Hát én nem vettem észre azt az illat különbséget. Sem a szemük állását.
– Nem csoda. Hiszen Andrással csak rövid időre találkoztál. Nem tudom Vincét mióta ismered.
– Igazad van nem túl régóta.
– De – kapcsolódott be a beszélgetésbe Eve – csodálom, hogy nem vetted észre a különbséget. Pedig mindkettőt érezhetted...
Elharapta a mondatot, mert rájött, hogy majdnem elszólta magát. Évi rámosolygott.
– Szóval Vincével is? – kérdezte rám nézve.
Zavarba jöttem, pedig az nálam elég ritka dolog. De ezzel az is szócskával elismerte Évi, hogy tud rólam és Andrásról, csak Vince és köztem lezajlott dologról nem.
– Öhm... Nem. Vincével csak játék volt. Valóra váltottuk egy álmát.
– Érdekes. Szabadna tudnom, hogy melyiket?
– Hogyhogy melyiket? – csodálkozott Vince.
– Biztos több van egynél – mosolygott Évi – Ha magamból indulok ki, akkor mindenkinek van több. De nem muszáj az orromra kötnötök, ha titok.
Vince rám nézett, aztán Andrásra. Miután mindketten bólintottunk elmondta a kis tévedésemet. András és Évi nagyot nevetett.
– Akkor te tényleg nem vetted észre rajtuk a különbséget. Mondjuk abból az egy alkalomból nem csoda, de jobb megfigyelőnek tartottalak.
– Milyen alkalomból? – csodálkoztam rá.