Idegenvezetők egymás közt 1. rész

Buszsofőrt kerestek Norvégiába és a Covid után nem volt kedvem kamiont vezetni, és állandóan utazni kéthetente haza meg vissza, ezért elvállaltam. Szeretem ezt a munkát, és sokat vagyok turistákkal, és jellemzően fiatal lányokkal, akik európa minden tájáról érkeznek, tanulni, dolgozni ide, és eléggé kedvelt a fiatal egyetemisták közt az idegenvezetés. Ez általában úgy néz ki, hogy Én érkezem a busszal, felvenni a turistákat a kikötőben, esetleg reptéren, indulás előtt háromnegyed órával a helyszínen vagyok, és előtte találkozom az idegenvezetőmmel, átbeszéljük hova kell menni, hol fogunk megállni, telefonszámot cserélünk stb. Majd jönnek az utasok és indulunk.
Ezen a szép májusvégi reggelen, miután megérkeztem a kikötőbe, Éva üdvözölt, mindig elakadt a lélegzetem, amikor ránéztem, de sajnos 15 évvel fiatalabb, mint én és nem igazán éreztem valaha is, hogy esélyem lenne nála. Szép fehér arcbőre, magas homloka, hibátlan fogsora, kék szeme és hullámos haja, minden rezdülése csakúgy itta a szikrázó napsütést. Magas kissé teltkarcsú alakja, körte alakú közepes méretű mellekkel, picit nagy fenékkel mindig kívánatos benyomást keltett. Sportosan, túrázáshoz volt öltözve, és nagyon örült, hogy kirándulni megyünk a Fjordok és Hegyek közé, több napra. Szerettem Évával dolgozni, igazából a feleségemre emlékeztet, és jól kijövök vele, meg örülök, ha boldognak látom. Érkeztek a turisták és velük is volt egy kisérő, magas vékony amerikai fiú, sötétbarna csillogó szemekkel, fekete hajjal. Ő is túrázáshoz volt öltözve, csak picit lazábban, farmert, és vitorlázó kabátot viselt. Bemutatkozott Frederick volt a neve, szólt, hogy Ő is jön, elkiséri az utasokat, a hajó alkalmazásában áll.
Vele kiegészülve ujraátbeszéltük az utvonaltervet, és azt vettem észre, hogy Éva elég közel áll, szinte átöleli közben, és mikor beszívja a srác illatát még a szemét is becsukja és az arca élvezettől ragyog. Picitt meglepett a dolog, de örültem, hogy ennyire jó az összhang köztük.
A kirándulás jól telt, többnyire nyugdíjas amerikaival volt tele a busz, jókat beszélgettünk. Ebédkor Frederick szembe ült le velem, külön asztalunk volt, hogy amíg eszünk legalább ne kelljen a turistákkal beszélgetnünk, és szóba elegyedtem vele.