DEC.
13.
2013
– Én már kielégültem Meredith-szel – mondta Doyle –, ma estére elköszönök.
Erre mindenki felfigyelt, és Doyle-nak el kellett mesélnie, hogy pontosan mit értett a megjegyzése alatt. Fagy és Rhys egymásra nézett, és hirtelen feszültséggel telt meg a szoba.
– Mi a baj? – kérdeztem.
– Meredith, választanod kell – mondta Fagy.
– Miért?
– Ha csak kettőjükre szőkíted le a kört, akkor fennáll a veszélye annak, hogy párbajra hívják egymást – mondta Galen.
– Nemcsak kettő, hanem három – pontosítottam.
Mindannyian rám néztek, majd lassan a még mindig az ágyon fekvő goblinra. Hatalmas szemmel bámult vissza ránk, majdhogynem rémülten.
– Soha nem jutna az eszembe, hogy sidhével versenyezzek – mentegetőzött.
Egy verőfényes tavaszi szombat délelőtt történt, hogy egy barátomat indultam meglátogatni, aki a Balaton mellett Köveskálon lakik. Látogatásomat meglepetésnek szántam, nem voltam időhöz kötve. Bepakoltam a kocsimba, a lejátszóba bedobtam a kedvenc cédémet és útnak indultam. A jó időben ráérősen mentem, sütkéreztem a kocsiban vezetés közben, örültem a ragyogó napsütésnek.
Veszprémet elhagyva három stoppos csajt láttam meg az út szélén. Színesen, könnyen voltak öltözve, napbarnított testük a nyár jó érzésével töltött el. Régi szokásom, hogy felveszem a stopposokat, mivel diákkoromban én is sokat stoppoltam és mindig nagyon örültem, ha felvettek. Ahogy közelítettem feléjük, intettem nekik, hogy megállok, jöjjenek.
Errefelé igen sokat lehet olvasni puncikról, pinákról és egyéb elnevezéssel illetett női alapszervről, melynek szinte állandó, eposzi jelzője a FORRÓ. Erről jutott szembe egy igaz történet fiatalkoromból. A történet annyira igaz, hogy még a helyszínt és a szereplő nevét sem változtattam meg. Aligha valószínű, hogy egy 60 felett nagymama ezen a helyen kóricáljon, és felismerje fiatal énjét.
Tehát, a házban, ahol felnőttem, lakott velünk szemben egy csonka család, anya és lánya. Szüleim, különösen anyám, összebarátkoztak velük. Gyakran összejártunk beszélgetni, kártyázni, sőt jobb műsor esetén tévézni is. Hja, azok a régi szép idők, amikor még voltak jó filmek és műsorok! A lányról egyelőre annyit, hogy bár aránylag jól nézett ki, egyáltalán nem tekint(h)ettem nőnek, hiszen megismerkedésünk idején én úgy 17 voltam, és ő 3 évvel idősebb. Én pisis...
Mindketten fiatalok voltunk, szenvedélyesek és féktelenek. Klaus huszonegy, én pedig tizennyolc. Ez az a kor, amikor az embert elragadja az első igazán nagy, és mindent elsöprő szerelem. Lehet előtte is, és utána is, de van egy, ami mindegyiknél szebb, és emlékezetes lesz évekkel később, amikor rászáll az idő jótékony, és mindenható fátyla, és csak a szép és varázslatos percek maradnak, eltünnek az apró szépséghibák.
Klaussal egy iskolai rendezvényen találkoztam, ő akkor már egyetemista volt. Itt tanult pesten, és mint külföldi diákot, az osztályfőnökünk hívta meg, hogy beszéljen nekünk (az akkor még létező) Kelet-Németországról. Az óra végén néhány lánnyal körül vettük, ezt-azt kérdezgettünk tőle, de már nem is annyira Kelet-Németország érdekelt bennünket, hanem csak ő maga.
A héten sokat dolgoztam, tényleg sokat... egy egész heti hajtást két dologgal lehet levezetni maradéktalanul, tánccal és szex-el. Legalábbis szerintem. Simán az utóbbit szavaztam volna meg, leszervezve egy édes akárhányast a klubban, ha az utolsó percben eszembe nem jut, hogy tettem egy könnyelmű ígéretet, miszerint asszisztálok egy táncórához, és utána egy röpke standard tánc bemutatóhoz. Kedvenc szexpajtásommal tudattam, hogy kicsit késve érkezünk a bűnös éjszakába, de megyünk, csak melegítsenek nyugodtan.Semmi gond, csak menjünk feltétlenül, mert meglepetést tartogat nekünk, valami olyat, amit biztosan szeretni fogunk. Hmmm, el nem tudtam képzelni miféle meglepetésre gondol, mert ugye a pompás teste már nem meglepetés, de igazi csemege, lévén jó ideje nem volt alkalmam kiélvezni... ugyanez igaz a gyönyörű feleségére is, akinél készségesebben, odaadóbban szeretkező nőt...
Meleg nyári nap volt. Július derekán voltunk és kora délutánra járt. Nem határozta meg az érkezés pontos idejét, csak a napot. A ház, csendes, családi házas környéken állt. Autóval érkeztem, mint mindig mindenhova. Kényelmesen leparkoltam a feljáróra a garázs elé, majd az ajtóhoz léptem. Ami egyszerű fehér műanyagból van, széles üveg betéttel. A névtáblán csupán egy keresztnév: Eszter! - semmi egyéb. Csengő nincs, így bekopogok.
Amint az ajtó kinyílt, a döbbenettől bennem ragadt a szó! Bár a neten, amikor jelentkeztem, a nő elmondta, hogy nem mindennapi teremtés, erre mégsem számítottam. Egy nagydarab, dagadt, alaktalan, tokás, szöghajú, lóarcú, trampli, (nő?) állt előttem, aki kénye - kedve szerint fog most három órán áthasználni.
Greg kopogás nélkül nyitott be a lány szobájába és megállt az ajtóban.
- Jajj Greg, - csattant fel Linda a fiúra nézve. - A szívbajt hozod rám. Nem tudsz kopogni? - kérdezte s visszafordult a televízió felé.
Greg végignézett az ágyon hasaló lányon. Tekintete elidőzött Linda halvány rózsaszín tangáján, mely szinte egybeolvadt hasonló színű feszes bőrével.
- Mi van mit akarsz itt? - nézett vissza Linda az ajtóból meredten bámuló srácra.
Szerette ezt a játékot. Érezte Greg pillantását magán, ahogyan lassan végigkúszik a kéjvágyó tekintet a combjain. Szándékosan nem váltott pózt, sőt pólóját sem húzta lejjebb a fenekére.
- Elegem van - csattant fel Greg - és behúzta maga mögött az ajtót.
