Hírek

NOV.
12.
2015

Titokban

19 éves lány vagyok, ez a történet 3 éve esett meg velem, úgy gondoltam, ha leírom, könnyebb lesz feldolgozni. Nem azért, mert rossz volt, vagy traumatikus, sőt, pont ellenkezőleg, csak az érzelmeimen nem tudok úrrá lenni azóta és nehezen jutok ötről a hatra.
Nem vagyok semmilyen téren különleges, átlagos alkat, magasság, arc, haj, mint bárki az ismerőseim közül. Az egyetlen nem átlagos dolgot magamban akkor fedeztem fel, mikor a barátnőimmel pár éve megnéztünk egy pornófilmet. Mindenki idétlenül röhögcsélt, fújolt, jóformán alig nézték, én pedig azt hittem, alig kapok levegőt, annyira felizgatott, amit láttam. Szerencsére nem tűnt fel senkinek, de úgy éreztem, mikor a filmben a női szereplő elélvezett - vagy csak megjátszotta, mindegy - , azt hittem, én is átéltem egy igazi orgazmust. Csak ültem, remegtem, úgy éreztem, mint aki a mennybe került. Attól fogva egyenesen sikítani tudtam volna egy érintésért mindig, amikor testileg közel kerültem valakihez, de túlságosan féltem lépni, többnyire azért, mert nem hittem, hogy a lehetséges jelöltek képesek, vagy egyáltalán akarnak nekem örömet okozni.


A túl jó barátnőm

Néhány éve valamikor október elején egy hétköznap délutánon, útban hazafelé a belvárosi forgatagban, egy kávézó mellett haladtam el. A munkahelyemen fél órával azelőtt ittam egyet, de az a löttynek is csak erős jó indulattal nevezhető valami nem sokat dobott a hangulatomon.
Fáradt voltam, sőt gyakorlatilag már hetek óta kimerült. A korán kelés, a munkahelyi pörgés... Hiába alig aludtam pár órát napokig, mégsem tudtam hamarabb elszundítani esténként, hanem egyszerűen ezt is csak megszoktam. Már amennyire lehet.
Mindig estére ébredtem föl, amikor már aludni kéne, de én még élni akartam egy kicsit. Lazítani a barátnőimmel, utána egy jót szeretkezni a barátommal... Otthon megölt az unalom. Bár szerettem a munkámat, és a barátomat is, mégis úgy éreztem, valami hiányzik az életemből. Ez a fajta spontaneitás, hogy amikor megláttam azt a kávézót, és nem sokkal utána egy parkolóhelyet, félrerántottam a kormányt, és bementem inni egy igazi KÁVÉT, amihez már régóta nem volt szerencsém. Egy kis változatosság a monoton hétköznapokban. Már a 30 fele közeledtem. Ideje volt megtörnöm a szokásaimat. Ahogy ezt így most leírom, nem is ismerek magamra, de ilyet utoljára 20 éves koromban csináltam. Az akkori pasimmal is így ismerkedtem meg. Akkor még belevetettem magam az ismeretlenbe, nem csak rutinból éltem az életemet. Nem tudom, hogy valami égi erők játszottak e velem azon a borongós őszi délutánon, de a kávézóban összefutottam az egyik volt gimnáziumi osztálytársnőmmel, Timivel. Örültem a váratlan találkozásnak, hogy annyi év után újra láthattam őt, de leginkább annak, hogy végre ismét történik valami az életemben.


NOV.
11.
2015

A gyertya hatalma

Először négy éve, egy fiatal tehetségeknek rendezett zongorahangversenyen pillantottuk meg egymást. Ő 18 volt, én pedig nála alig 2 hónappal fiatalabb.
Jake mint fellépő, én pedig mint fiatal kisegítő-szervező voltam jelen. A játéka teljesen elvarázsolt, nem beszélve a külsejéről.
Hihetetlen jól állt neki a frakk. A fekete nadrág és zakó illetve a fehér ing kontrasztja kiemelte fényes, rézbarna bőrét. Kócosan álló fényes fekete haja ezernyi gyémántként verte vissza a rávetülő fénysugarakat.
Mesterien játszott. Hosszú ujjai könnyedén siklottak a billentyűkön, mesés melódiát elővarázsolva a hangszerből. A játéka alatt teljes volt a csend. Mintha a nézőteret megbabonázták volna. Aztán zavart taps és végül ováció következett. Nem számoltam, de legalább négyszer visszatapsolták.


Elkéstem...

Újra este lett és én megint későn érkeztem haza. A vacsora rég kihűlten fogadott a terített asztalon. És ekkor ugrott be, hogy megígértem a kedvesemnek, hogy ma este együtt vacsorázunk. Mint láttam Ő erre nagyon is készült. A munka megint a magánéletem rovására ment...
A vacsorát gyorsan a mikróban megmelegítettem és villámgyorsan el is fogyasztottam. A fáradtság engem is utolért és éreztem, hogy a szemem mindjárt lecsukódik. Az emeletre halk léptekkel másztam fel, de tudtam, előbb vagy utóbb úgy is szembe fogok találkozni a párom haragjával. Halkan nyomtam le a fürdőszoba kilincsét. Beléptem, megszabadultam minden ruhámtól és kellemes meleg zuhany alá álltam. Megtöröltem magam, majd a vizes törölközőt magam mögött a földre dobva a hálószobába léptem. De erre nem voltam felkészülve...


NOV.
10.
2015

A meglepetés

A nyár már a végéhez közeledett, a nyaralók mind elszállingóztak a Balaton mellől, az élet visszatért a rendes kerékvágásba, csak én maradtam tovább a szokottnál a nyaralóban. Jó okom volt rá, mert egy új csinos hölggyel való megismerkedésemet szerettem volna megkoronázni azzal, hogy a nyaralóban az enyém legyen! Emesének gyönyörű hosszú szőke haja volt, és a két égszínkék szeme fantasztikus külsőt kölcsönzött egyébként is gazella testalkatának. A mellei nem voltak túl nagyok, inkább közepesnek látszottak a nyári ruhájában, amiben megismertem. Még most is alig akartam elhinni, hogy egy ilyen bomba Nő pont engem akar....


Egymással szemben 2. rész

– Ez természetes! – mondtam azonnal. Ijesztő volt egy kicsit, hogy neki egyáltalán eszébe jutott, hogy ezt mondani kell. Bennem ez fel sem merült.
– Igazából – nézett rajtam végig – egészen jó tested van neked is. Ha foglalkoznál vele egy kicsit, simán lehetne olyan, mint az enyém.
Még be sem fejezte a mondatot, amikor hirtelen szembefordult velem. Egészen közel álltunk egymáshoz, a farkunk egy-két pillanatra össze is ért. Felnéztem rá, ő pedig le rám.
– Sosem voltam még senkivel.
– Mi??? – hőköltem hátra. Azt hittem már régen túl van az első szexen.
– Nem voltam még senkivel. Eddig csók volt a max, meg egy kis taperolás. Igazság szerint már nagyon vágyom a szexre.
– De egy fiúval... – szólaltam meg bátortalanul. – Ráadásul úgy, hogy téged dugnak, és nem te dugsz?


NOV.
9.
2015

Zitakrónikák 4. rész - Minden határon túl

Zivataros egy este közeledett, a távolban már csapkodtak a villámok, a dörrenések viszont még nem hallatszottak. Délkelet felől úszott felénk a vihar, ami általában égszakadást és földindulást jelentett városunkra nézve. Épp ideje lesz már, kezdett az agyunkra menni a napok óta tomboló hőség.
Elfordultam az ablaktól és visszahuppantam Zita ágyára. Nővérem éppen készülődött az esti bulira, amit innét nézve csúnyán elmos majd az eső. Persze hiába mondtam neki, ha a testvérem egyszer valamit a fejébe vesz, akkor annak az anyatermészet sem szabhat gátat.
– Szóval? – kérdezte Zita, és a fürdőszoba ajtaján át kidugva fejét bekukucskált a szobájába. A hajszárító ezzel párhuzamosan hallgatott el. – Mit gondolsz?
– Mármint miről? – átgördültem az ágya másik oldalára, hogy közelebb legyek hozzá. Nem szerettem az emberekkel a falon vagy az ajtón át beszélgetni, de mivel azt a megbízást kaptam, hogy figyeljem Zita telefonját, nem mozdulhattam annak közeléből. Hogy miért nem vihettem át a mobilt az én szobámba? Mert töltőn volt, és a nővérem értelmezésében ez azt jelentette, hogy amíg nincs teli, addig nem szabad a kanócról levenni.


Nyaralás az Adrián 5. rész

Másnap hajnalban fázva ébredtem. Szokatlan hűvös volt, nem értettem.
Magamra húztam a lepedőt és álmosan körbenéztem a szobában. Mindenki aludt, Attila és Iza egy ágyban. Én az esti összebújás után visszasurrantam a saját ágyamba, mert Andi odasúgta, hogy oda van értem, de akkor is szűk az ágy és ő szeret kényelmesen aludni. Egyet tudtam érteni vele. Izát nem zavarta, hogy cimborám szinte teljesen rajta fekszik, és Attila is tudott így aludni látható módon. Legyen nekik kényelmes akkor, gondoltam és már épp visszaaludtam, mikor nyílt az ajtó és valaki bejött. Nem láttam, mert már pont befelé voltam fordulva, csak hallottam, hogy végigsétál a szobán és becsukja az ablakot.
Felnéztem és még pont elkaptam Anikó néni isteni fenekét kifelé. Úgy látszott, ő is meztelenül aludt.