A+ A-

Egy kis tinicsaj bemocskolása 1. rész

Kedves Tina!
Mióta nem beszéltünk, sokat gondolkoztam rajtad. Még soha nem találkoztam olyan tiszta, jó, erkölcsös, harmonikus jelenséggel, amilyen te vagy. Ez akkor meg is zavart. Olyan vagy, mint a túl erős fény. Az ember inkább elkapja a tekintetét. Mert látva, tapasztalva, érezve azt, ahogy élsz, működsz, beszélsz, ragyogsz, melletted mindenki csak bűnösnek, alávalónak, sötétebbnek érezheti magát. Azt hiszem, én is ezért mutattam feléd a rosszabbik énemet. Mert azt piszkálta fel az átható fényed. Ezt sajnálom. Ugyanakkor te is tudod, Édes F., hogy nem végeztünk.
Az első kis lépések történtek csak meg köztünk. Nem kicsinylem le a fontosságukat - félre ne érts! -, de az csak az út eleje volt. Szóval tekintsük most át, hogy mit végeztünk el, milyen eredmények születtek eddig, és mik a ránk váró feladatok.
Fontos kezdőpillanat volt, amikor a kezed először nyúlt a lábam közé, mikor először tapogattad meg, fogdostad össze, verted ki a nedvedzve lüktető, miattad kemény pöcsömet. A kis puha, gyereklányosan finom kézfejed akkor előváladékos és spermás lett, így azt a faszverést tekinthetjük a bemocskolásod, szagos váladékkal történő megjelölésed első aktusának.
Aztán jött pár apróság, farok combodnak, hasadnak nyomása, stb. Ezek a serdülőlányos, apró tested szagosítását szolgálták, és fontosnak éreztem, hogy az itt-ott hozzád préselt tagom kemény, forró lüktetése emlékként beléd vésődjön. Ha azóta csak egyszer is felidéződött benned az a tapasztalás, hogy pl. a combodon pulzál az álló farkam, akkor az már jelentheti, hogy a lelked bemocskolása is megkezdődött.
Komoly mérföldkő volt ezek után az első alkalom, mikor a csupasz, álló pöcsömet a gyermekien puha és sebezhető kislánycombjaid közé toltam, és - bár ijedten néztél rám, próbáltad összeszorítani a szétrakott lábaidat - én a hamvas pinádba fúrtam magam. Akkor haragudtam az ijedt ellenkezésed miatt, de ma már tudom, hogy úgy kellett lennie.
Így mindig élénken fog élni bennünk az első vaginális behatolás emléke. Ahogy hanyatt fekszel meztelenül, rémülten és könyörgően, félve nézel rám… Akkor tudatosult benned, hogy ez nem petting, és én nem húzok gumit. Riadót fújtál rögtön, amikor a kemény makkomat a bezárt kis lukadhoz illesztettem. Ezért voltam akkor kénytelen - látva a rémületedet - erősen fogni a combjaidat, szétfeszíteni a térdeidet, lefogni a csípődet.
Ha tehát magadat vádolnád az esetért, a gyorsaságért, ne tedd Édes! Ott már nem volt választásod. Ha erősebben próbálod összezárni a lábaidat, elhúzni a csípődet, összehúzni a pinádat, akkor sem alakult volna máshogy. Hiszen akkor már én meghoztam a döntést, és akármennyivel jobban, erősebben, hangosabban ellenkeztél volna is, semmit sem érsz el vele. Csak még vadabb lettem volna. Nem volt tehát felelősséged.
Azért is volt elég néhány lökés benned elsőre, mert az már puszta szimbólum volt. Egy fontos, megváltozhatatlan tényt kellett belénk égetnem, remélem ezt megérted. Nekem az csak pár lökés volt, de neked egy szégyellni, titkolni való életesemény, amit nem tudsz megváltoztatni. Ez a tény, esemény, a múltad része.
Gondolkozzunk most el rajta, hogy mi is ez pontosan? Nos ez: Első alkalommal akaratod ellenére, védekezés nélkül, kvázi idegenként, erőszakkal hatoltam be a vaginádba. A lábacskáidat erővel szétfeszítve, a vergődő altestedre nehezedve, a pánikba borult arcodat nézve azért löktem pár erősebbet rajtad, hogy a fájdalom emléke is kapcsolódjon az erőszakos, vaginális közösüléshez.
Akkor dühös voltam amiatt, hogy meg kell erőszakolnom téged, de ma már úgy tekintek vissza arra a helyzetre, mint a testi-lelki lealacsonyításod és összemocskolásod fontos, gyönyörű pillanatára.
Hálás vagyok érte neked, hogy veled élhettem át ezt. Aztán a varázsszer mellet, és amúgy is történt még olyan, hogy benned jártam. Élvezés (még) nem. De haladjunk tovább - mondhatni felfelé - a szád irányába. Az arcod, szemeid, vonásaid összhangban vannak a lényeddel. Szépek, ártatlanok, tiszták, ugyanakkor bölcs, titokzatos, ősi, “mély” szemeid vannak. Olyan szép arcod, hangod és szemed van, hogy az ember azonnal szégyent érez amiatt, hogy ilyen bűntelenné sosem válhat. Ez eleinte őrült védelmező-ösztönt és új, magasabb minőségű szeretet-tapasztalatot hozott nekem. Aztán - bevallom - egyre jobban dühített. Legalább hivalkodtál volna vele – de még azt sem! Te őszintén vagy ilyen tiszta. A szándékaid isteniek, ősiek. Nem felérhetőek, még számomra sem.
Most bizonyára azt kérdezed, hogy mindennek mi köze van a néhányszor átélt orális szexhez.
Gondolom nem lep meg az eddigiek után: ez is pusztán szimbolika. Ez nem “orális szex” volt, ez nekem eksztatikus gerjedelem volt, vadállatias kényszer. Önkívületben sóvárogtam - majd élveztem ki, éltem át - a téren és időn túli gyönyör hullámait. A gyönyör több formát öltött. Beleremeg minden sejtem a ‘mozdulás’ - nem mozdulat! - emlékébe, amivel kezdődött mindig.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.84 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2018. 03. 18. vasárnap 15:20
Én szavazok.-10
#6 specialist 2017. 09. 25. hétfő 16:07
Inkább nem is szavazok
#5 vakon54 2017. 09. 21. csütörtök 12:15
Ellehetettolvasni. Igazavan az első hozzászóllónak.
#4 veteran 2017. 09. 21. csütörtök 09:02
Nem kel folytatni.1 pont, mert nullát nem lehet adni.
#3 Andreas6 2017. 09. 21. csütörtök 06:19
Beteg állat.
#2 A57L 2017. 09. 21. csütörtök 04:12
Érdekes,olyan mint egy levél.
#1 Törté-Net 2017. 09. 21. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?