OKT.
1.
2025
Impulzus 1. rész
hetero, megcsalás, szabadban-természetben, verseny/(társas-)játék, CGI/számítógéppel generált, fordítás
Szilárd vagyok, negyvennégy éves. Korán kezdtem az életet, hamarabb, mint kellett volna. Tizenhárom sem voltam, amikor egy roma lány elkapott és bevitt a jóba. Attól a pillanattól fogva az ő tanítása fontosabb volt, mint bármelyik tanáré az iskolában. Ő mutatta meg, hogy az életnek van egy csodás oldala. Az orál féle szopatás, nyalás. A szeretkezést a Káma szutra szerinti sorrendben megtanulni, élvezni és másokat is tanítani rá. Ez egyenes arányba mutatott, hogy 8. – ban szánalomból mentem át. Az nem arról szólt, hogy számoljuk ki, mikor találkozik két vonat a sínen. Mert ott volt a példa. Az egyik száguld száz kilométer per órával, a másik hetvennel jön szembe tíz kilométerről, mögöttük...
1963. november.
Nem hallottam Emmáról, mióta Floridába költözött. Azt hittem, el van foglalva az új életével. Két héttel azután, hogy Emma Floridába indult, egy szerda este elmentem a Charly's-hoz. Míg a bárban ültem, láttam, hogy Bev May-el, a szőke, érett pincérnővel beszélget. Amikor meglátott, elmosolyodott, és melegen üdvözölt:
– Szia Billy, örülök, hogy látlak. Ülj mellém. Ő a barátom, May. – És bemutatott a szőke pincérnőnek.
Bev kék szoknyában és fekete, hosszú ujjú blúzban volt, csillogó mosoly, szürkés-szőke haj és nagy kék szemek. Ahogy kortyolgattam a gin-tonikot rájöttem, hogy Bev-vel könnyű beszélgetni. Mellettem ült az izmos fiatalember, akit néhány napja láttam....
Huszonöt vagyok, Brigi, informatikus papíron, de valójában egy számítástechnikai boltban ülök egész nap, ahol egyszerre vagyok eladó, kisebb programozó meg gépjavító. A bolt eladó terében én tartom a frontot, hátul meg még hatan dolgoztak, két lány, négy srác, ők javítottak, programoztak, szaladgáltak ki cégekhez, lakásokhoz, ahova hívták őket.
Az utóbbi időben viszont minden kezdett leülni. Alig volt forgalom, a bevétel csökkent, a főnök meg úgy csinált, mintha minden rendben lenne. Mi pedig ellébecoltunk, egyik nap olyan volt, mint a másik, és már senkiben nem volt semmi lendület.
Na, ekkor toppant be ő. Vagyis hát ő, a nő. Harmincas lehetett, kemény tekintet, szigorú kisugárzás....
Negyven éves voltam akkor. A két fiam már gimnazista volt, a nagyobbik tizenhat, a kisebbik tizennégy éves. Látszólag minden rendben volt, de a világ megbolondult körülöttünk. Belépett a háztartásokba az internet. Először a lassú, betárcsázós, 33, 6 kbit/s-os, aztán az akkoriban hihetetlennek számító 56 kbit/s sebességgel. Egy egész univerzum nyílt meg előttünk, chat-szobák, társkeresők, sőt szexpartner-keresők. A férjem gyorsan rákattant. Az asztali gép halkan zümmögött a dolgozószobában, a modem sípolása jelezte, hogy megint foglalt a telefonvonal. Tudtam, hogy éjszakába nyúlóan ül a képernyő előtt, de sokáig nem sejtettem, hogy pontosan mit keres ott. Aztán egy este, – vagy is inkább...
63 éves vagyok, mindenki csak Erzsóknak szólít. Pár hete múlt egy éve, hogy özvegyen maradtam. A férjem 72 volt, amikor örökre itt hagyott. Ez az elmúlt év számomra a fájdalom, a búcsú és a lezárás éve volt. A szállítmányozó cégét nem én vittem tovább, hanem a keresztfiúnk, aki addig is társként csinálta, és akinek átengedtem az irányítást, 70-30%-os arányban az ő javára, az eddigi 50-50% helyett. A nyereséget is ilyen arányban osztottuk el. Egy feltételt azonban kikötöttem, hogy továbbra is én könyvelek. Majdnem teljesen fehéren könyveltem, ahogy eddig is, hiszen könyvelő vállalkozó, könyvvizsgáló és adószakértő voltam hosszú évekig, bár ma már csak néhány régi kuncsaftnak dolgozom....
Egy apró faluban születtem, a szüleim legnagyobb örömére. Már-már lemondtak róla, hogy gyermekük legyen, amikor váratlanul – későn, de annál nagyobb boldogságukra – megérkeztem. Számukra ajándék voltam, és ha olykor nehéznek is tűntek az első lépések, mindig tudatosították bennem, hogy nem véletlenül jöttem a világra.
A nevem, Szimonetta, különös csengésű volt. Gyerekként idegennek éreztem, mintha túl nagy lenne rám, de idővel rájöttem: épp a különlegessége ad erőt, hogy kitűnjek. A „Szimi” becenév mögött ott lüktetett az igazi nevem ritmusa, amelyet egyre inkább a sajátomnak éreztem.
Tanulmányaim nem hoztak nagy hírnevet, de kitartásra neveltek. Bolti eladónak készültem, mert a falu...
Lorena anyaszült meztelenül, sóhajtozva-nyögdécselve fel-le ugrált Kornél nevű, szintén ruhátlan szexbarátja farkán, a sötétbarna bőrkanapén, miközben a tágas ablakon beszűrődő, éjszakai városi fények adták az egyetlen fényforrást. Bal lábát a talajon tartva, bal kezével hátranyúlva, a férfi térdére támaszkodva gyorsított a tempón. Hamar orgazmusig lovagolta magát. Mialatt belülről átjárta a gyönyör, szeretője keze összevissza járt a felső testén. Fokozatosan lassított a tempón, viszont egyre hangosabban zihált.
– Most már biztos jobban fog menni az alvás – jegyezte meg Kornél, miután Ő is elélvezett.
– Igen, remélem – felelte partneréhez bújva Lorena, aki a hétköznap ellenére késő...
