K
Kékég
2026. április 25. 14:06
Történetek: Elengedés és boldogság 1. rész
Kedves Álmos!
Köszönöm a támogatásodat és a már-már epikus hevületű szavaidat. Mindig érdekes látni, amikor valaki ennyire komolyan veszi azt, amit én már inkább csak egy jelenségként figyelek.
Régebben talán még energiát is tettem volna abba, hogy reagáljak az efféle megnyilvánulásokra, de az ember idővel megtanulja felismerni, mikor beszél vele szemben gondolat — és mikor csak feszültség keres magának kijáratot.
Vannak, akik valahol elvesztették az arányérzéküket, és ezt most hangerővel próbálják pótolni. Nem feltétlenül hibáztatom őket — mindenki abból dolgozik, amije van. És hát, van, akinek ez jutott.
Az ilyen „bátorság” különösen lenyűgöző, amikor kizárólag biztonságos távolságból nyilvánul meg. Az ember ilyenkor óhatatlanul elgondolkodik, vajon mennyi maradna belőle, ha nem lenne ott a képernyő.
De végül is, mindenki megmutatja magát — ki így, ki úgy. Én ezt már nem zavaró zajként, inkább egyfajta… önvallomásként olvasom.
Köszönöm a támogatásodat és a már-már epikus hevületű szavaidat. Mindig érdekes látni, amikor valaki ennyire komolyan veszi azt, amit én már inkább csak egy jelenségként figyelek.
Régebben talán még energiát is tettem volna abba, hogy reagáljak az efféle megnyilvánulásokra, de az ember idővel megtanulja felismerni, mikor beszél vele szemben gondolat — és mikor csak feszültség keres magának kijáratot.
Vannak, akik valahol elvesztették az arányérzéküket, és ezt most hangerővel próbálják pótolni. Nem feltétlenül hibáztatom őket — mindenki abból dolgozik, amije van. És hát, van, akinek ez jutott.
Az ilyen „bátorság” különösen lenyűgöző, amikor kizárólag biztonságos távolságból nyilvánul meg. Az ember ilyenkor óhatatlanul elgondolkodik, vajon mennyi maradna belőle, ha nem lenne ott a képernyő.
De végül is, mindenki megmutatja magát — ki így, ki úgy. Én ezt már nem zavaró zajként, inkább egyfajta… önvallomásként olvasom.
3