3. fejezet: Ryan rábeszéli Carment, hogy folytassák a viszonyukat
Másnap reggel a szobámban vártam és amikor valami zajt hallottam a konyhából, azonnal besétáltam a konyhába. Ott találtam Carment egy csésze kávéval és nagyon morcos arckifejezéssel. Egy ujjatlan fehér-fekete mozaikmintás ruhát viselt, amely éppen csak a térde fölé ért és nyakig be volt gombolva. De bár egyszerünek tűnt rajta, nem tudta elrejteni a csábító formáit.
– Jó reggelt – köszöntem neki, próbálva nem mutatni a jó hangulatomat.
– Ryan, beszélnünk kell – mondta Carmen szinte alig hallhatóan.
Úgy döntöttem, hogy proaktív vagyok és így válaszoltam: "Ismerem a helyzetet Mrs. G. Alig aludtam egész éjjel....
Aztán úgy döntöttek, hogy a bulihoz szükséges üzemanyagot is magukhoz veszik, és felvettek egy-egy rövidnadrágot és egy pólót, hogy a büfébe menjenek. A partyruháik valószínűleg közfelháborodást okoztak volna. Neil és Dave ugyanabban a kollégiumi komplexumban lakott, mint a lányok, és ők is magukhoz vettek egy kis vacsorát a tervezett kúróparti előtt.
– Hé! Nézzétek csak! A két kedvenc csődöröm! Szia Curt, szia, Neil! Gyertek, csatlakozzatok hozzánk, és elmeséljük az összes újdonságot! – Lelkendezett Cassie, mikor felfedezte őket.
– Sziasztok Cassie, Selina! – Mindkét srác letette a tálcáját, és áthajoltak az asztal fölött, hogy egy-egy puszit nyomjanak a lányok arcára. – Mi a...
Ötödik fejezet
Tess a mellein összekulcsolt karokkal állva, egy apró mosollyal az arcán figyelte Kara vesszőzését, amely arckifejezése gyorsan eltűnt, amikor a másik két nő feléje nézett. Orrával Barbara kezében lévő ostorra mutatott, és azt mondta:
"Azt hiszem, most rajtam a sor. Szóval mit akarsz velem? A fenekem puccsítása, mint ahogy Kara esetében volt, nálam nem fog működni, ha a puncimat akarod ütni. "
"Miért nem javasolsz akkor valamit? " – mondta Barbara és a tenyerébe csapkodta az ostort. Tess körülnézett a szobában, ötletet keresve. Keresett olyan pozíciót és helyet, amely segít egyensúlyt és koncentrációt is biztosítani neki, miközben a punciját verik az ostorral, de...
Willow csípője lassan lecsendesedett a kezemnek feszülve, és kihúztam a kezem az átázott puncijából, hogy ajkaim visszataláljanak az övéhez, szerelmesen és gyengéden csókolva őt. Mohón falta a nyelvemet, ahogy visszacsókolt, és percekig elmerültünk a csókban, átadva magunkat egymás iránti érzéseinknek, miközben lassan visszatért a valóságba. Amikor ajkaink szétváltak, a szemembe nézett, és szerelmes tekintete elállította a lélegzetemet.
– Szeretlek, River – suttogta.
Megcsókoltam az ajkait.
– Én is szeretlek, Willow – feleltem.
Újra megcsókoltuk egymást, szánkkal fejezve ki, amit a szívünk éppen feltárt, majd nem sokkal később Willow a cuki kis fenekét visszacsúsztatta a...
1975-be repülünk vissza az időben. Akkor én húsz éves voltam és a helyi cukorgyárban villanyszerelő. Kellett a pénz, így két hold cukorrépát vállaltam kapálásra. Hajnalban és munka után jártam ki, a forróságot kerülendő, de a hétvégét szinte végig kint töltöttem. A föld végére apukám összeeszkábált egy bódét, ami apró, de kényelmes menedék volt a semmi közepén, a földterületem szélén, belelógva a mások területébe, valahol a cukorrépás föld és az égbolt határában. Apukám használt deszkákból, talán régi pajtaelemekből, gyári, valószínűleg leselejtezett palettákból építette, éppen abból, ami akadálytalanul kéznél volt. A falak kissé egyenetlenek voltak, a réseken át beszűrődött a napsugár, de...
Én egy 58 éves földműves vagyok, amióta az eszemet tudom, mindig is a földdel dolgoztam. Nem vágytam sose nagy dolgokra, csak hogy legyen az asztalon mit enni, meg legyen fedél a fejünk fölött. A feleségem, Rita, 56 éves. Három éve történt vele a nagy baj, mikor egy csúnya baleset miatt a bal lábát térdben amputálták. Azóta tolószékben van többnyire, de van neki mankója is, meg egy műlába, amivel néha próbálkozik járni. Rokkantnyugdíjas lett szegény, de nem adta fel, viseli a sorsát, ahogy tudja.
A szomszédaink meg jó barátaink is egyben, Sándor meg Enikő. Sándor kicsivel idősebb nálam, szintén földműves, egész életében kapálta meg szántotta a földet. Enikő 61 éves, mostanra...
Az ominózus egynemű szeretkezésünk után a hajnali fény már beleselkedett a függönyök résein, mikor Erzsivel még mindig összefonódva feküdtünk – bőrünk a másikéval érintkezett, izzadt, sós, elképesztően valóságos érzés volt. Erzsi ujjai lassan játszadoztak a hajszálaimmal, mikor megszólalt:
– Ami itt történt... a négy fal között marad... Ugye? Még férjeinknek se beszéljünk róla! – Felemeltem a fejemet, bólintottam és mélyen Erzsi szemébe néztem. Tudtam, hogy ez nem csak egy szexuális kaland volt – valami megváltozott bennem, de várt otthon a való világ.
– Senkinek! Még a férjeinknek sem! – Bólintottam komolyan, még mindig Erzsi szemébe nézve.
Olyan eltökélt volt mindkettőnk...
Teca az ominózus este után szerencsére csak annyira nyomult mint előtte.
– Csabibaba, ha ismét szeretnéd... tudod... én itt vagyok tudod hol találsz.
Nem zártam ki annak a lehetőségét, hogy egyszer még, vagy többször is akár összefeküdjünk, de egyenlőre mintha otthon rendeződni látszana a viszonyunk Biankával. Első pár alkalommal ott volt bennem a tövis, de az idő azt mondják mindent begyógyít míg azt a sebet fel nem szakitják.
Az irodába két gyakornok érkezett Noel félig cigány származású, de értelmes és nagy tudást szerzett az egyetemen. A másik Cintia aki 22 évesen tininek tűnő vasággyal együtt 50 kg, de 170 cm-es lány. Kissé görnyedten járt, hogy a nemlétező melle ne...