Kamaszkori emlékek 1. rész - Tükörtörténet

Egyedülálló anyaként nevelem a fiam, és ez a mi történetünk.

Azt hiszem azután kezdődött, miután elváltam a férjemtől. Akkor még csak 12 volt. A válás után egy panelbe költöztünk és kettesben éltünk. Magamról annyit hogy egy csinos, vékony, a közepesnél nagyobb mellekkel rendelkező egyedülálló nő vagyok, aki szereti, a szexet ám pont ebből hiányt szenved. Sajnos egyedülálló, 1 gyermekes, családanyaként nehéz az élet, főleg ha párkeresésről van szó, de még akkor is, ha csak szexpartnert keres magának az ember.

Aztán egyszer egy beszélgetéskor jött az ötlet. Barátnőmmel iszogattunk a kedvenc szórakozó helyünkön. Pasizni mentünk oda, de nem keltettük fel a férfiak figyelmét, így magunkban ülve beszélgettünk. Talán a 3. rövidünkön voltunk túl, mikor szóba került a szex. Kifakadtam neki, hogy mióta elváltam nem volt semmi, csak a maszti. Erre megszólalt, kicsit talán felháborodva. – Mit panaszkodsz, neked könnyű! – kérdőn néztem rá, mire folytatta. – Neked ott a fiad! – Mégis mire gondolsz? – kérdeztem tátott szájjal. Nyílván sokat ittunk, ebben biztos voltam, de hogy ennyire. – Jól hallottad. Ha nekem lenne fiam, már rég nem volnának ilyen gondjaim. – Még csak 13 éves! – feleltem neki. – Még csak! – nevetett. – Azok a srácoknak már rég keményen áll a farkuk. Ha a helyedben lennék... – Na, jó ezt inkább hagyjuk. – Zártam le a témát. Ám a gondolatot elültette a fejembe akkor is.

Szerencsés voltam. A fiam nem volt se csúnya, se dagi, egy normális fiú volt, akire egyre többször néztem úgy mint férfire. A lepedői pedig rengeteg bizonyítékot adtak, hogy valóban kész a szexre. Tény hogy kicsit korán érő típus volt, de Én is kivettem a részem belőle. Esténként zuhanyzás után mindig csak egy vékony hálóinget viseltem és a köntöst. Fél szemmel mindig figyeltem, hogy figyel e. Tudtam, hiszen azért viseltem, hogy este a fürdőszóba fénye átvilágít és láthatja a fenekem sőt még a  puncim körvonalát is.

1 évig játszottunk így, de nem tudtam soha eldönteni, hogy valójában tetszek e neki vagy sem. Akkor még persze nem tudtam, hogy a foltos lepedők miattam voltak azok.   Aztán az élet egy este ölembe dobta a lehetőséget, illetve a bizonyítékot. Akkor, is mint mindig készültem zuhanyozni.