Tudatosan felépítve 2. rész

Gyula szinte láthatatlan kézzel irányította az életünket. Észrevétlenül, de minden úgy alakult, ahogy neki és nekem a legjobb volt. Gyurival összeköltöztem az emeleti szobába, hogy kifelé mindenki számára természetes legyen a kapcsolatunk. Ő pedig kapott egy, az alagsorban kialakított, külön bejáratú irodát, a kis „kuckóját”, ahol a számítógépei éjjel-nappal zümmögtek. Az én szobámból a szülői házban fodrászüzlet lett, leválasztva anyáéktól, és a környék asszonyai, lányai lassan mind hozzám jártak. Kívülről nézve rendezett, tisztes életet éltünk. Belül azonban én voltam az, aki összetartotta a házat, mostam, takarítottam, főztem, és Ilonka néni betegeskedései miatt lassan az ő terhei is rám nehezedtek.
Gyuri a napjait a gépek bűvkörében élte. Hajnalban kezdte, és sokszor éjfélig az alagsorban kuksolt. Hetente egyszer, talán kétszer került csak közel hozzám, akkor is inkább kényszerből, mint szenvedélyből. Olyankor az ágyhoz lépett, szinte szótlanul. A monitor fényétől még hunyorgott karikás, begyulladt szeme, a mozdulatai gyorsak, gépiesek voltak. Feküdtem előtte, vártam, hogy talán most más lesz, talán most megérint úgy, ahogy egy nőnek szüksége van rá, ahogy az apja teszi velem. De nem. Kapkodva, sietve ért hozzám. Az érintése hideg volt, kemény, durva, a csókja futólagos. Pinámban hamar felizzott a teste, ahogy gyömöszölte belém inkább puha, mint félkemény farkát, majd néhány perc alatt ki is égett a láng. Nekem alig maradt időm megérezni a vágy szikráját, ő pedig már le is fordult rólam, és horkolva aludt. Ott maradtam az ágyon, alig felhevülten, kielégületlenül. A testem tudta, hogy többre képes, a lelkem pedig tudta, hogy többre vágyik, amit majd e pipogya alak helyett a nála húsz évvel idősebb apja ad meg nekem. Talán már másnap.
Másnap este Gyula kivitt a lovardába, hogy lovagolhassak a napi munka után. Még Ilonka néni is mondta, hogy jót tesz a hátamnak, pedig ő utálta a lovardát, a lovakat. Gyula már a kocsiba simogatta a combomat, a combjaim közét, ami már több izgalmat adott, mint a Gyurival töltött pár perc előző este. Már a kocsiban éreztem, hogy nem a lovaglás lesz az este célja. Illetve igen, de egy másfajta lovaglás. Gyula keze a combomon pihent, ujjai lassan, magabiztosan csúsztak feljebb, és minden érintése sokkal mélyebben hatott rám, mint a Gyurival eltöltött percek előző este.