Legénybúcsú

Zoli vagyok, huszonhat évesen, egy hétre az esküvőmtől. A menyasszonyom huszonnégy éves bombázó, számomra igazi kifutómodell. Darázsderék, vékony test és a hozzá képest kicsit nagyobb, de teljesen természetes, körte formájú mellek. A pinája mindig hibátlan, kopaszra lézerezett, szűk, nedves, kívánni való és kielégítő. Őt a nőt fogom elvenni pár nap múlva. Kicsit féltékeny típus és én sem vagyok az a kóborló fajta. De a haverok és a két bátyám erőszakkal kényszerítettek, hogy legyen legénybúcsúm.
– Fiúk, tényleg nem biztos, hogy ez jó ötlet – kezdtem, amikor megjelentek az ajtóban. – Egy hét múlva esküvőm van. Nekem bőven elég lenne egy sör meg valami nyugis beszélgetés.
– Ugyan már, öcskös! – legyintett az egyik bátyám. – Nem lehet, hogy legénybúcsú nélkül ugorj bele a házaséletbe. Ez olyan, mint egy főpróba az esküvő előtt.
– Gondolj bele – vigyorgott rám szerelmem bátyja. – Majd évek múlva mesélheted, hogy „az én legénybúcsúm egy pizza meg két korsó sör volt”. Na, akkor mindenki rajtad röhög!
– De nekem tényleg elég lenne – védekeztem. – Én már megtaláltam a nőmet, nincs szükségem se éjszakai klubokra, se meglepetésekre.
– Pont ezért kell! – kacsintott rám a bátyám. – Hogy tudd, mit hagysz ott, és miért lesz jó a nyugodt családi élet.
– Egy este, semmi több – toldotta meg a másik haver. – Te döntesz, mennyit iszol, mennyit bírsz. Mi csak a hangulatot hozzuk.
– Ti komolyan azt hiszitek, hogy nekem ez kell? – sóhajtottam. – Már most érzem, hogy nem kéne...
– Ezért lesz jó! – csapott a vállamra a jövendőbeli sógorom. – Ha nem is akarod, akkor is emlékezetes lesz. Gyerünk, öltözz, vár a város!
Elindultunk, hogy alapozzuk az estét, oldjuk a gátlásokat és persze egy kicsit szórakozzunk. A fiúk végig húztak, ugratásokkal próbálták kihozni belőlem a maximumot és persze szóba került az én tökéletesen formás, gyönyörű barátnőm, akibe fülig szerelmes voltam.
– Na, Zoli, mondd csak – kacsintott rám az egyik haver – meddig bírod, kordában tartani a faszod?
– Hát... srácok – nevettem erőtlenül – én már harcképtelen vagyok, semmi nem működik.
– Mi van, nem vagy férfi, ha már ittál egy-két italt? – ugratott a bátyám, miközben vállon veregetett. – Nézd csak, mennyire be vagy lazulva!
– Hát... srácok – nevettem erőtlenül – én már harcképtelen vagyok, semmi nem működik – Hahaha! – kiáltotta a sógorom. – Ez az, Zoli érezd, hogy mennyire „vesztettél”! – majd a többiek is röhögni kezdtek.