Rejtett életem 4. rész

Matteo alig láthatóan csóválta a fejét. Bennem a hirtelen dühöm viharfelhőként gyülekezett. Ha kitör, egy olyan oldalam ismeri meg Matteo, amit soha nem akart... itt, de a lakóparkban sem marad kő kövön. A tanár kollégáim ismerték ezt a nézést, és vagy kimentek, vagy az asztal alá bújtak, miközben összeszarták magukat. Matteo meg akart csókolni... csücsörítettem, hogy leköpöm, de még ici-pici tartás maradt bennem. Hirtelen ültem fel. Megszédültem, de nem fogott vissza.

– Mutasd a képed, bazd meg! – szakadt ki belőlem. Veszteni valóm nincs, maximum jól megvernek, ezért csak nem ölnek meg.
– Aspetta! Diglielo! (Várj! Mondd meg neki! )

Értettem, és majdnem rávágtam: mi a faszra vársz. Csak Matteo szemébe néztem.

– Ő... ő a mostoha testvérem. Anya első házasságából.

Azt már tudtam, az anyja magyar volt, onnan a magyar tudása. Nem értettem, mi ez a titkolózás. Ha őt nem zavarja, megkér, és mint egy kuncsaftot kezelem, maximum nem kérek pénzt érte. Nagyon furának éreztem, és a zsigereimben benne volt: itt még lesz csavar. Ekkor dobta le az alak a Zorró-köpenyt. Elfelejtettem lélegezni.

Ott állt előttem egy ötvenöt éves, kicsit molett női test. A mellei a testéhez képest nagyok voltak, de a súlyuk miatt megnyúltak, szinte a hasára feküdtek laposan – a bimbója majdnem a hasánál volt, és inkább lefelé nézett, mint előre, mint az enyém. A teste szőrös volt: a keze, a lába, a hónalja, a puncija. A vastag combjaihoz képest a lábszára vényony volt.

– Szia, Erzsi vagyok és leszbikus, de ezt tapasztalhattad.

„Hogy a rohadt kurva anyádba... " – akart kitörni belőlem. Aki toleráns volt a leszbikkel, melegekkel, de most kiderült, addig még részem nem lettem akaratom ellenére addig volt ez az elfogadás. A dühöm hirtelen csitította a „Mi bajod van, Ili? " kérdés a belső hangomtól. Rasszizmus annak ellenére, hogy eddig még csak elégített ki és valljuk be nem is akárhogy? Vagy talán pont azért, mert nőként tudta egy másik nő, mire vágyik? Néztem, és lassan álltam fel.

– Szia, Ilona vagyok... de valószínűleg tudod.

Erzsi elmosolyodott. Nem sietett – leült a szemközti fotelbe, keresztbe tette a lábát és a kezét a térdére pihentette. A szőrös hónalja elővillant, ahogy a karját felemelte.