Hírek

NOV.
16.
2015

Megtettem 3. rész - Avagy hogyan tovább?

Vasárnap reggel. Kellemes érzésre kezdek ébredezni. Oldalt fekszem, térdeim az ágyon. Fiam átölel, kellemesen melegíti a hátam. A combjaim közt érzem a kemény, meleg farkát. Bennem él még a tegnap este kielégültsége, még érzem hüvelyemben a kellemes elfáradást, agyam kellemesen zsibbad. Fiam keze a mellemen, jól eső érzés, ahogy a mellemet fogja. Hallom a szuszogását, farka egyre merevebb. Félálomban felé fordulok, keresem a száját, és megcsókolom.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Szia anya, jó reggelt! Köszönöm jól!
Csókot váltunk. Még nem megy igazán neki, de kezd belejönni. Hátamra fek-szem, kéjesen nyújtózkodom, még nem vagyok teljesen magamnál. Simogatja mellem, és puszit ad rá. Biztatom, hogy kezdje el szopni. Szájába veszi a bimbóm, nyelvével körülnyalja, szívni kezdi. Felnyögök. Bimbóm hamar megkeményedik, kezdek elernyedni. Leveszem a bugyim, keresek a párna alatt egy óvszert, kibontom, felhúzom a farkára. kezét a puncimra vezetem, ujját a csiklómra. Kicsit körözök rajta, majd a farkát magamba vezetem. Kis sikoly hagyja el ajkam.


Nem csak a hűségeseké...

- Három hosszú nap volt. Ilyenkor nem találom a helyem.
- Mi az a három nap? A barátom jó, ha kéthavonta hazajön három napra.
- De akkor, gondolom, ki sem másztok az ágyból...
- Dehogynem! - Hatásszünet. - Kefélünk az előszobában, konyhában, fürdőben... nem is tudok olyan helyet mondani, ami szűz maradt. Csilláron?
- Nekem az is elég lenne, ha elmenne mögöttem és hozzáérne a hajamhoz.
- Nincsenek túl nagy igényeid!
- Ez ittenre vonatkozik. Napközben ennyi a lehetőség. Kifújt!
- És az ebédidő mire való?
- Hülyülsz? Hol gondolod?
- Irattár... Ha behajolsz az alulról harmadik polcra, csak arra kell vigyáznod, hogy a fejed ne üsd be túl gyakran a felette lévő deszkába...
- Ne mondd, hogy te...


NOV.
13.
2015

Én és a kishúgom 4. rész

Az őrületes testvérszex után nem tartottunk újra olyan hosszú szünetet, mint előtte, mert hugicám nemcsak hogy belátta, milyen fölösleges és értelmetlen – vagy ahogy ő mondta: marhaság – volt paráznaságnak tartani a velem való szerelmeskedést, hanem szemmel láthatóan ki volt éhezve a szexre. Ez már a következő héten kiderült, amikor apámékkal elindultunk a Keleti-tengerhez, ahol
egy hosszú hétvégére kibéreltek egy bungalót egy nudista telepen. Miután úgyse terveztünk semmit hétvégére, Bessyvel együtt „hagytuk magunkat rábeszélni”, hogy mi is menjünk, pedig valójában mindketten alig vártuk, hogy újra szerelmeskedhessünk.
Bessy és én a hátsó ülésen ültünk. Meleg nyári nap volt, és apámék amúgy is szerették lehúzni a kocsi ablakát. Ettől elég huzatos lett a kocsi, ahogy száguldottunk a sztrádán, ezért – vagy ahogy később kiderült, nem csak ezért – Bessy az ölébe terítette a pokrócot. Fejét a vállamra hajtotta. Miután a süvítő széltől elég hűvös lett a kocsiban, közelebb húztam magamhoz a pokrócot. Bessy ezúttal érdekes módon hagyta, hogy mindkettőnk ölét betakarjam, pedig amúgy mindig cikiskedett, ha meg kellett velem osztani valamit.


Az eltévedt lány

A fiatal és szép szolgalány Salina óvatosan és halkan lépkedett a hatalmas palota folyosóin. Szemmel láthatólag eltévedt nem csoda, hiszen nem is lett volna szabad neki mint szolga a palota alsó szintjét elhagyni.
– Vajon most hogy jutok vissza? – gondolkodott kétségbeesetten. Ahogy egyre inkább beljebb ment a palotába, úgy veszett el benne az a remény, hogy észrevétel nélkül tud majd visszajutni a cselédek szobájába. Nagyon meg volt rémülve, de ezt az érzését elnyomta a csodálat miközben a palota falait, díszes ablakait és gyönyörű berendezését bámulta, olyan volt mint egy mesében. A lány egy hófehér márványból kirakott szűk folyosóra ért, amin gyertyák világítottak egészen a folyosó végén lévő hatalmas fából készült ajtóig.
– Mi lehet ott? – gondolta, azzal elindult lassan az ajtó irányába. Túlságosan kíváncsi természetű, nem tudja meghúzni a határokat, ahelyett hogy inkább visszamenne a saját szintjére, ő még körülnéz azon az emeleten ahova neki még belépni sem szabadott volna. Az ajtó elé érvén kissé tétovázott, megcsappant a kíváncsisága és vissza szeretett volna fordulni, azonban hirtelen férfiak nevetgélését és páncéljaik zörgését hallotta.


NOV.
12.
2015

Titokban

19 éves lány vagyok, ez a történet 3 éve esett meg velem, úgy gondoltam, ha leírom, könnyebb lesz feldolgozni. Nem azért, mert rossz volt, vagy traumatikus, sőt, pont ellenkezőleg, csak az érzelmeimen nem tudok úrrá lenni azóta és nehezen jutok ötről a hatra.
Nem vagyok semmilyen téren különleges, átlagos alkat, magasság, arc, haj, mint bárki az ismerőseim közül. Az egyetlen nem átlagos dolgot magamban akkor fedeztem fel, mikor a barátnőimmel pár éve megnéztünk egy pornófilmet. Mindenki idétlenül röhögcsélt, fújolt, jóformán alig nézték, én pedig azt hittem, alig kapok levegőt, annyira felizgatott, amit láttam. Szerencsére nem tűnt fel senkinek, de úgy éreztem, mikor a filmben a női szereplő elélvezett - vagy csak megjátszotta, mindegy - , azt hittem, én is átéltem egy igazi orgazmust. Csak ültem, remegtem, úgy éreztem, mint aki a mennybe került. Attól fogva egyenesen sikítani tudtam volna egy érintésért mindig, amikor testileg közel kerültem valakihez, de túlságosan féltem lépni, többnyire azért, mert nem hittem, hogy a lehetséges jelöltek képesek, vagy egyáltalán akarnak nekem örömet okozni.


A túl jó barátnőm

Néhány éve valamikor október elején egy hétköznap délutánon, útban hazafelé a belvárosi forgatagban, egy kávézó mellett haladtam el. A munkahelyemen fél órával azelőtt ittam egyet, de az a löttynek is csak erős jó indulattal nevezhető valami nem sokat dobott a hangulatomon.
Fáradt voltam, sőt gyakorlatilag már hetek óta kimerült. A korán kelés, a munkahelyi pörgés... Hiába alig aludtam pár órát napokig, mégsem tudtam hamarabb elszundítani esténként, hanem egyszerűen ezt is csak megszoktam. Már amennyire lehet.
Mindig estére ébredtem föl, amikor már aludni kéne, de én még élni akartam egy kicsit. Lazítani a barátnőimmel, utána egy jót szeretkezni a barátommal... Otthon megölt az unalom. Bár szerettem a munkámat, és a barátomat is, mégis úgy éreztem, valami hiányzik az életemből. Ez a fajta spontaneitás, hogy amikor megláttam azt a kávézót, és nem sokkal utána egy parkolóhelyet, félrerántottam a kormányt, és bementem inni egy igazi KÁVÉT, amihez már régóta nem volt szerencsém. Egy kis változatosság a monoton hétköznapokban. Már a 30 fele közeledtem. Ideje volt megtörnöm a szokásaimat. Ahogy ezt így most leírom, nem is ismerek magamra, de ilyet utoljára 20 éves koromban csináltam. Az akkori pasimmal is így ismerkedtem meg. Akkor még belevetettem magam az ismeretlenbe, nem csak rutinból éltem az életemet. Nem tudom, hogy valami égi erők játszottak e velem azon a borongós őszi délutánon, de a kávézóban összefutottam az egyik volt gimnáziumi osztálytársnőmmel, Timivel. Örültem a váratlan találkozásnak, hogy annyi év után újra láthattam őt, de leginkább annak, hogy végre ismét történik valami az életemben.


NOV.
11.
2015

A gyertya hatalma

Először négy éve, egy fiatal tehetségeknek rendezett zongorahangversenyen pillantottuk meg egymást. Ő 18 volt, én pedig nála alig 2 hónappal fiatalabb.
Jake mint fellépő, én pedig mint fiatal kisegítő-szervező voltam jelen. A játéka teljesen elvarázsolt, nem beszélve a külsejéről.
Hihetetlen jól állt neki a frakk. A fekete nadrág és zakó illetve a fehér ing kontrasztja kiemelte fényes, rézbarna bőrét. Kócosan álló fényes fekete haja ezernyi gyémántként verte vissza a rávetülő fénysugarakat.
Mesterien játszott. Hosszú ujjai könnyedén siklottak a billentyűkön, mesés melódiát elővarázsolva a hangszerből. A játéka alatt teljes volt a csend. Mintha a nézőteret megbabonázták volna. Aztán zavart taps és végül ováció következett. Nem számoltam, de legalább négyszer visszatapsolták.


Elkéstem...

Újra este lett és én megint későn érkeztem haza. A vacsora rég kihűlten fogadott a terített asztalon. És ekkor ugrott be, hogy megígértem a kedvesemnek, hogy ma este együtt vacsorázunk. Mint láttam Ő erre nagyon is készült. A munka megint a magánéletem rovására ment...
A vacsorát gyorsan a mikróban megmelegítettem és villámgyorsan el is fogyasztottam. A fáradtság engem is utolért és éreztem, hogy a szemem mindjárt lecsukódik. Az emeletre halk léptekkel másztam fel, de tudtam, előbb vagy utóbb úgy is szembe fogok találkozni a párom haragjával. Halkan nyomtam le a fürdőszoba kilincsét. Beléptem, megszabadultam minden ruhámtól és kellemes meleg zuhany alá álltam. Megtöröltem magam, majd a vizes törölközőt magam mögött a földre dobva a hálószobába léptem. De erre nem voltam felkészülve...