SZEPT.
8.
2021
Kedves Látogatóink!
Újra visszatért a telefonról történő VIP-váltás lehetősége!
Az elmúlt hónapokban csak bankkártyás fizetéssel lehetett VIP-tagságit váltani, de most ismét tudunk bankkártyával nem rendelkező látogatóinknak is lehetőséget adni a VIP-tartalmak élvezetére. :)
Mivel az emeltdíjas SMS kivezetésére már tavasszal úgy döntöttünk, hogy a bankkártyás csomagokat akcióssá tesszük, így a bankkártyás csomagokkal továbbra is sokkal jobban jársz, sok ingyen hónappal több VIP tagságit tudtok váltani ugyanannyi pénzért.
Emellett a VIP-vásárlás menetén is egyszerűsítettünk (bankkártyás és hanghívásos fizetés esetén is), hogy a már regisztrált és belépett látogatóinknak ne kelljen feleslegesen VIP-kódokkal foglalkozniuk, hanem ez esetben a VIP-tagságit automatikusan a regisztrációjukra írjuk jóvá.
Valamint még egy apróbb fejlesztés is elkészült, mostantól a címkéket is ugyanúgy be lehet rakni a kedvencek közé, ahogy eddig a történeteket, képregényeket, írókat lehetett.
Reméljük a fenti fejlesztéseket örömmel fogadjátok, és ígérjük, hogy rövidesen újabb fejlesztéssel jelentkezünk, hogy továbbra is a Törté-Net immáron 20 éves történelmének megfelelő színvonalat tudjunk biztosítani a számotokra! :)
Üdvözlettel:
Törté-Net Szerkesztőség
Mikayla bajban volt, ebben igaza volt a feleségemnek. A probléma az volt, hogy én azt a fajta bajt, amit Mikayla okozott, mámorítónak találtam. A gép birtoklása azt jelentette, hogy volt egy biztonsági hálóm. Még ha a feleségem rajtakapna is az ágyban, amint bemocskolom a dögös, fiatal szőkét, akkor is képes lennék helyrehozni a dolgot. Vissza tudnék menni az időben, és gondoskodni arról, hogy ez soha ne történjen meg.
Ismerni a gép erejét veszélyes volt. Arra késztetett, hogy még tovább feszegessem a határokat. Egy normális nős férfi, aki egy dögös, fiatal lánnyal kefél, mindent megtenne, hogy titokban tartsa. Én e helyett azon tűnődtem, milyen forró lenne, ha lebuknék. A tudat, hogy...
Hiába tudtam, hogy már csak pár perc van a kicsengetésig, hogy mennyi minden múlhat ezen a dolgozaton, képtelen voltam figyelni. Minden gondolatom azon az ajándékon járt, amit aputól kaptam reggel, és megígérte, hogy délután kipróbáljuk. Tucatnyi helyzetben képzeltem el magunkat, még jó hogy a mai a legrövidebb napom a héten.
BBrrrrggggggg
Az osztály morajlásán átütő csengőszó térített magamhoz. Özönlöttek felém a diákok, és sorjában tették elém a dolgozataikat. Reméltem, hogy nem tűnik fel számukra a zavart tekintetem, és megkönnyebbülésem. Ha még 10 percig itt kell ülnöm vagy a hajamat tépem, vagy magamhoz nyúlok. A combjaim olyan csatakosak, hogy egy kis mozdulatnál is érzem...
1 év telt ez azóta, hogy az én kis szorgos kisdiákom először belém dugta a kis szűz farkincáját. Azóta minden nap többször is örömködünk egymásnak, és én azóta is imádom a fáradhatatlan lendületét, erejét és kitartását, mivel nap, mint nap kielégít. Ráadásul itt a téli szünet a karácsony és az év vége. Lázasan készülünk az évvégére. Mindenkinek van terve arra, hogy a szilvesztert és az éjfélt hol fogja eltölteni. A lányom az egyik barátnőjénél, én meg a fiam farkán, amint már sokadikra pumpál tele azzal a finom fehér nedűjével! Már alig vártam, ez volt a terv, de az élet mást hozott, valami olyat, amit még a legvadabb álmaimban sem képzeltem. Most ezt mesélem el.
Karácsony előtt pár...
Jó egy hónap telt el a hegyi hármas óta, mikor Zoé üzent az anyjával, hogy beszélni szeretne velem.
- Biztosan szeretne újra bujálkodni kicsit – mondtam – nekem sem lenne ellenemre egy ugyanolyan hármas.
- Most nem erről lesz szó. A barátnőjével és veled szeretné a hármast, vagy négyest.
- És te? Nem szeretnél ott lenni? Nekem bejönne egy ötösfogat.
- Nem-nem, ezt most kihagyom. Egyébként is kérte Zoé, hogy most maradjak ki ebből. A barátnője szégyellené magát előttem. Van ilyen.
- Hát nélküled nem lesz ugyanaz. De majd csak túlélem valahogy – mondtam tettetett sajnálkozással.
- Ha-ha-ha – kuncogott Gizike – nehogy már megsajnáljalak……
Még aznap este...
Huszonnégy évesen egy baleset miatt kerekesszékbe kerültem... és még ugyanabban az évben megnyertem a lottófőnyereményt. Mit lehet erre mondani? Ilyen az élet?
Egy ideig csak a kamatokból éltem és próbáltam megtalálni a helyemet mozgáskorlátozottként a világban. Sikerült, ahogy sikerült... Egy idő után úgy döntöttem, ideje, hogy ne csupán a lehetőségeimet kutassam, hanem kitaláljak valamit, ami napi elfoglaltsággal jár. Végül az ingatlannál...
Emlékszem az első alkalomra, hogy a bátyámmal basztam.
Na jó, Mark a FÉLtestvérem, és hogy őszinte legyek, már azelőtt ismertük egymást, hogy apám találkozott volna az ő anyjával, és egymásra izgultak és szerelembe estek volna. Valójában Mark-ot harmadik osztály óta ismerem, amikor mellettem ült Mrs. Houlihan osztályában. A helyesírás dolgozatok közben az asztal alatt a combomat csipkedte, és állandóan én kerültem bajba, amikor...
Egy furcsa, valóságalapú történet.
Mi nem lesz ebben a történetben? Nem lesznek hatalmas faszú Adoniszok, és peckesen álló, hatalmas mellek, fantasztikusan romantikus érzelmek. Szereplői pontosan olyan átlagos emberek, mint az olvasó, akik különös életutak során sodródtak egymás mellé, találták meg egymást és önmagukat egymásban.
Kezdjük az elején. Én 50+ vagyok, átlagos férfi, aki egy hosszú, 20 éves, házasságot és gyereknevelést...
Amikor ideértünk, először is félretetettük Anya naplóját és döbbenten néztünk egymásra Annikával. Hogy egy intim naplóra bukkantunk, arra csak olvasás közben jöttünk rá, de most már persze nem akartuk abbahagyni az olvasását.
– Hé, Dani! – zavarta meg a húgom hirtelen a gondolataimat. – Nem zavar, hogy jó ideje a popómat simogatod?
És tényleg. Ekkor vettem észre, hogy a kezem önállósította magát, s mivel Annika csak tessék-lássék tiltakozott, folytattam popsija simogatását, sőt kezemet a bugyija alá is bedugtam.
– Mit gondolsz? – kérdezte Annika minden átmenet nélkül. – Nem gondolod, hogy Anya leszbikus? Én még soha nem foglalkoztam ezzel, de ha belegondolok, mióta apa...
1. rész
– Nem tudok bejutni hozzá, egyszerűen elérhetetlen az alak! – morgott Gabriel az ebédlő asztalnál ülve.
Nem figyeltem rá, a holnapi óráimhoz szedegettem össze az anyagokat a gépemen. Találtam egy érdekes cikket, és éppen annak tartalma szerint módosítottam az előadásom.
– Pedig még nem olyan régen munkakapcsolatban voltunk, akkor nem volt ilyen fennhéjázó.
Erre leírtam az előadásomba a fennhéjázó szót. Jó, oké, feladom.
– Gabriel, most tulajdonképpen min morogsz itt már fél órája? – ittam bele az üdítőmbe.
– Hát pont most mondtam el – vigyorgott, de mérgében ledobta a lapokat a kezéből és a hűtőhöz jött, hogy elkezdjünk főzni.
Mióta együtt...
