Fémek és fények, avagy a targoncával a végtelenbe

Egy apró faluban születtem, a szüleim legnagyobb örömére. Már-már lemondtak róla, hogy gyermekük legyen, amikor váratlanul – későn, de annál nagyobb boldogságukra – megérkeztem. Számukra ajándék voltam, és ha olykor nehéznek is tűntek az első lépések, mindig tudatosították bennem, hogy nem véletlenül jöttem a világra.
A nevem, Szimonetta, különös csengésű volt. Gyerekként idegennek éreztem, mintha túl nagy lenne rám, de idővel rájöttem: épp a különlegessége ad erőt, hogy kitűnjek. A „Szimi” becenév mögött ott lüktetett az igazi nevem ritmusa, amelyet egyre inkább a sajátomnak éreztem.
Tanulmányaim nem hoztak nagy hírnevet, de kitartásra neveltek. Bolti eladónak készültem, mert a falu világa ezt kínálta, és én megtanultam értékelni a mindennapok egyszerű szépségét. A kortársaim közt voltak, akik kíváncsi szemmel figyeltek, de sokkal fontosabbnak tartottam, hogy magamra találjak. A falusi élet poros utcái és nyitott kapui, a kocsma vagy a templom előtti beszélgetések adtak gyökeret, ám egyre erősebben éreztem: tágasabb világ vár rám.
Amikor a nagyvárosba kerültem, felszabadulásnak éreztem. Annyi ember, annyi arc, és senki sem ismerte a nevemet – így tiszta lappal indulhattam. A munkásszállás, majd az első albérlet nem jelentett akadályt, inkább új kezdetet. A gyár monoton világa megtanított a kitartásra, a targoncás képzés pedig lehetőséget hozott. Olyan utat, amely különb volt annál, mint amit addig láttam.
A sikeres vizsga után, egy óriási raktárban találtam magamat. A targonca lett a társam, a gép, amelynek kormányánál saját erőmet és elszántságomat érezhettem. A monotonitás mögött ott volt a szabadság: saját tempómban dolgoztam, a fülesemből szóló zene lett a társaságom, és a gondolataim szabadon szárnyalhattak.
A munkatársaim között sokféle ember volt: idősebb férfiak, akik tapasztalatukkal segítettek, fiatalabb logisztikusok, akik új színt hoztak az életembe, és egy különös, alternatív stílusú kolléganő, Vivi. Tele volt gyűrűkkel, láncokkal, karkötőkkel, mintha minden mozdulatában megszólalt volna a fémek zenéje. Kezdetben idegennek tűnt, de mosolyában volt valami játékos pajkosság, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
A csapatépítő tréningek eleinte értelmetlennek látszottak, mégis ott történt valami, ami megváltoztatta a kapcsolatunkat Vivivel.