Születésnapi meglepetés



Átlagos szombat délután van, ez az a nap, amikor a fiam cuccait ki szoktam mosni mivel ilyenkor szokta haza hozni főiskoláról a heti szennyesét is. Általában ilyenkor szoktam én is kimosni a ruháimat, mivel ilyen korra időzítem a mosást. Itthon elég lengén vagyunk öltőzve az ilyen napokon. Általában fehérneműben és egy régebbi póló van rajtunk.
Alexen a fiammal élünk ketten, az apja már nagyon régen elhagyott minket és a kapcsolatunk is...
Az eset tavalyelőtt nyáron történt, egy Balaton – környéki építőtáborban. Zolival, az egyik legjobb haverommal mentünk le facéran és kissé kedvetlenül, hátha jót tesz a levegőváltozás. Nem tagadom, közel másfél évi csajszünet után "más" is volt az eszemben, de ami történt arra nem számítottam.
Hatosával voltunk beosztva egy – egy területre, a feladat ásatás volt. Mi ketten fiúk kubikoltunk, a lányok meg jöttek az ecsettel, ha találtunk valami...
– Helló Rob, gyere be. Már vártunk.
– Helló. Köszönöm
Klaus bevezette a régi barátot a házba.
– Szia Rob – üdvözölte Julie is, egy kedves öleléssel és két puszival – de rég láttalak.
– Szia Julie. Bizony nagyon rég volt az utolsó találkozás... Viszont te egyre szebb vagy, nem is értem Klaus, hogy bírt megtartani ennyi ideig – bókolt mosolyogva a férfi és átkarolta barátját.
– És te sem változtál...
Szervusz Drága!
Megjöttem az olasz nyaralásomból. Olaszország egyszerűen csodálatos. A napfény, az a rengeteg virág! Egyszerűen beleszédül az ember lánya. Én aztán alaposan bele is szédültem A lényeg az, hogy hazafelé a vonaton a hálókocsiban elkapott... Na, de nagyon előre szaladtam. Velencéig bérelt kocsival mentem. Végig jártam a nevezetességeket, majd elcsigázva ültem be a pályaudvar éttermébe megvacsorázni. Fáradt lábaimat kihúztam...
Másnap ébredéskor egy cetli volt az étkező asztalon.
„SZERETLEK!
Pirítós a mikróban, forró kávé a termoszban.
Legyen szép és könnyű napod”
Kikerekedett szemekkel, ököllel megdörzsöltem a szememet, és elolvastam még egyszer. Ilyen eddig még nem volt, hogy ezt tegye nekem. Gyorsan megvajaztam a pirítóst, és kicsit kóvályogva ettem, majd mentem zuhanyozni. A testem éreztette velem az este folyamán történteket. Csuklóimon, bokáimon enyhén vörös, bőrpíros csíkok látszódtak. Semmi gond, majd az óra és a karkötő eltakarja, a bokámra bokaláncot teszek, meg csőnadrágot veszek fel, amit a földön húzok, a cipőmet is takarva. Szerencsére nem ügyfélnap van, és csak kettőig...
Elmondtam hát a történetem végét Olgának:
Amikor aznap hazamentem, nem szóltam előre Ajnának. Annyi mocskos dolog után, amit elkövettem a háta mögött, a sötét énem arra ácsingózott, hogy rajtakapjam valakivel. Lehetőleg egy egész stábbal, mindenféle nációból, esetleg egy-két agárral. Akkor végre enyém lehet az áhított erkölcsi fölény. De amikor benyitottam, csak Ajnát találtam. Egyedül, és erősen kapatosan. Hálóingben volt, noha még csak délutánban jártunk. Azonnal odajött hozzám ingatag járással és a nyakamba ugrott. Egy pillanatig, hosszú pillanatig csak öleltem. Sejtettem, hogy ez akár az utolsó ölelésünk lehet, és a mai napig hálás vagyok azért, mert akkor ezt előre láttam. Jó...
Sziasztok Laura vagyok, negyvenes kora beli nő, egy kisvárosban élek, van egy férjem és 16 éves nagyfiam.
Korom ellenére, jól tartom magam, sokszor sportolok, szép mellek, kerek fenék, probálok gyerek után is adni magamra.
Mindenki megdicsér általában, hogy milyen jól nézek ki.
Bár én azért látom magamon, hogy már nem vagyok 20 éves, s feszes mindenhol.
Panel lakásban lakunk a negyedig emeleten. A Férjem külföldön dolgozik, 4-5 hetente jön csak haza általában egy hétre.
Ebben az időszakban ketten vagyunk a fiammal.
Szeretem a szexet és imádok fantáziálni, történeteket olvasni, pornót nézni, mindent ami hozzá köthető.
Sok játékszerem is van, nyilván a...
Kora este volt, és épp hazafelé tartottam a férjemmel, Chas-szal és két társával, Dave-vel és Rickkel egy konferenciáról, amelyen részt vettünk.
Már másfél órája vezettünk, amikor Dave azt mondta, hogy kiszáradt, és jól esne neki egy ital. Mindannyian egyetértettünk.
A következő kocsmánál, amelyhez értünk, beálltunk a parkolóba. Elég lepukkant helynek tűnt egy kisváros szélén. Chas leparkolta a kocsit, és bementünk.
A belső tér sem volt jobb, mint a külső: koszos volt, durva fapadlóval és ócska bútorokkal. Összességében eléggé lepukkantnak tűnt a hely.
Mivel csak néhány italra álltunk meg, ez nem nagyon zavart minket.
Átmentünk a bárpulthoz, megrendeltük az italainkat, és...
Egy kis matrac előtt állunk, ami mindössze százhúsz centi széles, és két gyapjútakaró van ráterítve.
– Hát! Ez lenne az. Bújós lesz, de meg tudjuk oldani! – magyarázza a szomszédasszonyom egy ismert politikusnőt* utánozva.
[* Az eredeti szerzője itt A. Merkel szlogenjére utal: „Wir schaffen das! ”]
Ez azon pillanatok egyike, amikor az ember egy kicsit úgy érzi, hogy rossz filmben szerepel. Minden kissé elmosódott: a körvonalak, a hangok, a saját egyensúlyérzéked.
Hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe?
Janának hívják, negyven éves és a feleségem legjobb barátnője. Ha két nő ilyen szoros kapcsolatban áll egymással, a család többi tagjának nincs más választása, mint...
Kiléptem a szobából és mosolyogtam magamban. Úriember nem fogad arra, amiben 100% biztos, de nem hiába kaptam meg a szállodai szobájának a számát is, csakhogy összefussunk. Cserébe szívesen mesélek majd hogy csábítgatom távolról a feleségét! Tudom, hogy élvezettel és álló farokkal fogja várni minden egyes beszámolómat.
Ahogy a szobámba értem beálltam a zuhany alá lemosni a maradék olajat és gyorsan könnyítettem magamon, mert majd szét robbantam már, közben arra gondoltam, hogy Berlinben többet ilyet nem csinálok. Pár szobával arrébb ott van egy csodálatos nő, aki szívesen fog segíteni feszültségemen a puncijával, a kezével, a szájával... és ekkor hatalmas hörgés közepette robbantam ki én...