DEC.
23.
2024
Van úgy az életben, amikor megéri zsákutcába kanyarodni, tövig nyomni a gázpedált a sötét éjszakában, és nekiszáguldani a falnak. A zsákutcába, amit már jó előre táblák jeleznek,
mégis ott fénylik valami a legvégén, ami olyan lendülettel hív magához mielőtt még el sem fordítottad a kormányt, hogy nem is akarsz, nem is tudnál neki ellenállni, és amint bekanyarodsz, magába szippant. Hogy az én esetemben mi volt ez a valami? Még ha bizonyos...
Klárinak.
Kicsi volt, éppen csak vállamig ért, pedig én se vagyok egy kosaras termet. Teste formás, keble telt. Sohase hordott melltartót, így még ruhán keresztül is mindig örömet szerzett hullámzó mellei látványa. Vállig érő haja és szeme fekete, bőre viszont szinte teljesen fehér volt. Szemöldöke nem volt túl vastag, de orrnyergénél a szálak szanaszét álltak. Orra egyenes volt és nagyobb, mint amit arca mérete indokolt volna, ettől egy...
Esteledett. Angyal készülődött. Szokásos módon átgondolta a teendőit, mielőtt új szolgálati helyére indult, de a szokottal ellentétben, most erősen izgult. Hiába őrzött már sok csacsogó-totyogó, folyton potyogó apróságot, azért az mégis merőben más feladat volt, mint a mostani.
Egészen más csetlő-botló gyermekek hóna alá nyúlni, elkapni, vagy más irányba terelni a magukra rántott vázát, virágcserepet, forró levest, mint egy 30 év körüli...
"Csak egy dézsa forró víz, és ugyanolyan leszek mint előtte, csak lesz egy újabb mocskos emlékem ", valahogy így mondta az isteni C. C. (vagy az isteni B. B.? ) a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ban. Most rám férne az a dézsa forró víz.
Lassan mozdultam, felvettem a köntösöm. A melltartómat hagytam a padlóra esni. Nem érdekelt. Azóta nem éreztem magam ilyen nirvánásan, hogy rajtakaptam Lórit Ildivel, pont itt, ebben az ágyban. Előkapartam...
Béla
Merengésemből Anna hangja térített vissza a valóságba.
– Meg tudsz nekem bocsájtani?
– Persze, gyere, had öleljelek meg. – Tártam szét a karjaimat, álló fasszal.
– Én bízom benned! Nagylány vagy már, azt csinálsz, amit akarsz. Szeretlek, és megtennék érted bármit! Érted? – Folytattam, mélyen a szemébe nézve.
Közben meg kattogott az agyam a hallottakon, és különös izgalommal töltött el, milyen lenne, ha meglesném, amint Andris meghágja a nejemet. Megcsókoltam Annát, és a gyengéd odaadást éreztem rajta.
– Drágám, magamban akarlak érezni! – Markolta meg meredező férfiasságomat.
– Tégy magadévá! Azt szeretném, hogy mutasd meg nekem, mennyire...
Huszadik érettségi találkozómra készülök felfokozott izgalommal a mostani nevén Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskolába. Ez lesz az első, mert az előző háromra más elfoglaltság miatt nem tudtam menni. Kapcsolatot sem tartottam senkivel, mert a csak lányokból álló osztályunkban az elitkék között kiríttam a sorból, mivel én egy paraszt családból valóban a tudásom alapján kerültem felvételre a megyés püspökünk ajánlásával, ami szintén rossz indítás volt, csókosnak tartott mind diák, mind tanár. Nekem jó menekülés volt a 0-24 órás tanulás. Én valósan voltam kitűnő tanuló négy éven át, szín ötös, elnöki dicséretes érettségivel. Jogra mentem, ahogy...
Még mindig valahol a döbbent és a megkövült közötti állapotban vagyok.
– Kérlek! – szól újra, kissé kétségbeesetten.
Ez az elkeseredettség az egyetlen ok, amiért követem őt. Lassan felkapaszkodok a kis dombra, ő pedig megvárja, míg utolérem. Hosszú, mély pillantást vet rám. Aztán továbbmegyünk, ő pedig beszélni kezd.
– Tudom, milyen vagyok. Pimasz, kíváncsi, tudálékos, parancsolgató, nyers, csípős, ironikus, szarkasztikus. Igen, tudom, hogy mindenki mit gondol rólam. Én ilyen vagyok.
Tart egy kis szünetet, mert különösen mélyre süllyed a hóba, és küzdenie kell, hogy kiszabadítsa magát.
– Igen, néha egy picsa vagyok! Mindig kifejtem a véleményemet. És imádom, ha a...
Pénteken teljesen kifosztva tértem haza a boltból, de sugároztam az örömtől. Az új szerzeményem – ami felemésztette a megtakarításaimat – egy legújabb generációs, 5 millió pixeles digitális fényképezőgép volt. Rázkódás-kiegyenlítés és egy jó nagy kapacitású memóriakártya. Azonnal felmentem a szobámba és kipakoltam mindent.
Azt hiszem, először elmagyarázom neked, hogy ki vagyok. Tehát:
A nevem Klaus, 18 éves vagyok, és hamarosan befejezem az autószerelői szakmai gyakorlatomat. Hárman lakunk egy kis sorházban.
A másik két személy: az elvált édesanyám Monika 42 éves, és a húgom Petra, aki most töltötte be a tizenkilencedik. Életévét.
Apám elhagyta anyámat, amikor még csak...
Egy csodásnak hitt házasságban éltem életem első szerelmével, 18 éves koromtól. Cecíliát az érettségire készülve pillantottam meg a strandon. Vörös, hosszú haj, vékony testalkat jellemezte, vékony volt rajta minden. Pici mellei, lapos popsija, az akkori női ideálom megtestesítője volt. Éppen naptejezte magát, de a hátát nem érte el.
– Szia! Segítsek? – Léptem oda hozzá. Végig mért. Nem egy kigyúrt állat voltam, de izmos voltam, és kezdett az arcomon, testemen pihésedni a szőrzetem.
– Szia. Köszi, ha megteszed. – Nyújtotta a flakont.
– Örömmel! – Mondtam, és már kentem is a hátát.
Voltak pattanásai, de ennyi idős korban kinek nem? Jól sikerült a kenegetés, mert a nap...
Hanna nézte a vékony, szinte kislányos alkatú lányt, aki előtte állt Erzsó pici konyhájában.
– Pakolj össze, velem jöhetsz a villába, ha van hozzá kedved.
A lány Erzsóra nézett, aki bólintott.
– Ott biztonságban leszel – nyugtatta meg.
Már a villa előtt álltak, amikor Sára ámulva nézett fel a hatalmas ablakokra.
– Itten fogok lakni?
Hanna megszorította a kezét és megcirógatta az arcát is.
– Igen, kicsi lányka, itt fogunk lakni.
Bevezette Sárát az egyik emeleti szobába, ahol minden fehér volt.
– Ez lesz a szobád. Pakolj le, majd gyere a szalonba, és meséld el nekem, hogyan kerültél Sternékhez.
...
