ÁPR.
1.
2018
A történet kitalált, a valósággal egyezés csak a véletlen műve lehet.
A szívem a torkomban dobogott, mint mindig ilyen alkalmakkor. Megálltam az autóval a behajtón a garázs előtt és leállítottam a motort. Egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat, és egy pillanatra azt éreztem, hogy elájulok. A puncim lüktetett a nedves bugyimban. Összeszorítottam a combjaimat és arra gondoltam, hogy egy kemény fasz mélyed a kiéhezett hüvelyembe, és elönti belsőmet a forróságával. Végül mégiscsak kiszálltam az autóból. Magas sarkú cipőmben végigmentem a kavicson s felléptem a ház tornácára. Kicipzároztam a táskámat és megkerestem a neszesszerem. A tornácot megvilágító lámpa opálos sárgává varázsolta hófehér bőrömet. Kis rúzst tettem fel az ajkaimra.
Az ajtó nyitva volt, mint mindig. Lenyomtam a kilincset és beléptem a lakásba. Megálltam és figyeltem. A TV halk hangja töltötte be a házat. Keresztülmentem a konyhán és megálltam a nappali ajtajában.
Carolyn lehalkította a TV - t és hegyezte a fülét, de sem a húgát Anna-t, sem annak barátnőjét Katie-t nem hallotta. Pár másodpercig figyelt, majd felsóhajtott. Ilyen hosszú csend sohasem jelentett jót. Felállt a kanapéról és a lányok keresésére indult. Péntek este volt és bébiszitterkedésre kényszerült. Ingyen. De remélte hogy nyáron pénzre tudja majd váltani az édesanyja ezirányú tartozását, amikor a barátnőjével a tengerpartra megy.
Amy máris hiányzott neki. A szüleik persze nem tudták, hogy jó egy éve többek mint barátnők, így minden további nélkül el fogják engedni őket. Jó lett volna ha Amy itt van. A fiatalokat leültették volna dvd - t nézni és elvonulhattak volna a szobájába. Carolyn elmosolyodott ahogy elképzelte szőke társnőjét az ágyán. Azután felsóhajtott, emlékezve arra hogy Amy a hétvégén nincs otthon. Az ágyában ma este nem egy szőke lesz, hanem csak az évek óta használt, jól bevált párnája amit a combjai közé vehet.
- Bocs, bébi, a franc se gondolta, hogy eddig tart majd ez a szar. Nem akartalak cserbenhagyni.
A cipőm orrával kopogok a földön, miközben dühösen hallgatom Bence szabadkozását. Ez most komoly? Mindig együtt megyünk a klubba, itt szokott felvenni a Lágymányosinál a parkolóban, erre most tényleg megcsinálja velem, hogy az utolsó percben mondja le... Hiába, az, hogy egy pasi jó az ágyban, nem biztosíték arra, hogy nem egy marha nagy seggfej.
- És szerinted én most mit csináljak? - kérdezem felháborodva, miközben a HÉV-megállóhoz sétálok. A kérdés csupán költői, mert természetesen nagyon jól tudom, mit fogok csinálni: azért is kimegyek a klubba egyedül, hadd bassza a csőrét a gondolat, hogy amíg ő a csajával ül valami halál unalmas céges vacsorán, engem éppen ketten vagy hárman dugnak, esetleg egy lánnyal merülünk bele egymás felfedezésébe.
Fanni a hét minden napján szinte lobogott.
Nagyon várta már a hétvégét.
Szinte minden nap meglovagolta Tamást és alig tudott koncentrálni a munkájára.
Néha még a szalonban is félrehúzódott az irodájában és masztizott egyet.
Ágnes naponta ellenőrizte magát terhességi teszttel.
Megállapította, hogy még dolgozniuk kell a sikerért, de a régi szomorúsága már szertefoszlott.
Szombat kora délelőtt már lent voltak a nyaralóban és készültek a többiek érkezésére.
Józsefék 10 órakor, Gábor és Orsi a 11-órás vonattal érkeztek meg.
Ahogyan beléptek a nyaraló kapuján, mindannyian összeölelkeztek és boldogan csókolgatták egymást.
Orsi és Gábor a szobájuk ágyára ledobták a hátizsákjukat majd a ruháikat és már szaladtak is a medencébe lubickolni.
Több mint két éve javítottam a Cedileket, azóta Klaudiát sem láttam. Ott voltam a férje temetésén, de utána ő is kiutazott Amerikába. Szombat lévén a műhelyben takarítottam, rendezkedtem, mint általában mindig. A mozgásérzékelő jelzésére lettem figyelmes, a kapu felé nézve, Klaudiát ismertem fel.
Szia köszönt, és adott egy puszit.
Viszonoztam a köszönést és a puszit.
Elmondta, hogy soká tartott a hagyaték rendezése és utazgatott egy keveset.
Most hogy hazatért szeretné eladni a batárt, és le kellene szervizelni.
Megbeszéltük hogy hétfőn elhozom és rendbe rakom. Tovább jött, ment a műhelyben, lényegtelen dolgokról beszélt, de látszott rajt, szeretne valamit mondani csak nem, tudja
hogyan fogjon hozzá.
Feltettem neki a keresztkérdést: kívánsz még valamit?
Éppen elkezdődött a vakáció, amikor anyám úgy döntött, hogy mégiscsak kíváncsi rám és meghívott, hogy töltsem nála a nyarat. Persze örültem neki, hogy végre megszabadulhatok a nagyi fojtogató szeretettétől, de azért volt bennem egy kis félsz is: soha nem jártam még olaszba és több mint másfél éve nem találkoztam azzal a nővel, akinek az elcseszet életemet köszönhettem. Szegény apád – hallgathattam nap, mint nap – nem kellett volna azt a bukaresti nőcskét feleségül vennie. Nézd meg mi lett belőle! Egyedül maradtam az én kis unokámmal! A fiam meghalt autóbalesetbe, a mennyem külföldön kurválkodik, és most az én bogaramat is el akarja szakítani tőlem. – Csak pár hét nagymama – nyugtatgattam ilyenkor, de mélyen bennem forrt az indulat. Elegem volt a hülye vénasszonyból, a retkes suliból és az egész kibaszott kis faluból, ahol felnőttem, önmagamból. Abból az Alexből, aki nem olyan, mint a többiek.
Billy letörten ült a konyhaasztal mellett. Újabb este a barátokkal, újabb flörtölés lányokkal és újra kapcsolat nélkül, kielégítetlen maradás. Ez ment már elég régóta. Mindennek tetejébe még az édesanyjával egy házban élt. Nem mintha kifogása lett volna a nő személye ellen. Nyílt és őszinte kapcsolatuk volt. Ráadásul az anyja a korosztályában kifejezetten csinosnak számított, amit Billy legnagyobb bosszúságára a barátai többször ki is jelentettek. De mindezek ellenére úgy vélte, hogy könnyebben találna igazi barátnőre ha saját lakása lenne. Bár a jelenlegi ismerkedési szerencséjével ez még a jövő zenéje volt.
Az anyja lépett a konyhába egy puha, vékony kék fürdőköpenyben. “Talán nincs is alatta más” - gondolta a fiú, majd rögtön megrótta magát ezért.
