Érett özvegyek 2. rész

1963. november.
Nem hallottam Emmáról, mióta Floridába költözött. Azt hittem, el van foglalva az új életével. Két héttel azután, hogy Emma Floridába indult, egy szerda este elmentem a Charly's-hoz. Míg a bárban ültem, láttam, hogy Bev May-el, a szőke, érett pincérnővel beszélget. Amikor meglátott, elmosolyodott, és melegen üdvözölt:
– Szia Billy, örülök, hogy látlak. Ülj mellém. Ő a barátom, May. – És bemutatott a szőke pincérnőnek.
Bev kék szoknyában és fekete, hosszú ujjú blúzban volt, csillogó mosoly, szürkés-szőke haj és nagy kék szemek. Ahogy kortyolgattam a gin-tonikot rájöttem, hogy Bev-vel könnyű beszélgetni. Mellettem ült az izmos fiatalember, akit néhány napja láttam. Bev Nick-ként mutatta be nekem. Néhány perccel később May hozott egy sört, és mosolyogva köszönt neki.
Bev elmosolyodott:
– Haza kell mennem. Kísérj haza! Néhány háztömbnyire lakom innen.
Amikor hazafelé sétáltunk, rájöttem, hogy Bev valamivel alacsonyabb, mint Emma. Hozzá hasonlóan neki is szép alakja volt, nagy keblű, kicsi derekú, kiszélesedő csípővel és elvékonyodó lábakkal. Ugyanilyen fontos, hogy úgy tűnt, Bev érdeklődik irántam.
– Vasárnap beszéltem Emmával – kezdte.
– Jól van?
– Igen, jól van. Még mindig próbálja rendezni a dolgokat. Egy év szabadságot kért az itteni munkahelyétől. Megadták neki mert özvegy és találtak egy embert a helyére – és halkan folytatta:
– Biztos vagyok benne, hogy Emma rendezi az életét. Az élet nem áll meg.
Hamarosan elértük Bev otthonát egy csendes utcában. Nagyobb volt, mint Emmáé. Kinyitotta a bejárati ajtót, és bementünk:
– Kérsz egy csésze kávét és egy szelet csokitortát? – kérdezte.
– Persze, ha nem zavarok.
– Örülök neked – és ment.
Amíg a konyhában volt, láttam néhány közelmúltbeli fényképet Emmával, a fiatal korukból amelyeken Bev élénk szőkének tűnt. Egy másik fotón láttam egy színes fotót Chris-ről és Bev-ről egy uszodában. Nagydarab ember volt. Bev nagyon jól mutatott az egyrészes fürdőruhájában.
Miután Bev egy tálca kávét és süteményt tett a kis asztalra, így szólt:
– Most már tudod, hogyan néztem ki húsz évvel ezelőtt.
Még mindig a fényképeket néztem: – Bev, most szebb vagy.
Szeretettel megölelt.
Leültünk a kanapéra, a kávénkkal és a süteményünkkel.
– Köszönöm a tortát. Nagyon finom. – Mosolygott.