MÁJ.
14.
2025
Bakancslista 15. rész
családi, hetero, apa, lánya, szabadban-természetben, CGI/számítógéppel generált
Csütörtök, hajnali fél hat, egy csendes budai mellékutca
A három alak árnyékként mozdult meg a sarkon. Két fiatalabb srác és egy idősebb, kopaszodó férfi. Mindhárman nagydarabok, kigyúrtak voltak. Egyikük baseballütőt tartott a kezében, a másiknak egy rugóskés lapult a zsebében, a harmadik szimplán bízott magában, a testi erejében. Tökéletes célpontnak tűnt a nő. Ötvenes, kezében sporttáskával, a fülében fülhallgatóval, békésen, magányosan sétált, és úgy tűnt, elég gazdag. Azt hitték, könnyű préda lesz.
– Hé, mama! – Szólt rá az egyik, vigyorogva. – Nem kéne egy kis segítség a cipekedéshez?
A nő megállt, kivette a fülest, és lassan feléjük fordult. Arca rezzenéstelen,...
Nem sokkal dél után túl meleg lett a tengerparton, ezért beültünk a dzsipbe és Cofete egyetlen éttermébe mentünk. Az árnyékban talaáltunk is egy asztalt és rögtön mindenki rendelt is magánakegy hideg italt. A két lány, jó női szokás szerint együtt ment a WC-re. Mielőtt visszatértek a rendelt italok már az asztalon voltak. Thomas és én már azt is tudtuk, hogy mit akarunk enni. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után a két nő is visszatért. Mind a ketten rövid strandruhát és szandált viseltek. Heikén egy mókás csúcsos sapka is volt, míg Katharina nyakán pedig egy széles fehér szalag volt látható. A beszélgetés során felmerült az a kérdés, hogy ebéd után a világítótoronyhoz menjünk, vagy vissza a...
Egy nap az unalma odáig fajult, hogy felnéztem chat-re hátha akad valaki értelmes, és számításaim be is jöttek, mert akadt. Egy darabig beszélgettünk, majd áttértünk skype-ra, ahol életem egyik legintenzívebb masztiján estem át. A történetem egy unalmas délután kezdődött nem is olyan régen. Betegség miatt egy ideje már itthon voltam, és már eljutottam arra a pontra, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni. Semmihez nem volt kedvem, de azért csináltam is volna valamit. Így kötöttem ki Chat-en. Régebben sokszor fel szoktam nézni beszélgetni, ha nagyon unatkoztam, de mostanság már csak ritkán.
De azon kevés alkalomkor mikor mostanában fenn voltam feltűnt, hogy egyre több olyan ember akad,...
Visszaértünk a táborba, és figyeltem, ahogy Beth és Bill Billék faházához sétált, míg Wendy Eli-vel az ő faházuk felé tartott. Nem vesztegették az időt. Willow-val láttuk, hova fut ki ez az egész. Jo és Sam velünk akart párba állni, de nem erőltették. Magamhoz húztam Willow-t, és mélyen megcsókoltam. Amikor ajkaink szétváltak, mosolyogtam rá.
– Szeretlek, és azt akarom, hogy jól érezd magad. Később van egy meglepő hírem számodra. Rendben vagy? – kérdeztem.
Willow visszamosolygott.
– Én is szeretlek, jobban, mint ki tudnám fejezni. Szeretnék egy kis mókát Sammel, és tudom, hogy Jo nagyon akar téged. Tedd meg neki, hogy úgy élvezzen, ahogy én, és rázd fel a világát.
Egy újabb...
Azon az apartmanos együttlétünk után, mintha valami kis ablak nyílt volna kettőnk közt, amit aztán hirtelen becsapott a félelem szele. Jött a tél, meg a hideg, a földeken se volt már munka, mindenki bent kuksolt a házban. Így hát nekünk is csak néha jutott egy-egy lopott csók, egy-egy simítás, ölelés a házak árnyékában vagy a sufninál, amikor senki se látott. De ezek az apróságok csak jobban felkorbácsolták bennünk a vágyat. Olyan volt, mint mikor a szomjas embernek adnak egy korty vizet, aztán elzárják előtte a csapot. Napról napra nőtt bennem a sóvárgás és szerintem Enikőben is, mert néha úgy nézett rám, hogy majd megégetett a tekintetével. Próbáltuk titkolni, meg hát eszünk is volt hozzá,...
Nem tudom, mikor kezdtem el megbecsülni a kezdeti ellenszenv után. Nem tudom, mikor változott meg a munkatársi kapcsolatunk. Talán azon a táppénzes napján. Talán azon a napon, mert akkor csókoltam meg először Kittit. Vagy talán már sokkal korábban, amikor először megláttam a kazánház forróságában, a thermopléd alatt, félig öntudatlanul, mégis valahogy makacsul jelenlévőként, majd pucéran, kihívóan. Vagy még korábban, amikor beugrottam mellé a 2 fokos vízbe? Nem tudom, de az igen, hogy azóta minden más lett. És most itt vagyunk, mint férj és feleség.
A szüleim udvarán a téliesített nyárilakot először csak szükségmegoldásnak szántuk. Kitti viccesen „szerelmi búvóhelynek” nevezte, aztán...
A zuhanyfülke plexijét egybefüggő pára lepi el, amit csak két tenyérlenyomat tört meg: Dean kéznyoma. Arra készülök épp, hogy magamévá tegyem, amit próbálok tökéletesen csinálni, ha már ma reggel átadta a domináns szerepet nekem. És mivel ez a ritka pillanatok egyike... igyekszem a nyelvemmel, számmal, és nem utolsó sorban, a farkammal elrepíteni a mennybe.
Míg farkammal, ujjammal vájatát becézgetem, – ami bevallom, nekem is kurva nagy erőfeszítést jelent, annyira élvezem – közben végigcsókolom, harapdálom húsos nyakát, gerince vonalát. Ő szuszogva tűri, de tudom, hamarosan elkezd engem kérlelni, hogy csináljak már vele valamit.
Én ezt nem várom meg, akármennyire is szeretem...
