Szekrényszerelés

15: 49-kor, bár tudtam, hogy még Esztergomban van a férjem, – láttam ugyanis a helyzetét –, felhívtam és elmondtam, hogy megyek a Lánchídhoz, onnét át a Deákra busszal, mert úgy alakult ott találkozom a Kopival és onnét már együtt megyünk hozzánk.
– "Az legalább még 2 óra míg ő haza ér és a Béla kollégája sem jön 5-nél előbb. " – meglepően jó volt a forgalom, így a három átszállás ellenére egy jó háromnegyed óra múlva, kicsivel fél öt után, meg is érkeztünk a lakásunkba Dáviddal.
Lecuccoltunk, gyorsan kávét főztem és cigiztünk hozzá egyet. Megbeszéltük, hogy nekikezdünk az előkészületnek, kihordjuk a dobozokat a kisszobából, kiszedjük a bútorlapokat és ha kicsit nem figyelünk oda, mire a két srác megérkezik már kész is a szekrény.
Bejöttünk a gangról, az előszoba órájára pillantva beindult bennem a kisördög.
– Gyorsan átöltözöm – vetettem oda a helyszínt méricskélő kollégámnak, pontosan tudva, hogy meg fog látni ledéren, hisz a lakásunk többi része tulajdonképp egy légterű, így hiába vonulok a hálórész paravánjának takarásába. Levettem a ruhám, a melltartót, letoltam térdig a harisnyát, majd lehuppanva az ágyra vettem le azt teljesen. A telefonom után kaptam és úgy, egyszál bugyiban 17: 06-kor rácsörögtem ismét a férjemre, hogy tájékozódjak.
Már a Blaha környékén járt, de kocsival még az is minimum egy félóra és ráadásul a Béla is legfeljebb akkortájt indulhatott felénk, majdnem ugyanolyan távolságból.
– Jaj, bocsánat! – toppant be a nappaliba Dávid, kezében egyik jó nagy dobozzal, épp mikor letettem a telefont, ezt időzíteni sem lehetett volna jobban.
– Hú, de kapkodsz! – szántam incselkedésnek – Megbeszéltük, nem? Hogy együtt... – néztünk össze a bambuszfonat résein.
– Hova tegyem? – kérdezte egy cseppet talán megilletődve.
– Mit is? – kacérkodtam tovább.
– Ezt a dobozt... – amit közben le is tett a nappali közepére.
– Már azt hittem mást... – egyszerűen képtelen voltam leállni, ezért nem is igyekeztem magamra kapni a "játszós", otthoni ruhám – persze-persze, tudom: de azért azt is tudnád... – huncutkodva folyamatosan csipkelődtem – Képzeld! Volna is itt hova... – igencsak belendültem, mert hanyatt dőltem az ágyon és jelentőségteljesen rámarkoltam a tangám által alig takart vénuszdombomra.